Bosszúságokkal (is) teli hetem volt. Volt koleszdíj-emelés, para, hogy gond lesz vele (szerencsésen rendeződött), plusz egy értelmetlen látogatás egy másik suli kórházába valami szemináriumra, plusz a Yeoksam Culture center macerás keresése. Persze voltak jó percek is, pl koleszban szobaellenőrzésen jó pontot kaptunk, megtudtam a tantárgyaimat, pár jó túra is kilátásban van a félév során. Sikerrel jelentkeztem a koreai nyelvtanfolyamra. Jeju után nem volt kedvem kimozdulni, de most megint megjött az energiám.
Nemrég volt telihold, szobatásam szerint ilyenkor dió-vagy mogyorófélét kell enni, hogy szerencsénk legyen. Már értem, miért árulták a héten ipari mennyiségben a földimogyorót a boltokban. De én is ettem aznap, biztos, ami biztos. Thaiföldön ilyenkor szokott lenni a Full Moon Party. Sajnos esélyem sincs egyelőre ilyen utakra.
Na, a mogyik, gesztenyék, diók :).
De nem panaszkodom, hisz várom már a somfák virágzását, majd a cseresznyefák rózsaszínbe borulását. A cseresznyefa-virágzás Japánban nagy ünnep, de itt, Koreában is szép nagyon. Aztán májusban lesz a Buddha-születésnap, előtte egy laterna fesztivál, amire tavaly nem tudtam elmenni. De azóta több ismerősöm lett, akik tuti kaphatóak az ilyenre! Aztán a Climbing in Korea túracsoport április végén Jirisanra tervez egy menetet! :). Remélem, valakinek eszébe jut túraszervező haverjaim közül, hogy bringára kéne pattannunk. Tegnap láttam egy-két bringást séta közben, aminek szintén kicsit a közelgő életet jelezte. Holnap megyek Warrenékkel egy állítólagos ütős túrára, legalábbis azt írták, ütős. Nem tudoom, úgy érzem, van miért várnom a tavaszt. Futást is jobban élvezem mint pár hete.
Szóval ez az utca, ahol a gyümit szoktam mindig venni.
Halas étterm, akvárium előtte, élőhalak, frissen sütik meg.
