500.

Üdv az 500. bejegyzésem olvasóinak!!! Hihetetlen, mennyit összeírtam az elmúlt majdnem 2 év alatt. Volt ihlet, de nem mindig. Ha valami történt, vagy rám jött az agymenés, akár 2-3 fejezetet is megírtam egyhuzamban. Volt, mikor napokig cserben hagyott az ihlet, nem történt semmi, akkor nem is írtam. Hihetetlen...
De azért leírok pár kedves emléket emléket, ami a naplóm előtt történt. Történtek dolgok, de annyira nem érdekfeszítőek..

Első hat hetemben egyik kollégámmal sétáltunk Achasan-on, ami egy kicsi hegy Szöul mentén. Szép volt a kilátás a Han folyóra :).  Hű, de meglepődtem a műfákon, azaz a fenyőnek álcázott lámpaoszlopokon!!! :)

Akkor ettem először tteok-ot. :)

Másik kedves emlék, a holdújév előtti nagy labortakarítás, amit élveztem,  és a másnapi nagykaja, Holdújév alkalmából. Hű, akkor nagyon jót ettünk. :) Aztán egy szabad szombatom volt, amit főleg láblógatással töltöttem, futottam, pakoltam. Gyönyörű téli idő volt, kolesz-suli kihalt. Jó az ilyen 1-1 napra...

Mikor 2010 februárjában jöttem vissza. Aeroflottal érkeztem, kora délután, a kolesz-beköltözési időszak közepén. Én már akkor eleve lakó voltam,sétáltam az épület felé, kerekes bőrönddel. Már kellemes idő volt, bordó szövetkabátba majdnem beleizzadtam. A koleszba érve azonnal barátságosan üdvözöltek, és odaadták a kártyámat, némi csoki és narancs kíséretében. Mikor mentem a szobába, még nem tudtam, hangullal az én nevemet írták az ajtóra. Új szobatársakat kaptam (egyikkel még most is együtt vagyok), másnap, mikor mindketten megjöttek, epret és kekszet ettünk.  Még aznap lementem azt hiszem, a kolesz boltjába. A kínai diákok ettek az előtér váróhelyiségébe, engem is odahívtak, kérdeztek tőlem magyarul szavakat.

Egyik órán szintfelmérőt írtunk, amire sokat készültem, mivel Főnököm órája volt. Előtte elég ronda rémálmom volt, de állítólag jól sikerült maga a zh. (máig sem tudok konkrét eredményt. ) Utána elmentünk jjamjamyeont enni a srácokkal. Akkor még szerettem, de most már annyira nem.

A kellemes február vége után volt pár havazás márciusban. Hószakáll bolondozott kicsit :)."Kérsz a pofádra?" (volt egy ilyen feliratú zoknim is... :) )

 Hát, néha azért hülyéskedés is ment... Ugye, skacok?? :)

Aztán szépen kitavaszodott.  Szöul olyan szép volt tavasszal!!! :) Még most is megcsodálom a tavaszi Koreát, pedig már harmadjára láttam.

A foci Vb-n ott szurkoltunk Koreának- A campuson kivetítőn néztük a meccset. Rám ragadt a többiek eufóriája, együtt éljeneztem a tömeggel, mikor Korea gólt rúgott Argentínának, és röhögtem, mikor Maradona pofáját láttam, minden egyes argentinoknak adott sárga lap esetén.

Azért nem volt eseménytelen, sok kedves emlékem van ez első hat hónapomról is.

Köszönöm minden eddigi olvasómnak, hogy időt és türelmet szakítottak, hogy elolvassák az irományaimat. Igyekszem ezután is tovább folytatni, és lejegyezni, ha valami szépet, érdekeset, vicceset láttam -hallottam. Meg azt is, ami nem tetszik (bizonyos korlátok mellett), hiszen úgy lesznek reális a beszámolóim. Persze mérlegelem előtte, leírhatom-e vagy sem azt a bizonyos dolgot. Írnék többet is, egy-egy örömteli vagy épp rossz pillanatomban. De nem akarok senkit sem megbántani, személyiségi jogokat sérteni, vagy olyant kifecsegni, amit nem szabad. (Volt, aki letetette velem a "Megszeghetetlen Esküt", amit, ha megszegek, akkor nekem annyi!!!) Szóval még fogok írogatni, ha időm és ihletem engedi. Köszönet még egyszer!!! :)

Nyár!!!

Szépjóreggelt, emberek! Itt a csillagászati nyár!

Tudom, a tacsik nem illenek ide, de legalább jópofa kép :)
Olyan meleg szokott mostanában lenni... Egy jó nagy hócsatával fantáziálok jelenleg... Meg havas Seoraksannal, bár ez most nem jön össze. Jövő télen viszont elmegyek akkor is...:) Egyelőre örülök, mint kismajom a farkának, hogy nincs itt még a monszun, napos -meleg idő van. Afféle magyar nyár -típusó nyár, amihez otthon szoktam.
 Tegnap prezink volt. Vicces volt összezanzásítva elmondani az egész eddigi melómat, amire kb. fél óra kellene (hogy mindent, rendesen elmondjak, szelektálni pedig se időm, se kedvem nem volt. De a védésre menni fog az tuti!). Tíz-tizenöt percem volt az egészre... Eléggé lemerített a dolog, de elég jól összehoztam a körülményekhez képest.  Elmentem járni egyet, Szobatársam jött szembe egy nagy doboz paradicsommal. Én rákívántam ezen zöldségre (nekem akkor is zöldség marad a paradicsom), vettem is (hosszúkás koktélparadicsom) iszonyat jó! Azt hiszem, a szombati kircsire is viszek egy kis dobozzal, folyadék-utánpótlás ürügyén.
Labortábla, ahová elvileg a kísérletek meneteit kellene felírni. De néha pár "műalkotás" is kerül rá, hehehe.
Szerelmes pandák...

 Nyúl Péter, Mardel (Süsükeselyűk, hehehe), majomgyilkosság... No comment

 Egyszer megjegyeztem a srácoknak: "Ti, koreaiak olyan hangosak vagytok" -persze nemcsak rájuk értettem, hanem általában a koreaiakra. Röhögtek "Tudjuk"... Hát  én általában a koreaiakat értettem, nem(csak) róluk beszéltem. A nyelv hangzásával még most sem barátkoztam meg. (ezt nem mondtam) Akoreai lányok konkrétan visítoznak beszéd helyett... Lehet, azt hiszik, nőies, de szerintem tökre nem az, inkább közönséges.  

Tömik a majmot...

Pizzaevő versenyt rendeztek pár undergraduate-s diáknak (Főnököm, és egy másik prof). Láttam a "nagy mérkőzés" végét, úgy csámcsogtak, hogy a malacok is kikérték volna az összehasonlítást... (Tudom, itt, Ázsiában más a csámcsogás jelentése, épp ellenkezője, mint otthon, de akkor sem fogom ezt majmolni) A győztes betolt egy egész nagy pizzát... Rossz rágondolni, még kiéhezve sem jó az ilyen. Enni jó, de ilyen versenyen nem tudnék részt venni... Nekem két szelet is elég szokott lenni, ok. ha kajás vagyok, három... Persze a maradékot eltakarítottuk mi -a koreai pizza és pár fast food (ami nem összetévesztendő a pajeon-nal) sajnos túl jó. Persze én magamtól nem eszem ilyent, csak ha néha laboros kollektív kajálás van, akkor...

Egy kis retro

Egyik osztálytársnőm-aki szintén letette a záróvizsgát-egy képet osztott meg a facebookon hajdani osztálytermünkről. Úristen, mennyi emléket idézett föl bennem a korábbi és jelenlegi osztálytársakkal való nosztalgiázás! Szinte látom magam előtt azt a fiatal lányt, akinek angolja még nem annyira jó (bár azóta rengeteget fejlődött), és teljesen meg van ijedve, mivel nem érti a tanár minden szavát. Főleg, mikor oktatás helyett betett egy videót, hogy abból készüljünk, mert következő órán zh lesz belőle. Eléggé kétségbe estem az első "C"-m megkapása után, de a végén belejöttem, de abból a bizonyos tárgyból csak B0 -ig futotta. (bár azóta több A+-t szereztem, átlagom jó lett végül:) ). Teli voltam akkor kétségekkel, gátlásokkal, és reményekkel. Most ez az állapot nem változott, viszont a kétségek, remények változtak.
Kicsit hiányzik ez a régi állapot. A nagy nevetések, a két jópofa, energikus indiai srác, akik egybetartották a bandát. A prezik miatti nagy izgulások, a készülődések, az egymásnak való szurkolás. Ez volt az első két félévem. Sajnos a következő időszakban elmentek a jó fej emberek, mivel végeztek, és általános lett a nemzetiségek közötti klikkesedés. Jól kijövök mindenkivel, sok kedves, rendes ember van, de mivel nincs más európai ember közvetlen környezetemben, gyakran érzem magam egyedül a hétköznapokon. 

Néha egy-egy szeminárium ürügyén vissza- visszatérünk ide, de most már más diákok koptatják ezeket a padokat. Emberek jönnek és mennek, állapítom meg minden egyes koleszos ki-be költözéskor, illetve diplomaosztókor- félévkezdéskor.
 Sok régi figura nagyon is hiányzik. Sajnos semmi sem állandó. Én is menni fogok lassan. Remélem.  Jelenleg nagy bennem a bizonytalanság. Nemcsak tanulmányok ügyében, más dolgokban is. Lehet röhögni, de ennél rosszabb érzés nincs, nem kívánom senkinek... (csak azoknak az embereknek, akik a másik kárát nézik, hogy szemébe sajnálkozzanak, okos véleményt mondjanak. Aztán a háta mögött örüljenek. Na azoknál igenis szeretném, hogy egyszer saját bőrükön tapasztaljanak hasonlót, amit én is, egy-egy nem sikerült dolog, rossz döntés esetén... Akkor nem játszanák meg a tévedhetetlent...)  Remélem, az élet meg fogja világítani nekem azt a bizonyos további utat, hacsak egy pillanatra is. Diploma után is ez történt-küldött a sors az "árvízben bajba jutott" énemnek egy helikoptert, de a többi rajtam múlt, felszállok-e rá. (gondolom, az emberek ismerik az árvízben bajba került pap történetét).
  De ha egy esemény el is száll, a régi nevetések, emlékek magmaradnak. Naplóban, webnaplóban, esetleg régi fotókon. Jó lesz ilyenekre később gondolni :).

 Most három napig Dajeon-ban leszek. Csütörtökön megyünk, szombaton jövök. (A srácokkal azon röhögtünk délelőtt, hogy álmomban lekéstem a buszt, mert a koleszba rohantam vissza a futócipőmért...) Szeminárium, sporttal, remélem, jó lesz. Pénteken kedvenc kolléganőm (tényleg a kedvenc:) ) védi MsC szakdogáját. Sajnos nem lehetek ott, de lelkiekben nagyon szurkolok neki!!! Most mondta, mennyire izgul. Meg is értem, én tuti be leszel rezelve...

ITAEWON FREEDOM

Erről a dalról meséltek a csajok a hétvégi kiránduláson! Nekem tetszik, jó kis 70-es 80as (90es?) diszkósláger stílusú (az abból az időből származó diszkózene tetszik, még rockos-folkos stílussal is azt mondom), nem az a tipikus k-pop-dal. Mellesleg vicces a klippje :).  (Ezen a "Where is Namsan Tower", mondaton kifeküdtem, hahaha :) )

Múlt héten kaptunk a kolesztól  törülközőt, ajándékba. Most már koleszos fogkefetartóm és törcsim is. Köszönet érte!!! Koreaiak szeretnek törülközőt ajándékozni. Lett már törülközőm egy konferencián való résztvétel ürügyén, gyülekezettől is kaptam, most meg a kolesztól is. Gondolom, az is közre játszik, hasznos dolog, amire rá lehet írni, nyomtatni, hímezni az esemény/intézmény nevét. Egy kedves gesztus...
Egyik szobatársamnak (Akivel már régebb óta együtt lakom, rendes kedves lány) szülinapja volt/van. Egy szép könyvejelzőt adtam neki, aminek nagyon örült. :)

 Na, befejezem ma a dolgom, csak ezt a dalt meg kellett osztanom :).

Szóval ő az :)

Bruce Dickinson rózsaszín pólóban, a repcében :). Így is jobb pasi, mint modjuk Justin Bieber. Annyira bírom ezt a dalt, Iron Maiden az egyik kedvenc zenekarom. 2008ban, a Szigeten voltam is a koncertjükön. A tömeg, és a rossz hangosítás ellenére is élmény volt látni őket. Ez a dal plusz a videó jó kedvre szokott deríteni.
Bocsánat, hogy ennyi zenét posztolok, és azok nem koreai zenék...
 A hazaút: Egyre inkább úgy néz ki, Aeroflot lesz. Hamarosan lefixálom. Pesttel az a macera, hogy Moszkvában kevés idő van átszállni (cirka másfél óra) a pesti gépre, míg Bécsnél vagy odafele, vagy visszafele kellene sokat várnom Moszkvában. Szóval még agyalok rajta kicsit, hiszen a leggyorsabb és legolcsóbb-és nem olyan rossz, mint sokan mondják!  Tavaly augusztusban Pekingben is kb. ennyi időm volt, hogy átszálljak a szöuli gépre, izgultam is rendesen, de nem volt gond. Remélem, most sem lesz...
 Írok hamarosan értelmesebb dolgokról. Szerdától péntekig egyetemi napok (már folyik a készülődés), a sojus palackokat le fogom fotózni idén. Mivel tavaly-tavalyelőtt volt elég, csak akkor nem vittem gépet. Szombaton Ganghwa-do :) :)
 És még valami: Meglett mind a négy tárgyból a záróvizsgám! Két hete  az egyetemi rendszerben az volt, hogy a három vizsgát sikeresnek, egyet sikertelennek írtak be-nemcsak nekem, abból a bizonyos tárgyból senkinek sem lett sikeres vizsgája. Pár napra rá érdeklődtünk a felelős tanárnál. Aki mondta, hallott a "balesetről", utána fog járni. Ma megkérdeztem az indiaiakat, van-e hír. Kiderült, most a rendszerben kijavították. Megnéztem én is, nekem is átírták sikeresre! :) Mit ne mondjak, örülök. mivel így nem kell tárgyat ismételnem, a tanulós részt lezártam. :) Modjuk azt nem értem, hogy záróvizsga miért volt írásbeli? Nem volt olyan sok diák, ráadásul ezen a szinten (Master vagy PhD) már a beszédkészség fontos lenne...
 Irigylem indiai kollégámat, akinek olyan tündéri kislánya van :). Kérésére nem teszek fel róla képet, de iszonyat aranyos a kis hölgyemény, aki lassan egy éves :). Emlékszem, milyen örömmel újságolta kollégám, mikor a kislánya nyolc hónaposan megtanult járni. Persze tudom, egy szülőnek egyik legnagyobb öröme, ha gyereke fejlődését látja, Én is szereték később egy kisfiút és/vagy kislányt. itt, Koreában jöttem rá, hogy tulajdonképpen szeretem a gyerekeket.

Hétfő délután

Utálom, ha sürgős, határidős munka esetén valami közbejön... Hétfőn épp nagyban készítettem elő a dolgaimat. Közben a zenét hallgattam (Ruslana egyik új dalát, nagyon tud a csaj, nem csoda, hogy 2004-ben Eurovíziót nyert). Kyuhwan tök sokkosan bejön: "Hé, mindenki! Kifelé, nem biztonságos a labor" Rohantunk ki, vittem a táskámat, fényképezőgépemet (főnököm ki is röhögött a hátizsák miatt). De olyan stílusban mondta a srác, mintha most készülne felrobbanni a csernobili atomreaktor, vagy süllyedne a Titanic... Ilyenkor az ember mindig rosszat gondol. Végül kiderült, hogy a harmadik emeleten történt a baleset, valaki kiöntött egy veszélyes löttyöt, ami gyorsan párolog, belélegezve veszélyes. Nem tudom, ki és mit, de tény, kiürytették a BioNano-t, mint 1986-ban Pripaty-t. Ez volt délután 2kor. Öt óra körül már azt mondták, elmúlt a veszély, gondoltam, folytatom, amit tudok. De Minoék mondták, inkább menjek haza.
Mindegy, igyekszem a dolgaimat azért befejezni, de ünnepek alatt inkább nem leszek benn, mondhat bárki bármit!
Hogy valami vidámabb dologról beszéljek, elmondom, Magyarország indul az Eurovízión. Megvan a 20 dal, ami között van a versenydalunk. A Wikipedián fönn vannak a jelöltek. Vegyes mezőny, nekem négy kedvencem van.
Kiss Gina: Chasing Dream - Klassz dal, a csaj hangja is jó. Egyáltalán nem unalmas, jó hallgatni.
Monsoon: Dance - Pörgős, bulis dal. Esélyes.
Compact Disco: Sound of our Hearts - Jó hallgatni, és még mondanivalója van.
Bebe and tha Changes: Fans will be friends - Nekem nagyon tetszik! Pörgős, egyedi, nem tucatpop dal.

A többiek között is van jó, de annyira azokat nem tartom esélyesnek, mivel vagy gépzene, vagy tucatpop. Ráadásul 2007 kivételélével mindig angolul énekelt dal nyert. Magyarországot nem tudom, miért húzták le mindig, van, mikor egész jó dalt küldtünk. Rúzsa Magdi jobb helyezést érdemelt volna. Csézy (2008-as) dalát most hallgattam meg, egyáltalán nem uncsi, sőt, szép. A 2009-es Ádok Zoli viszont megértem, hogy nem jutott döntőbe, mivel az tényleg a "tucatpop" kategória volt. A fellépőruhája meg már vicc volt... Szóval reméljük, remélem, a kedvenceim egyike indul. :). Azaz nemcsak indul, hanem be is jut a döntőbe!!!

Hurrá!!!!

Most kiderült, teljesítettem a tárgyaimat. Már csak egy kredit van, amit a kutatás kitesz. Szóval mindkét tárgyamra A+-t kaptam!!! Bár mondjuk egyikre sejtettem is, mivel reggel találkoztam a kedves tanárommal, mikor mentem fel desztillált vízért, aki rám vigyorgott, és megkérdezte: "Elégedett vagy a jegyeddel, amit adtam?" Erre megdöbbentem, mivel még nem láttam. Dél előtt kiderült, hogy először a tanárokat kellett osztályozni, utána nézhetjük meg. Most nem volt baj a tárgyaimmal, jó kritikákat adtam, és nagyon örültem is.

Karácsony előtt-Jin születésnapi összejövetele

Tegnap este már teljesen dekoncentrált voltam, kerülgetett valami nyavalya. Gondoltam, nem maradok tovább, elmegyek Jin szülinapi összejövetelére. Múlt héten ugyanis meghívott minket a szülinapjára.
Elég fárasztó hetem volt, sok meló, a koleszos tűzriadó, a honvágy mind jelen voltak. De nagyjából be tudtam fejezni, amit be akartam, a koleszba is regisztráltam következő félévre (persze hat hónapra), fizetni januárban kell. Munkatársaknak csináltam apró ajándékot, becsomagolam némi csokit, plusz egy toboz-fenyődíszt. Látszott, örülnek neki. Legalábbis több embernek fityeg ezüst-vagy épp arany toboz a monitorján, naptárján, stb. De én is kaptam egy szép jegyzetfüzetet, és cuki üdvözlőlapokat, kedves üzenetekkel. Köszönet értük!!!
Januártól lesz egy "segítőm" is, egyik Bsc-s diákunkat, Eugene-t fogom tanítgatni, majd később együtt fogunk dolgozni. Persze szorgalmi időszakban hagynom kell, hogy tanuljon, és jó jegyeket szerezzen!!
Ott hagytam abba, hogy kicsit álmosan, de elindultam Ori-hoz, ahol a buli színhelye volt, előtte vettem az ünnepeltnek némi csokit. Kicsit macera volt a kis vietnámi étterem megtalálása, mivel a papír, amire a térképet is rányomtatták, rejtélyes módon eltűnt a táskámból. Hívtam Jin-t, de utólag kiderült, rossz a mobilja. Joy-t is, de nem vette fel. De mikor már fel készültem adni a reményt, akkor megláttam a táblát, ami a keresett helyet reklámozta. Hárman már ott voltak, és nagyban ették a vietmámi tésztás levest. Jin csodás léggömb-díszeket csinált!
A vietnámi leves nekem annyira nem jött be, persze nem hangoztattam. Az étterem mellett a helyi vietnámi közösség temploma volt, a lelkész-csajjal is találkoztunk.
Jin egyik ismkerőse, aki szakács, nagyon finom csirkeszárnyat készített.
Tteok, ráadásul a kedvencem :) Mármint az a színes középen.
A lufik mellett, csoportkép.
Sajnos a nagytöbbség csak koreaiul tudott kommunikálni, de azért elmondták nekem angolul, miről beszéltek. A szülinapi torta: Jin kedvence, hozzám hasonlóan a csokitorta :). De nem volt olyan finom, mint az otthoniak... De azért szép :).
A torta közelebbről. Ugye, milyen szép??? Vajon az a figura a Diótörő rajta?
Zöldségtál, rákkal, valami hússal és tésztával a közepén.
Kihoztak előtte valami beazonosíthatlan papír-szerű izét, amiről mindent képzeltem, csak azt nem, hogy kaja. Pedig az volt... Kiderült, hogy ezt az izét ("rizspapír", így csúfolták) vízbe kell áztatni fél percre, és a fent látott zöldségeket bele kell tenni. Elképzelésem sincsen micsoda, de azért jó volt. Utána földimogyorós szószba kell mártani (nekem az tömény volt).
Jin, Joy és én, az összejövetel vége felé.
Majd búcsú, és irány haza! A kolesz felé menet havazott. Direkt lassan sétáltam, hogy kiélvezzem az első havat. Futottam is egy jót, hogy méginkább örüljek neki, és még inkább kiérdemelten próbáljam ki az új, levendulás tusfürdőmet. (nagyon szeretem a levendulát) Fehér karácsonyt Koreának, ha már otthon a magyaroknak nem lesz!!!

Vakáció

A campus ilyenkor nagyon kihalt, bár van mozgás, de üresebb, mint iskolaidőszakban. Márciustól lesz újra suli, de úgy néz ki, engem már nem érint. Ezalatt a 9-10 hét alatt viszont egy szabad napom nem lesz, csak hétvége vagy ünnepnap. Tavaly pl. rossz volt nézni a srácokat, mikor azon akadtak ki, hogy holdújévkor zárva lesz a menza... Vagy mikor egyik srác összvissz 3-4 napot vett ki egy év alatt. Én nem tudnék így élni...
Kim Dzong-Il most már a túlvilágon diktátorkodik, a napokban veszítette életét. Nem tudom, északi szomszédaink hogy fognak reagálni, milyen lesz az utód. De remélem, nyugton hagyják a délieket...
Egy hét múlva karácsony. Most sem megyek haza, de nem baj.
Levelet kaptam Angliából, egyik barátnőmtől! Akivel a pesti koleszban két évig boldogítottuk egymást! Köszönet érte!!! :)))

Kellemes ünnepekre való készülődést kívánok Családomnak, barátaimnak és olvasóimnak is! Az én képzeletbeli adventi koszorúmon is ég mind a négy gyertya!

Bakker, miért van az, örömmel megyek haza, mert összejött a kísérletem. A szektások meg megint elvették a jókedvemet... Tudom, olvasóim már unják, ha őket szidom. De ezzel az erőszakos viselkedéssel úgy fel tudják forralni az agyvizem a -2 fokos levegő ellenére is...

Vizsga után, talán utoljára

Túléltem a vizsgát. Izgultam ma délelőtt, nagyon, de úgy néz ki, sikerülni fog. Fáradt vagyok. Most már csak a kutatás fog menni :). Meg az írás, amivel el vagyok maradva. Meg a túra, ha van időm. Reméljük, lesz arra is. Teszek érte, hogy legyen.
Kyu-hwan pár perce örömmel rontott be a laborba: "VAKÁCIÓ!!!" - kiáltotta. Jegyzeteit egy határozott mozdulattal bedobta a papírkosárba XD. No comment, bár én is a fiók mélyére rejtettem. Márciustól újra suli, de már elvileg tárgyam nem lesz, mivel a kredit már majdnem megvan. Még 2-3 szemeszter, remélem, annyi elég diplomáig. Ha nagy szerencsém van kettő. Ha kevésbé nagy, de szerencsém, három. A többiről nem beszélek. Nem szabad emlegetni a farkast, mert megjelenik. Legyünk optimisták! :)

Már otthon. Hideg van, csillagos az ég. Hold még nincs fenn. Most futottam. A Buddha- templom, ami a hegyoldalban van (kicsit magasabban, mint a kolesz és sportpálya) szélharangjának hangja lehallatszik ide, futás közben élveztem. A koleszban folyik a ki-be (esetleg át) költözködés. Egyelőre még csak a ki, jövő héten már az át és a be is. Több diák hazamegy vakációra, és van aki pont vakációra jön.
Lehet, már tudjátok, Koreában kicsit máshogy számolják a suli -vakáció rendszert. A szemeszter ugyanúgy 4, azaz 3 és fél hónapos. Ami szeptember illetve március első napjaiban kezdődik, és december, illetve július vége felé ér véget. 2 hónap vakáció van, nyáron és télen, amikor a campus üresebb, nyugisabb. A vizsgaidőszak nálunk 7-8 hetet tesz ki. Télen és nyáron is. Itt csak 1-1 hét. Fura. Igaz van midterm is, esetleg év közbeni számonkérés. Ezen kívül egyes tárgyakból nincs vizsga, csak beadandó, vagy prezi. Ami jobb is, mint az ELTE-n, mikor egy éves, néha irreálisan sok anyagból kértek számon minket. Aminek felét a legtöbb diák elfelejtette, mihelyt sikeres vizsgát tett belőle :S.
Az osztályzásról is még egy érdekesség: Az A-F jegyekről már meséltem. Ezen kívül relatív osztályzás van. A legjobban teljesítő bizonyos % kap mondjuk "A+"-t, utána következőek "A"- t, aztán így tovább. Ha a legügyesebb diák(ok) 60% ot ért(ek) el, akkor övé(k) az "A+", és mennek lejjebb. Ha 90% körül volt a legtöbb teljesítése, akkor arra nem tudok mit mondani... Mindegy. Jövő héten megtudom, addig nem kiabálom el a dolgokat.

Újra vizsga után

Na, ezt is túléltem. Nem volt nehéz, de nagyon koncentráltam, hogy vissza tudjak emlékezni a dolgokra. Eléggé elfáradtam, de szerintem jól sikerült. Tény, nem vallottam kudarcot. Olyan péntek-fílingem van, pedig csütörtök van.

Idegölő hetem volt, munka miatt főleg, mivel be akartam fejezni, amit be kell. Végük kis késéssel, de sikerült. Küldtük további munkára, ahol ma reggel mondta egyik srác, hogy gond van. Ma délelőtt szó szerint az őrület határán voltam, de végül megnyugodtam, mivel kiderült, mégsem olyan nagy a baj. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja, ahogy utólag kiderült, de majd ha végeznek, akkor kiderül. Jövő héten, remélem, már tudok foglalkozni az eredményekkel is, és a további kísérletekkel.

Most nagyon is fáradt vagyok, és le is higgadtam. Vizsgahéten a könyvtár előtt péksütit és tejet osztogatnak. Jó ötlet, hisz legtöbb diák reggel rohan a könyvtárba, mivel tanulni kell. Vagy épp ott töltötte az éjszakát. Halál a fogyira (becsszó, nem ettem meg, mikor nem voltam éhes), kiüt rajtam hamarosan a vörösbab-mérgezés.... Ma, vizsga előtt főtt kaját nem tudtam enni (a mezna üzemeltetőjét megölöm, mi az izéért tesznek bulgogit a bibimpapra, fúj. A menza-bulgogira ránézni sem bírok :S. A bibimpapba amúgy sem való hús, max hal!) , csak sajtos zsemlét és ivójoghurtot. Meg vizsga előtt egy csokit. Fájt a hasam, az idegesség, meg a túl sok szénhidrát-bevitel miatt este, de almával sikerült helyre hozni.

Tegnap este futás közben koreai csajok csatlakoztak hozzám tegnap este. Mondták, amit sok koreai csaj szájából hallottam: "I would like to lose some weight" (fogyni akarok). Mire én: "Me too". Ők: "No need, u look nice" (neked nem kell, te csinos vagy). Itt is ott van a Miss Piggy-szindróma, nemcsak az otthoni ismerősöknél. A koreai csajok legtöbben nagyon hiúak, fogyi -mániásiok. Akiken van pár kiló felesleg, megértem, de akin nincs... Fogyis shake, cereal, fitnesz, stb.

A Google mai logója. Megint kicsit koreai design :). (hangulosra emlékeztek, ugye?)

Még egy Ázsia-paródia. Koreaiak megőrülnek a műszaki kütyükért, ami néha bosszantó... Nekem ez nagyon bejön!!! :) Mámint ez a kép. Bár nincs iPod-om, iPhone-m, meg egyéb menő kütyüm, de akkor is, ez összefoglalja alényeget! :)

Vannak pillanatok, amikért érdemes itt lenni. A mai napom, amilyen rosszul indult, egész jól végződött. Nem akarok több rossz napot! Szóval mentem futni, és beállítottam egy mosást. Útközben először az óceániai sráccal találkoztam, aki kifejtette, mennyire nehéznek találja a koreai nyelvet (és szidta egyik tanárját, és a kissé apatikus osztálytársait...). Egyet értek, mármint szerintem is nehezek az ázsiai nyelvek (kínai, japán, stb...). Beszélgettünk kicsit. Futottam tovább. Egyik ismerősöm stoppolt le, akivel együtt voltam Eungbongsan-on augusztusban. Kiderült, egy suliba járunk (angol szakos), bár Facebookon most jelöltük egymást, és őt is meglepte a dolog.
És most jön a lényeg: Lejárt a mosás, bementem a mosókonyhába teregetni. Két koreai lány jött be, és egy angol szöveget nyomtak az orrom alá, hogy segítsek nekik kijavítani. Segítettem, a legjobb tudásom szerint, (remélem, jól is, de voltak benne olyan hibák, amik egy nem-anyanyelvűnek is feltűnnek, ha relatíve jól tud angolul) nagyon örültek neki. Mosolyogva teregettem, két perc múlva bejöttek, és egy kis csomag kekszet nyomtak a kezembe "Köszi, Eva"-megjegyzéssel. Mielőtt tiltakoztam volna, eltűntek... Ezzel a vidám mozzanattal zárult a mai nap. Vannak jó percek, amik mosolyra hangolják az embert. Az ilyeneket szeretem.

Csütörtökön midterm! Szurkoljatok légyszi!!!! XD

Megvilágosodás

Azt hiszem rájöttem, mi okozta a bőrkabátom-és egyik télicipőm vesztét. Nehéz szívvel kidobtam őket, értetlenül álltam a szitu előtt. De egyik reggelen egy ok után kutakodtam a szekrényemben, és egy felborult páraelszívó dobozzal kerültem szembe! Te jó ég, ledöbbentem. Úgy emlékeztem, a vízelszívó dobozokat kidobtam, miután elmúlt a monszun. De ezekszerint nem... Abban volt valami mosóporos vegyszer, az irritálhatta a bőrt. Egy vegyszeres tócsát kellett kitörölnöm a szekrényemből, és ennek a helyét pár napig még törölni fogom. Más cuccomnak szerencsére nem esett baja. De kezembe akadt egy régebbi fürdőköpeny, amire nem emlékeztem, hogy elhoztam volna, ami "felitta" a vegyszeres vizet (legtöbb cuccom "kifele" állt, és nem érte ez a víz), amit ki is mostam. Csak hogy lehettem olyan "okos", hogy benn felejtettem. Persze, csak hallomsból tudtam erőla dobozkáról, és vettem ilyent, mikor hazamentem. Legközelebb nem veszek ilyen vegyszereset. A szekrényembe, ruhák mellé legalábbis nem. Viszont egyszer a boltban láttam faszenes változatot is. Ki fogom próbálni, jövő nyáron, ha hazalátogatok.

Új PC-m lett a laborban, mivel a régi megint tropára ment. Elég véres volt a torka, már régóta. Nem tudom, értetlenül álltam előtte, hogy mindig lefagyott, naponta megjelent a kék képernyő, hibaüzettel. Szóval az új kütyüről: Ashok lelépett, és a neki adott PC gazdátlan maradt. Kérdezték, kell-e nekem, bár koreai Windows van rajta. Elfogadtam. Próbálok vele barátkozni, bár jelenleg főleg a kísérletek kötnek le. Már rajta van minden, ami kell, de a mikrofonom és a nyomtató beállításához segítség kell majd. De nagyon nem értem, mi gond lett a régi géppel. Főnököm tiltja, hogy játékprogramokat, filmeket töltsünk le, amit meg is értek. De hogy a youtube-t ne használjuk... Az már gáz, hiszen mindenki onnan hallgat zenét!!! Ha valaki felrója nekem, hogy az én hibám, megmondom, hogy nem érzem magam hibásnak ebben! Kicsit elegem van abból, hogy mindig én húzom a rövidet... (tavasszel történt hasonló dolog, de ebbe most nem megyek bele, mert ha belegondolok, akkor elkap a düh.)

Ashokról annyit, hogy elment, egy héttel az érezése után. Ezt nem fejtem ki részletesen. De állítólag hazudott, hazugságra hivtkozva ment el, és mindenkit váratlanul érintett ez. Azt nem értem, hogy akkor miért jött ki, ha tudta, le fog lépni? Ezt nem értem. Ezzel becsapta az egész labort...

Hogy egy kellemessel zárjam írásaimat: Koli irodájába egy nagyon aranyos nő jött, aki angolul is jól tud. Nemzetközi diákoknak újra ki kellett tölteni az adatlapokat. Tegnap reggel elintéztem, és nagyon segítőkész, barátságos volt. Eddig sem volt semmi bajom a koleszban senkivel, legyen szó diákról, vagy épp dolgozóról. Legyen így ezután is! :)

Csütörtöki órám

Bírom a csütörtöki órámat. A tanár bár szeret csipkelődni, de nagyon aranyos, jópofa ember. Az itteni profok között előkelő helyen szerepel a népszerűségi listámon. Óra előtt szeret humorizálni, példabeszédeket mondani. Pl. most arról beszélt, hogy hogyan legyünk boldogok: elfogadni egymást, legyen célunk, stb. Vicces vagy cuki képekkel illusztrálva. Komolyan mondom, örülök, ha jó fej prof tartja az órát. Eddig nagyjából elégedett voltam a kurzusaimmal. Volt kettő kivétel, de belefér. Egyik a naplóm kezdete előtt, az első félévben, nem volt alkalmam nyilatkozni róla. Jobb is. Másikat viszont tavasszal sokat szidtam XD.

Szóval ezen az órán szó volt a TATA -box (bioszosok udják, miről van szó)-ról, és a tanár: "Tudjátok, mit jelent a TATA?". Majd válaszolt is: "Japánul köszönést, gyerekeknek". Mire én: "Magyarul a tata-jelzőt idősebb bácsikra is mondják. Egy szleng az ajussi-ra". (Ajussi koreaiul: idősebb bácsi. Ajuma: idősebb néni) Röhögés.

Nem nagyon szoktam a srácok orrára kötni a magyar szlenget. Ennek oka, hogy egyelőre élvezni akarom annak előnyét, hogyha valami nem úgy sikerül, mint kéne, kimondhatom a megfelelő szavakat. És senki sem szól meg érte. XD. Ok, nem gonoszkodom. Pár hete egy török srácnak megtanítottam pár "olyan" szót, ő is mondott párat törökül. Mi európaiak legalább a saját nyelvünkön ki tudjuk mondani (angolt leszámítva). Csak ha egyszer visszasodor a sors a hazánkba, akkor rá ne szokjunk :D! Nem fenyeget olyan veszély, nyugi! XD.

Koreai himnusz

Kicsit másképp. Rockosítva :). (katt a linkre) Ez nagyon jó, ha ilyen zenei stílusban nyomnák a himnuszokat, akkor sokkal több ember szeretné őket :). De az orosz himnusz is nagyon ott van új köntösben!

Manapság a népzenével ötvözött rockra kaptam rá. Találtam egy jó orosz rockbandát tök véletlenül. Kalevala, nagyon tetszik a zenéjük:). Erre a zenére nagyot lehetne bulizni :).

Kedden lecsekkolták a koliszobát, jó pontot kaptunk! :). Vicces, hogy együtt örültem a csajokkal ezen apróságnak, az is, hogy a roomcheck előtt együtt izgulok velük... Bevallom, ha a valaha Nándiban (ok, NFK nem durva, fokozzuk, KCSK-ban, hihihihihi) bevezették volna a roomchek-et, nem tudom, mit szóltam volna. Valszeg nem örültem volna neki. Itt meg olyan természetessé vált ez a dolog... Megérte hétfőn két órát takarítani és mosni :). Egyik szobatársamnak órája volt szerdán (eredetileg akkor lett volna), emiatt kedden haza kellett menni. De kaptunk kupont, amit péntek reggel beválthatunk ajándékra.

Hétfőn volt egy prezim, az egyik órámon. Elégedett vagyok, de azért van mit fejlődnöm. Főnökömnek is mániája lett, hogy gyakoroltatja velünk a prezentáció készítését, hetente felad 1 vagy 2 diáknak 1 cikket, amit fel kell dolgoznink. De ennek örülök inkább. Jelenleg tart egy suli-átnevezési procedúra, amiről mesélek az egyik elkövetkező fejezetek egyikében.Szeptember vége. Október jön. Október lesz hamarosan. Október, az én hónapom. :). Sárgulnak a levelek :).

Taxus baccata, azaz tiszafa!

Ezekről a virágokról tavaly már meséltem.

Egy kis nosztalgia: a penészes NFK-s tea XD

Utálom, ha éjfélkor arra ébredek, hogy kiabálnak az ablakunk alatt (röstellem, de nem laktam KCSSK-ba, hírhedt ELTE-s kolesz). Hajnalban meg egy kiskocsit szoktak húzogatni, talán szemétlevitel, ami tök zajos. Meg szobatársam mobilos ébresztőórája is idegesítő, hangos. Mikor én félálomban gépezek, a reggeli gyümölcsömet rágva, és megszólal, szívbajt kapok :S. Tegnap pl. nem tudom, hogy került a kütyüje a székem alá...

Mindig jobb, mintha ez lenne az ébresztőórám...

A képet egy blogban találtam (koleszmegoldás) Érdemes megnézni, ha az ember egy jót akar röhögni. De fogyinak is jó, ha az ember kaja előtt nézegeti őket. Esküszöm, olyan koliba már nem élnék, mint ami ezeken a képeken van. Hálisten, eddig nem volt dolgom ilyenekkel.

Tudom, NFK-ban is volt hasonló dolog. Kocsma volt a koli alatt a menza helyett. És bizonyos emberek egész nap ott döglöttek, kiabáltak. Idegesítők voltak ők is, főleg, hogy az ablakunk alatt helyezkedett el a kocsma (Kaktusz büfé...). Dühöngtünk sokat, mi a lótúróért van a koleszban kocsma?

Viszont egy szintén NFK-s emlék: penészes tea!!! Volt ilyen, hogy Zita, akivel 2 évig egy szobában laktunk, ott felejtett egy kancsó teát. Vasárnap mentem vissza a koleszba, és ledöbbentem: penészdarabok úsznak benne. Emesével, a másik szobatársammal tökre ki voltunk akadva ezen. Bónusz: épp akkor szerelték a vízvezetékeket, és nem volt víz a Nándiban. Mikor Zitával találkoztunk Pesten, míg otthon voltunk, meghaltunk a röhögéstől, mikor ezt elevenítettük fel. Most is átküldtem neki a képet XD. Nosztalgia-fíling, ahogy Emese mondta rá.

És még valami, ami tetszett: VLC media player kolesz módra :D

De nélküle uncsi lenne az élet! De ez sem semmi! Igaz, a nándis "Felnőtt, egyetemista nők vagyunk. Nem félünk WC-kefét használni" sem volt semmi.

Tudom, a hülyeség, az megy :D! Igaz, nálunk (hálisten) nincsnek ilyen durva dolgok, ha lennének, az a koliból, esetenként az egyetemről való eltávolítást vonná maga után. De a TV szoba ajtaján lévő srác és csaj, körülötte szívekkel, az egész áthúzva, na az nagyon ott van! XD

Most újra hallani az egyetemi himnuszt, lesz miért kikívánkozzon a reggeli (vagy a délutáni kaja) belőlem. Mi a túróért kell napi kétszer lenyomni? Lehetne betenni helyette AC/DC-t, Metallicát, Nightwish-t, Horkyze Slíze-t. Vagy nekem vannak nagy igényeim...

Nem értem, néha elfeledkezem a sok emberról, hogy alapból jó fejek, főleg kritikus időszakokban. Holnap megyünk Pocheonba egy éjszakára. A koreai kollégák valami soju koktélról beszéltek. Kérdeztem: "sörrel?". "Nem, valam ecettel"-bizarr.

Tudom, Zita, megölsz ezét a fejezetért, de ezen dolgok kihozták belőlem!

Végre...

Végre az alváshoz kezd hasonlítani az, amit éjjel csináltam. De kétszer felébredtem, annyira fülledtnek éreztem a szobát, hogy légkondit benyomtam. Első két éjjel hajnali 4 körül aludtam el, és reggel fél 9ig... Most már alakul:). Csak az éghajlatra való átállás macera. De sebaj, már csak pár hét :).

A koleszt is lerendeztem (változott a kolidíj és odaadtam a különbözetet). Már olyan félelmeim voltak, baj lesz belőle, de simán ment. Az igazgató emlékezett rá, és kiszámolta mennyit kell még adnom, egyből odaadtam neki.

A felvevendő tantárgyaimról hamarosan meginterjúvolom a főnökömet. A második félév óta ez megy: kértdeztük, mindig azt mondta: most a kutatásra kell koncentrálnotok, egy tárgy elég. Aztán talált még egy dolgot, ami hasznos lehet-"vegyétek fel" :))). Bár a múlt félévi egyik kurzussal nagyon melléfogott! Nem baj, a krediteim nagy része megvan, nem kell sok:).

Az érkezést kísérő sokk elmúlt, honvágy sincsen. Ősszel nem is nagyon várható, max chuseok-kor. (most szeptember elején lesz, holdnaptárat követi, mint a legtöbb ázsiai ünnep).

Fotózás és egyebek (Im memoriam Jacko)

Két hete a gyülekezet anyagjához kellett ez a két fotó. Elvileg meg kell ismételni, de nekem tetszik, de szívesen segítek, ha úgy adódik, és épp még Koreában leszek. Zöld ruhát kellett húznunk, négylevelű lóhere -pózban leülni Kicsit ír fíling, ugye? (zöld és lóhere) Igaz, már elmúlt a St. Patrick's day, ami alkalmából Koreában is tartanak bulikat.

Még egy örömhír :). Indiai kollégámnak és feleségének  megszületett az első kislányuk! :) Gratula nekik! Az újdonsült apuka alig két hét múlva utazik haza Indiába, gondolom a család már örül! Még két osztálytársam fog házasodni hamarosan, ők már otthon vannak. Sok boldogságot nekik!

Iskolabusz-megálló, nemrég csinálták, mint meséltem, a kolesz és az egyetem "fő kapuja" között jár ez a jópofa busz. Jót nevettem rajta, de nem voltam ezzel egyedül :).

Napok óta-megszakításokkal -esik... Olyan tipikus "ezért föl sem érdemes kelni" idő van... Hát szívesebben aludnám át az ilyen napokat, de most nem lehet...

Végezetül egy szomorú évforduló: Két éve ilyenkor ment el Jacko. Pont azért jutott eszembe, mivel tegnap véletlenül az ő zenéjét hallgattam, az "Earth Song"-ot többek közt. Tetszik ez a szám. Megrázó a klipp, és a mondanivalója is komoly: A háborúk, környezetszennyezés, az illegális vadászatok (elefántok és bálnák), az esőerdők kiírtása ellen tiltakozik. Majdnem elsírja magát rajta az ember... A végén, mikor minden visszaalakul, az elefántoknak kinő az agyara, és életre kelnek, a meggylkolt ember ugyanúgy, a fák visszanőnek, a bálnák kiszabadulnak, az annyira szép!

Szerettem Jacko legtöbb zenéjét, csak ezt az állandó plasztikáztatást tartottam hülyeségnek, ami végül sírba vitte (az állítólagos pedofíliáért, ha igaz volt, elítéltem). Sokat röhögtem a táncán, egy bizonyos mozdulaton kamaszként:)-néha megfogta ott lenn. Emlékszem, ugyanilyen esős idő volt, mint most, ugyanúgy szakadt az eső, mikor halálhírét olvastam. Hatalmas életművet hagyott maga után, és sok dala szól még hasonló dologról, mint az előbb említett: "Man in the Mirror" vagy a "Heal the World" . Vagy a "We are the World" című dal eléneklésében is részt vett, amit nem kell bemutatnom, mivel sokan ismerik (bocsi, Youtube-ről nem tudok beszúrni videót). Kiállt a hányatott sorsú gyerekek mellett, támogatta őket, és fel is szólította a világot a támogatásukra. RIP Jacko!

OTL

Ez egy modern koreai kifejezés, amivel a csalódást fejezik ki, ha valami nem úgy jött össze, ahogy kéne... Magyarul, valami olyasmi, mintha ez ember verné a fejét a falhoz.... Kb. én is azt érzem most.
Túlestem. A baj az volt, hogy túl sok részletkérdést kaptunk, túl későn kaptuk meg a tananyagot. És túl sok volt, hogy alig kaptunk időt az egész éves anyagból való felkészülésre, ugyebár a midterm elmaradt. Olyan, mintha egy sűrű erdőbe tévedtem volna el, mint a Grimm testvérek egyik-másik hőse. Nem túl fair húzás volt velünk szembe, nem tudom, miért tették át jövő hétről mostanra, és miért közölték ilyen későn, hiszen legtöbb esetben a mi véleményünket is kikérik ez ügyben. Hát, most nem.... Amit tegnap tettek fel, és abba is belekérdeztek, amit nem tudtam rendesen átnézni. Szóval nem magyarázom a bizonyítványt, mivel érzem magam hibásnak, hogy nem sikerült úgy, mint kéne. Szomorú vagyok kicsit, hiszen annyira igazságtalan volt, de annyira! Tudom, most egy okostojás azt mondaná: "félévközben is tanulhattál volna, lustaság" vagy "ez a való világ, ahol nem kényeztetik el a fiatalokat"-az ilyen tartsa most meg az okosságait!!!!!!
Holnap Tanja és Enoch esküvője :). Hétfőn még egy vizsga, majd meló gőzerővel, közel a cél. :). Aztán vasárnap nem tudok túrázni, utálom, ha akkor vannak jó túrák, mikor nekem vizsgám :S. Pedig már hiányzik, de nagyon! Aztán főnököm valami prezi gyártására is megkért egy szemináriumon, aminek örülni még nem tudok, pedig az ilyen feladat boldoggá tesz. Majd jövő héttől tuti.
A nap SMS-e a szeretett kolimtól jött. Ami szerint ebben a szorgalmi időszakban 10 pontom van, és fáradjak a kolesz irodájába, mivel ezért jutalom jár. Ezek szerint nem sikerült rosszalkodnom, hehehehehehehehehehe! Nem vagyok tisztába a pontozási rendszerrel, mert koreaiul és kínaiul van kiírva. Elvileg 10 pontról indulunk félév elején, és szabálysértésért levonnak pontokat. Nem tudom, mi itt a szabálysértés fogalma, nem értem meg egyik nyelvet sem, de az "alapkolesz"-követelmények betartása itt ezek szerint elég:). Előre láthatóan két héten belül be tudom fizetni a következő hat havit :), naná, hogy szeretnék maradni, míg le nem diplomázom!!! Ha megkapom a júniusi ösztöndíjat. A vizsga utáni rossz kedvemet elvette ez a kis dolog. Nem is az a keksz, amit kaptam, bár annak is örültem, hanem, ez a "pozitív visszacsatolás" miatt. Érdemes jónak lenni, mert honorálják! :))). Sőt, még egyik asszisztens diák (pár diák dolgozik a koleszban) fel is hívta a szobát (nekem az egyik csaj adta át, mikor megmutattam az SMS-t)-komolyan mondom, tényleg nagyon kösziiii!!!!
Na lassan futok, és ágyba bújok kicsit korábban. A sok idegesség kimerített. Nem fogok ebbe hiányt szenvedni a közeljövőben, de ez nem is baj. Viszont, mikor kérdezték a nagy utam dátumát laborban és koleszban, akkor koreaiul tudtam elmondtan: csilvál siboil (július 15, magyarul 7. 15.) -palvál sibszámil (augusztus 13 magyarul 8. 13.) -ezt úgy kell elképzelni, hogy a kolesz irodájában az igazgatónak a naptáron mutattam közben :).