Saryangdo- ismét szigetelünk 1. rész

Nagyon klassz hétvégén vagyok túl. Azt vettem észre, szeretem a tengert, az ahhoz közeli hegyeket. A tengeri levegőt, a szép tájakat. Igaz, érettségi előtt álltam, mikor először láttam tengert, azelőtt csak elképzelésem volt, milyen lehet. Kicsit irigykedtem akkoriban azokra az osztálytársaimra, akiknek megadatott. Szeretem a mediterrán tájakat. Ezen a hétvégén is elkapott az a bizonyos fíling, mint Jinhae esetén: Elugrottam egy hétvégére Horvátországba. Főleg, hogy Saryangdo szigetnek mediterránabb az éghajlata.
 Szóval péntek éjjel, Gyoude-nél várunk Sojuman kisbuszára. Nagy nehezen megérkezik, befészkelődünk a járgányba. Kicsit szardínia-fíling volt az egész utazás. Ráadásul kifogtam a legeslegeslegeslegeslegkényelmetlenebb helyet, amit el tudtok képzelni ( pókok, csótányok, varangyok, szörnyek, sp, fluortomi, Rágógumi, stb, hahaha :)). Na mindegy, gondoltam, valahogy kibírom. Táskámat párnaként használva bóbiskoltam, néha tornáztattam a lábfejemet, hogy el ne macskásodjon a tappancsom. Mire végérvényesen magamhoz tértem, már világos volt. és a egy kissé rázós tengeri úton haladtunk. mikor elértük a kikötőt, örömmel szálltam ki a járgányból. Kicsit csípős idő volt még. Reméltem, melegebb lesz, főleg amiatt, hogy csak sort volt nálam. Némi kaja beszerzése után indult a komp. Egyszerre elfelejtettem, álmos vagyok, szörnyen aludtam, stb. Élveztük az utat.
Napfelkelte és tenger- egyik kedvenc életképem :).

 Motorcsónak!!! :) Az utasok integettek nekem, mikor elindultak :)

 Már a kompon :).

 Érkezés után páran vettek magukhoz némi kaját, de én már a kikötőben ettem. Majd egy szekszi, cuki rózsaszín busz elvitt minket a turistautakhoz. A fiúk sokkoltak minket nehezen mászható, veszélyes sziklákkal, nehezen járható utakkal. Előre megjegyzem: Mindenki életben maradt, kisebb horzsolásokon kívül nem történt semmi komoly baleset.
 Az elején idegesített, hogy tíz perc menés után húsz percre megálltunk pihenni. Basszus, ez a legrosszabb túramentalitás, amit el tudtok képzelni!!!! Nem melegedik be az ember rendesen, esélye sincs, hogy belejöjjön a gyaloglásba, és könnyebben elfárad. Seoraksan és Jirisan esetén az igazi, amikor megyünk, kis pihenőkkel, és fáradtásot sem érzünk. Hoppá, el kell mondanom valami: egyik hegyet a szigeten Jirisannak hívták, amin rengeteget röhögtem. Kissé vicces volt. Mutogattunk is a másik csúcsokra: "Az ott a Seoraksan, az a Hallasan, az a sziget ott Jeju-do, az meg Ullengdo".
"A szekszi" rózsaszín busz, hihihihi

 Tengeri herkentyűk, árultak rengeteget :)

 Útközben....

 Megálltunk enni, és mikor Irina körbekínált diót: "Ándzsuuu!" felszólítással, akkor arról azt hittem, azt jelenti, dió!!! Pedig valami olyasmit jelent: Add tovább, vegyél belőle!! :). Szép idő volt, gyönyörű kilátás, bár a Nap nem akart kisütni,de kellemes szél fújt. Tipikus kirándulóidő.
"Ándzsúúú!", hahahahahha

 "I'm sexy and I know it" hahahaha :) Sojuman néha annyira szekszi pózokat tud lenyomni, hogy az nem emberi!!! :) :)

 Megálltunk egy árus bácsinál, aki makgolit adott el a jónépnek. Na, az egy külön történet!!! Sojuman meghívott minket a lötyire. A fószer, örülvén a külföldi vendégeknek produkálta magát! Jópofizott velünk csekély angoltudásával, mi persze dőltünk a röhögéstől. Kérdeztük, van-e WC a környéken. Hát, volt. Egy fára kötött vászon választotta el a turisták által látható területeket, és a budi is egy fából összetákolt guggolós bioWC volt.... Olvasóim emésztőrendszerének megóvása érdekében nem teszek fel róla a naplómba képet...
Rázdmeg, rázdmeg :)

 Íme, a budi!!!! :)

 A makgolis fószer!!!!

 A turisták az elkövetkező csúcsokról mindig mondták "déndzsör"-azaz veszélyes, de pár ember szerintem nem volt teljesen józan. Néha a csúcson is kiabálták nekünk az ajussi-k ugyanezt. Szóval ami a húzós szakaszokat illeti: Az elején azt mondtam, jártam már ennél durvábbakon is. Csodás kilátás volt a tengerre itt is,
 Szóval elértünk egy "köteles" emelkedőt. Szerencsére elég "rücskös" volt. Szeptemberben valamikor írtam a Suraksan-ról, ahol szintén van egy köteles szakasz, de az olyan sima, hogy a babapopóval versenyre kelne (pedomacinak oda kellene mennie, hahaha). Könnyedén felértük. Ezzel ijesztgettetek, skacok? -gondoltam vigyorogva. Simán föl lehetett itt menni.
"Ezzel ijesztgettek, skacok???"

 Mikor azonban másztunk le, lefagyott az arcomról a mosoly. Megláttam még egy csúcsot, majdnem 100%os meredekséggel... Hű, bakker, most már tudom, miről beszéltek. Sebaj, majd valahogy feljutunk. Az elágazásnál a kíváncsiság erősebb lett a félelmemnél, és elindultam a banda nagy részével. Na, hamarosan megpillantottam, azt a bizonyos részt közelről. Meredek sziklafal, kötéllel. Ok, rücskös volt. "Úristen, mire vállalkoztam"-fordult meg az agyamba,  Két ajuma fölmászott rajta, majd erőt vettem az idegességemen, megfogtam a kötelet. A közepén elbizonytalanodtam, volt egy pillanatnyi  "na, most meghalok"-érzésem, de aztán túllendültem a holtponton, és gyorsan felértem a csúcsra. Remegő lábbal, de boldogan integettem a többieknek "Eric, megcsináltam!!!!" :). Iszonyat jó érzés volt legyőzni a félelmemet, ahogy régen CC mondta.
Hamarosan jöttek a többiek. Sojuman a csúcson észrevett egy kissé vérző karcolást a vádlimon, és lefertőtlenítette.
 Na a csúcsról való lemenet sem volt semmi. Egy létraszerű izén kellett leereszkedni, ami himbállódzott, félt az ember, mikor szakad le. Mellettünk meg olyan sima sziklafal, hogy Pedomaci ezt már tényleg babapopónak nézné. Itt jobban be voltam rezelve, mint felfelé, mivel lassabban zajlott... Lenézni sem mertem....
"Na, itt tényleg berezeltem"...

 A további lefelé menet simán zajlott, beértünk a faluba. Eric, hogy a vendéglős ajumát kiengesztelje (mivel korábbi leérésre számoltunk, és megígértük, náluk ebédelünk), vett tőlük rizst, zöldséget, hogy reggelink legyen.
  Irány a szállás, ami egy kellemes kis turistaház volt, nagy terasszal, tenger mellett, ondollal. Eric és két csaj úsztak egyet, én nem mertem. Legalábbis aznap nem. Azt mondták, nem volt hideg a tenger. Ezután kezdetét vette a sütögetős buli, nagyon jót ettünk. Hamar lefeküdtem, mivel az álmatlan éjszaka, és a nagy túra lefárasztott.
Törcsik : )

 Kaja...

 :) Tenger, naplemente, jó kaja, szép este volt! :)

Jeju-do 4. nap - Hallasan. "Time to say goodbye"

Ha edig keveselltem az edzést, ma bepótoltam!!!
Szóval korán keltünk, de nem eléggé. Taxival mentünk ki, ami szerintem tök szemétség volt, hogy ez nem számított bele. A tengeralattjáró-túráról lemondtam volna ez miatt. De megérte.


Az edzettebbekhez csapódtam, Adam, Matt mellé, akikkel simán feljutottunk, de Duncan és Warren már felértek. Tulajdonképpen az edzettebb srácok kissé motiválnak engem, meg az is, hogy nincs nagy dugó. Nem a forgalmi, hanem a "turista-dugóról" van szó. Aki szeret túrázni, az úgyis érti, miről beszélek. Hát azért nem volt egyszerű, levegő után kapkodtam, nem tudom, ezt a csúcsra való rohanás, vagy a majdnem 2000méteren tapasztalható kissé ritkább levegő okozza. Ok, 2000m még nem nagy dolog, ha magasságot nézzük, de hogy Korea egyik (talán) legmagasabb hegyére mentem fel, igenis nagy dolog!. De azért öröm volt felérni, és csodás volt a kráter!!!

A kráter, állítólag nyáron-ősszel tó is van benne. Sajna most nincs, de így is nagy élmény. Sosem láttam ilyent:))).
Ezek nem normálisak! Hideg volt a csúcson!!!

Egy ismerős- STEVE! A konkurens túracsoporttal, a Discover Koreával is összefutottunk.

Majd le, Harry irányításával félig futva, félig tempós gyalogolva. Mint egy zupás őrmeser! HEHEHEHEHE!
Pár jó nagy hegyen már voltam, mióta Korea az otthonom. Seoraksan, Taebaksan (az is elég nagy), most Hallasan. Jirisan még sajnos hátra van, de tavasszal az is meghódításra kerül- reméljük még többször is :).

De a honvágyam elhagyása sikerült. Páran elmentek lóhúst enni. Hívtak, de nem akartam. Ló egyelőre olyan, mint a kutya, nem tudom elképzelni a tányéromon (Mike egyet értett). Talán egyszer változik a véleményem, de most inkább nem, hisz tegnap lovon ültem, ma meg megeszem... Milyen dolog az?
Később, útban a kikötőbe, egy ecuadori srácnak meséltem a magyar konyháról, sosem tudtam ilyen jól összeszedni a dolgokat még, pedig nem először mesélek róla. A kikötőben olcsón vettem csokoládét, (10 dollár/4doboz, a városban 10 USD -ért jó, ha 2 dobozzal kapunk). Igaz, a kikötőben vámmentes a cucc. Szöulban sokkal drágábbak amúgy a Jeju-i csokik (7 dollár/ doboz), emiatt is vettem, ajándékba, addig meg a repülős táskámban fog dekkolni. Vitamintablettát sem felejtettem el, mivel elég jókat mondtak róla (10 USD helyett 7 USD). azlért írtam ki USD-t, mert ők szokták így mondani, lehet, amcsinak néznek :D! Amúgy 1USD=1000KRW (kb).

A komp:

Mosolygok, de szomorú is vagyok- Viszlát Jeju!

Naplemente: Harry, én és Warren, mint fotósok, rohantunk ki a kütyükkel!


Búcsú:

"Jack, repülök"

Kiírtuk-JEJU! Méltó búcsú!

Viszontagságos volt a hazaút, amiről meséltem. De megérte az egész. VISSZAJÖVÖK MAJD!!!! Köszi, Warren, hogy elérhető áron, de megmutattad nekünk ezt a csodás szigetet!!! :))) De legközelebb Incheonból induljunk komppal!

Jeju, első nap: Utazás, vulkanikus barlang, plussz némi erotika (Jeju Loveland)

Kedd este elbúcsúztam kolesztól, majd a campustól is négy napra. Yongsannál találkoztam Warrennel az E -martban, majd éjfél előtt mentünk a buszhoz. A társaság elég vegyessaláta. Voltak ismerősök, pl. Harry, Trisha, Houlden, Mike, Adam, de sok új ember jött. A buszon hála az égnek, tudtam aludni, hiszen ezen a téren már szert tettem némi gyakorlatra. Még a néha kicsit hangos útitársak ellenére is. De a buzgóság őket is elnyomta :))).
Késve érkeztünk Mokpoba, ahonnan a komp indult. Eredeti terv az lett volna, hogy hajnali 4kor érkezünk, és ott alszunk. De ez füstbe ment, mivel reggel hét felé járt, mire elértük a déli partokat (nem a Balatonét!!!) WC után döbbenten tapasztaltam: két tök egyforma busz állt egymás mögött. Egyik a miénk, de ledöbbentett.... Majd irány a Queen Mary nevű komp! Ilyen hatamas óceánjáró kompot még életemben nem láttam. Tudom, ilyen távolságra nagy hajó kell.
Kabinok voltak, ahol fűtött padlón lehetett pihengetni, vagy később játszani. 1-2 órát én is tudtam szunyókálni, de annyira izgatott voltam! Hisz először Jejun!!!
Mokpo city. Harry szerint Incheon-Jeju közt közlekedő komp sokkal jobb, majd egyszer remélem, ki tudjuk próbáln. Tudom, Jeju- Szöul nem kis távolság, de röpcsivel nem hiszem, hogy megéri menni. Tudom, én, aki 15-20 órákat röpködök a Szöul-Bécs vagy Szöul-Budapest távolságon oda-vissza, igaz, csak évente egyszer-kétszer, könnyen mondom, hogy az ilyen nudli! Persze akkoriban nagy dolog volt a repülés nekem is 1-2 órára, de akkor is, inkább kompot választom majd.
Napfelkelte:))))

Tenger!!!
Óceán!!!
A szigeteken jó lenne 1 nyaraló, ha gazdag lennék, amihez kimehetnék, ha úgy adódna. Hosszú volt az út, ebédeltünk közben, forrócsokiztunk, meg egyebek. Meg persze dumáltunk, élveztük a tengeri levegőt. Mikor a komp kigördült, tudtam, erre van szükségem: levegőváltozás, egy kis kiszabadulás, egy kis újdonság.

Közeledünk, közeledünk:
Röpcsi:
Amikor megérkeztünk, akkor elfeljtettem milyen nem örülni. Buszra pattantunk, ahol az álmosság ellenére élveztem a dolgokat, a pálmafák, az örökzöld növények, a vulkanikus sziklálból készült kerítések látványa hatalmas boldogsággal töltött el. Valahogy olyan érzésem támadt, mintha nem is Koreában, hanem Olaszországban lennék. Komolyan. Egy valamit nehezményeztem: az idegenvezető nő, a jelentős hányadú külföldi utasok ellenére is koreaiul dumált (persze tök hangosan magyarázott), ezt többen meg is jegyezték. Én mindenesetre bealudtam rajta... Warren fordított.

Egy vulkanikus barlang lett az első állomás. Tetszett, de én, aki Aggtelekhez, Postoniához szoktam, amiatt nem volt annyira érdekes. De a maga módján bejött, hiszen ilyen még nem láttam. Egyes részek egy elhagyott színházra emlékzetettek, meg érdekesek voltak a láva-alakzatok is. De a kamerám nem adta vissza jól :(.

Totál be voltam sózva, hisz láttam egy termését érlelő narancsfát!!! Hihetetlen volt, kétszer meg kellett néznem, jól látok-e... Hát, nem kell új szemüveg, valóban jól láttam, csak nem hittem a szememnek. Ráadásul télen... Emlékszem, mikor 2009 nyarán Horvátországban voltunk, akkor ugyanúgy ledöbbentem a kiwifán :)).
A következő állomás a jejui Szépművészeti Múzeum volt. Szerintem nem volt egy nagy szám, a modern festmények nem állnak hozzám közel. A kávézója inkább vonzó volt a legtöbb embernek... A kertje amúgy bejött:
Ez a nagy hal be akarta kapni a kezem:

No comment... Kösz, Harry...
Na és jött a nap fénypontja: LOVELAND!!!!
Ok, a falból még nem derül ki, de nézzétek csak a következő képet: Ez a fütyi mutatta az utat, merre kell menni :D!

Pajzán szobrok, péniszek, jelenetek a Káma-Szutrából, stb. Régen röhögtem ennyit! De mások véleménye sem különbözött. Komolyan, felváltva gondoltam fiú-és lányismerőseimre, hogy bár látnák ezt... Állati volt :D.
Hihihihihihi
Mekkora tag!!!!
A paprika és a gomba is felkovácsolja a perverz fantáziákat :P

Néhány erotikus alkotás:


És még! A péniszek!!!!

Szóval az egész egyfajta erotika-művészet volt, de attől még nagyon élveztük!!!
A szálláson, padlófűtés ezerrel, meg földön való szunya. Ami nem volt baj, megszoktam a kemény felületket, hisz koleszos ágyam sem nyerne puhasági versenyt, de nem is baj.... Sőt, kimondottan szeretek kemény ágyban aludni.

Kaját kaptunk, rizs, zöldség, leves, alga, zöldség, és valami gusztustalan hús vagy hal volt, az utóbbit ki szoktam hagyni... Nem találtam bizalomgerjesztőnek...

Mellesleg a lépcsőházba -nyolcadikon volt a szobánk, ennek ellenére liftet legritkább esetben használtam - eléggé elég nitrogénes szag volt, mint a sárga vér! :D. Ugye értitek??? De elpárolgott hálisten! Amúgy gyakran lépcsőn előbb felértem, mint más lifttel.

Csodás nap volt ezen a szép szigeten, és még három van!!!! Húúú!