Tájfun, monszun, azaz végérvényesen itt a nyár!!

Olvasgattam az időjárás- előrejelzéseket, és szomorúan tapasztaltam, hogy bizony rossz idő lesz most hétvégén.

Tudni kell, hogy Korea éghajlata mérsékelt övi monszun, azaz nagyon esős, és nagyon-nagyon-nagyon fülledt a nyár. Bár én az igazi tróusi monszunt nem ismerem, de tuti megfulladnék benne. Légkondi és párátlanítő berendezés nélkül a nyár elviselhetetlen Koreában. 90% páratartalom, +35 fok, első koreai nyaram alatt nagyon nem szerettem. Már megtanultam levegőt venni-hála a futásnak, de van, amikor az is nehéz. De szerencsém van, hogy Szöulba-azaz Szöul mellé kerültem, délen tuti rosszabb lenne-bár télen néha kívánkozom Buszanba vagy Jejura- ha százszor nem, egyszer sem meséltem, milyen őrülten hideg itt a (december) január (február). Azért tettem zárójelbe az elsőt és utolsót, mivel a december eleje még nem annyira, februárban meg már inkább elviselhető az időjárás. A január az igazán ütős, itt megtudtam, milyen a -20 fok!

Tavaly szeptemberben láttam először tájfunt. Emlékszem arra, hogy reggel süvített kinn a szél. Félálomban azt hittem, szobatársaim elfelejtették kikapcsolni a légkondit. De hangosabb volt, mint amit a kütyü generál néha, a hűtő sem lehetett. Kinéztem az ablakon-szakadó eső, a fák lombja szinte vízszintben állt akkora szél fújt. Ráadásul villámlott, dörgött, az áram is folyton el akart menni. Mikor lecsendesedett, és ki mertem lépni a koleszból, akkor döbbenten tapasztaltam a letört fákat, az úton mindenhol ágak, levelek. Szörnyű látvány volt.

Második ilyen roham chuseok első napján történt, tényleg szakadt az eső, villámlott, dörgött. Az volt az utolsó nagy zuhé 2010ben, ami elvitte a fülledt időt, helyette kellemes kirándulóidő jött.

A viszonylag száraz ősz -tél-tavasz után emgint itt a nyár. És most olvastam hogy a "Meari" nevű tájfun végigvonul Kelet-Ázsián. (állítólag minden nyár elején) . Ez a "Meari" visszhangot jelent. A zuhéból kaptunk bőven, az előző fejezet tanúsítja. Nem villámlott, dörgött, még mára-vasárnapra mondják a rossz időt, na meg hétfőre is. De úgy néz ki, megnyugodott kicsit az időjárás most. Úgy néz ki, ez a vihar Észak-Koreában fúj ki. De kicsit sajnálom a délebbi országokban lévő népeket, ahol tényleg nagy pusztítást tud a tájfun véghez vinni. Itt kevésbé, de azért kapunk belőle. Mondjuk be kell vallani -az esős nyár előnye-szép zöld a természet, eső után tényleg csodálatos tud lenni.

Mikor földrajzórán tanultunk Ázsiáról, és a monszunról, bár érdekelt a dolog, de nem hittem volna, hogy valaha megtudom, milyen valójában. Az élet itt is átírta a számításaimat.

Emlékszem arra is, mikor Dubiban szálltam át, és a röpcsire mentünk föl a buszból, mennyire jól esett arra a pár pillanatra a száraz, sivatagi forró levegő. A szöuli pára után. Visszatérve még a repülőn láttam leszállás során -kijelzőről-hogy szakad az eső. Bár mire leszállt a gép, elállt. De akkor is, ez a monszunesős időszak valahogy nem nekem való. Nem szereten az esőt. Valahogy kicsit a reménytelenség érzését kelti fel bennem, nem tudom elmagyarázni, miért. Tudom, fontos az is, de akkor sem bírom.
A pletykák alapján ma éjjel éri el Szöult a vihar. Valahogy mintha érezném, hogy van valami a levegőben, mivel fájt a fejem egész nap, és közérzetem sem volt az igazi. Egyfajta nyugtalanság lett rajtam úrrá. Lehet, hogy frontérzékeny leszek? Bár belegondolok, a nyugtalanság sok embernél jelen van, drasztikus időjárás-változás előtt. Valami van a levegőben...

Télvége

Már nincs olyan hideg... +1-2 fokon nappal, jó esetben 5 fok, de lényeg: megszűntek a -15 fokok. A honvágyam az ünnepek elmúltával továbbált, de az is lehet, hogy olyan jól érzezte magát Jejun, hogy úgy döntött, marad még egy darabig, vagy éppen visszamegy oda. Remélem, júniusig nem is fog visszajönni. Hát élvezze is egy darabig, ha én egyelőre tovább nem élvezhetem. Még kissé mindig ezen kirándulás hatása alatt vagyok. Nem úgy, hiszen feltöltött, erőt adott, bár némi bacit bekaphattam, de remélem, hamarosan azok is kimenekülnek belőlem. Tudom, egy jómagyar erre tudná a receptet: némi erős fütüylős. De én ennek ellenére sem szeretem a piát.
Ennek ellenére néha hiányolom a hazai kosztot. Most ebédeltem, de egy nagy tál rakott krumlinak, spenótnak, szárazbab-főzeléknek (levesnek is, de hús nélkül) többek közt nagyon tudnék örülni. Sajnos szégyen, de a magyar kaják nagy részét nem tudom megenni: halászlé, gulyás, nokedli, székely-vagy töltöttkáposzta... Valahogy sosem feküdtek ezek nekem, tiltólistás dolgok, igen vetheti rám a ménköveket a Magyarok Istene. :)))
Egy dzsabongot meg simán betolok, hiába őrülten csípős, most a kedvenc kajáim egyike, talán a tnegeri herkenytűk miatt. Kimcsit is megszerettem, pedig nyáron még úgy voltam, ezt sosem fogom tudni megenni. Nem tehetek róla, de énnekem az ázsiai kaják legtöbbjével nincs bajom. Bár van, amit kizártnak tartok, hogy valaha lekerül a tiltólistáról (pl. fishcake, fúj...).
Márciustól újra suli, ezúttal másodéves doktorandusz leszek. Vannak alakulóban dolgok, nagyon is pozitív irányban. :). A menzán újra meg fog jelenni a választék, nem lesz nagy sor a többféle dolog miatt. Ok, nem annyira lényeg. Egy bosszúság: Megint naponta kétszer hallanom kell a suli himnuszát, ami idegesítő... DE! A tantárgyak-igaz nekem nem lesz sok, meg bizonyos közös dolgok össze fogják hála az égnek hozni az osztályt :). Nem lesz annyira uncsi így. A kirándulást, kikapcsolódást nem fogom hanyagolni, az tény. Sportot sem.
Koreával amúgy semmi bajom továbbra sem, akárcsak az emberekkel. Egy kivétel: Ez az őrült munkamánia, a pénz, siker hajszolása, lelkifurdalásuk van, ha egy napot kihagynak, nem egyszer ünnepnapokat is végig gürcölik... A főnök szinte istenségként való imádata. Ok, én is kedvelem a főnököm, mivel jó ember, de ezt a szinte szentté avatás már azért sok... Hogy sok gyereket is erre nevelnek, kora reggeltől késő estig tanfolyamok suli mellett, aztán házi feladatok. Vakáció alatt is. Hogy a szüleiket sokan szinte nem látják, nem TUDNAK gyerekek lenni. Ez a dolog, amit nem tudok hová tenni, és egyáltalán nem szimpatikus.
Remélem, idén március 15 körül meg fogják tartani a magyar találkozót a Magyar Nagyköveti Rezidencián. Jó lenne talákozni kicsit a többi magyarral és esetleg az újakat megismerni. Egy délután, amikor csak magyar beszéd megy, tavaly jól esett. Sok kedves emberrel találkoztam. A kokárdát otthon felejtettem akkor-persze idén sincs nálam :S. A Nagykövet Úr meg is szekált miatta, de ezt idén is kénytelen vagyok vállalni. Vicces volt, mikor evésre került sor (rengeteg féle dolog volt, kitettek magukért), akkor egyik srác: "Egy kaját hagyok ki a ma délután során -ezt"-mutatott a rizsre. :). Idén is mindenképp beütemzem, időt szakítok rá. Kevés magyar él kinn Koreában, az tény. Nem az a pontja a világnak, ahová egy magyar (vagy európai) ember orientálódik. De akkor is, szerintem nem rossz itt élni!
Hamarosan tavasz. Márciusban még szokott lenni némi havazás-vicces, november óta nem láttam rendes esőt (nem mintha hiányozna, bár tudom kell), ami csapadék leesett, az hó formájában hullott. Az április különösen szép része az évnek itt, virágzanak a cseresznyefák (meg egyéb fák), napos, relatíve száraz, zöldül a táj. Szoktak rendezni kis ünnepet a tavaszi virágoknak, de erről majd később. Japánban is ugyanez van, szívesen megnézném majd talán később... Aztán ott lesz májusban a Buddha szülinap, amikor már meleg van :))). A május-júniusi száraz meleg még kellemes. De mint mondom, július-augusztus itt gyilkos!
Édesburgonyát ettem, főnököm megmosolygott, hogy úgy eszem, mint egy gyerek-kézzel-, megjegyzem, miután mikróban megpároltam. Szép, rózsaszín gumók, sárga belsővel, ízüket is nagyon szeretem. Főnököm szerint ez a száraz fajta csak itt, Koreában terem meg, van egy lédúsabb változat. Egy tuti: ha nyáron hazautazom, rendelésre viszek haza kóstolónak. :)
Várom már kissé a tavaszt, unom a téli hideget, mindig így van ez februárban. De már gyakrabban hallom az énekes madarak -és a varjak :) -hangját. És: a hó is olvadozgat. A Napnak kiderült, van némi ereje. És ez feltölt kissé energiával!