Egy igazi téli reggel az...

...mikor hóembereket látok a koli előtt. :))) Az új lakókat (mármint a hóembereket, mi másokat??? XD) a jelenlegi koleszosok gyártották, de az épületbe nem mehetnek be, mert az a halálukat jelenti... De tavaszig remélem, velünk lesznek!!!
A két tegnap esti diáknak is összeáltt egy cuki példány :) Szeme karácsonyfadíszből készült :)) Csakhát elég hideg van, állapítottam meg reggeli futásom során :).

Holle Anyó csodái

Este, futás során nem álltam meg, hogy ne hozzam el a kamerát a laborból. A friss hó az élet apró örömeinek egyike. A koli előtt már hóember is állt, sőt, két diák még nagyban gyúrta a havat, ami nem nagyon akart összeállni hóemberré. Való igaz, télen a friss hó jobban feltölti az embert, mint egy bögre meleg tea. A "Demotiváló"-n annyi jó bölcsességet lehet olvasni :)
Korea, ilyenkor szeretlek!!! :))

Szélkerék

Vicces, hogy idén másodjára jutottam el a Keleti tenger környékére. Ugyanis a mai célpont Mr. Kim vezetésével szintén Pyeongcheng környékére vezetett, a birkafarmhoz. A sors ismételte magát, ugyanis a farmot most sem néztük meg. Ezt a kirándulást elvileg december 24ére terveztük, csak el kellett halasztani. Lehet, jobb is, mivel aznap támadtak meg a vérszomjas rhinovírusok meg egyéb kórokozók, és nem éreztem túl jól magamat. Azaz nem éreztem magam annyira jól, hogy túrázzak is.
Szóval egy fárasztó héten voltam túl, mivel most minden ömlesztve jött, írás, kísérletek, undergraduate diákok tanítgatása (ami most mindenkinek feladata). Nem lesz könnyebb ezután sem. Nagyon álmosan indultam el, nehezemre esett kimászni az ágyból és kijönni a meleg szobából... Már sokan ott voltak, ismerősök, és kevésbé ismert egyének is. A buszon elbóbiskoltam, szinte a mosdó-szünetig aludtam. Onnan meg csak fél óra buszozás volt a turistautakig. Ki is pihentem magam egész rendesen.
Szóval ismerős helyen kezdtük a túrát, csak most el is jutottunk a Seonjaryeong (bonyolult neve van...) hegy csúcsára. Nem volt olyan kemény terep. Annyira szikrázó, napos idő volt, nem is éreztük a levegőt hidegnek. Már az első pihenőnél meg kellett szabadulnom egy pulcsitól, a kabátomat néha így is túl melegnek éreztem. De volt, aki egy pólóban nyomta, Eric, nem fagysz meg? A torta Mr. kim kezében nem csalás, nem ámítás. Fölvittük a hegy tetejére, azaz majdnem a tetejére. Ugyanis CC szülinapja volt nemrég. CC és Danae összeházasodtak karácsony előtt, ez miatt is gratulálni kellett :D. Szép környéken mentünk, egyik részen a tengerre is rá lehetett látni, ugyanis nagyon közel volt.
A hegy tetején vannak a címben említett szélkerekek. Ugyanis a hegy tetején szeles idő szokott lenni, és jó szolgálatot tesznek a masinák, áram-termelés szempontjából. Ausztriában is gyakoriak, sőt, már nálunk is kezdenek elterjedni. Ennyire "testközelből" még sosem láttam őket. A csúcshoz közel volt egy nagy, hómentes tisztás, ahol leültünk enni. CC-t és Danae-t felköszöntöttük.
Ramen-főzés sem maradt el, a tényleges csúcsra is fölmentünk. Hóember!!! :))) Sojuman rárakta a kalapját, hogy meg ne fázzon a feje szegénynek XD.
Egymás fürdetése a hóban...
Viszont mikor hosszabb időre megálltunk a lábujjam nagyon elkezdett fázni, ami nem azért volt, mivel beázott a bakancsom. Nem tudom, mi okozhatta, de mikor elindultunk lefelé, akkor már megint minden jó volt, mivel mozogtunk.
Gyorsan leértünk. Ilyen havas időben az ember vágyakozik azután, hogy visszamehessen a gyerekkorba, ugye, Eric?
A buszon kezdetben mindenki punnyadt. Egy kicsit dumáltunk, de mindenki elaludt, én is. Mosdószünet után megindult a norebang-buli, ami feldobta az embereket. Hamar megérkeztünk Jamsil-ra, nem úgy, mint múlt héten. Most se hóakadály, se dugó nem volt. Bár vasárnap este tuti lesz, mikor az emberek utaznak haza Yongpyeong-ról, síelésből... Istenem, de nem volt kedvem hazajönni, el lehetett volna tölteni a vasárnapot is, mmondjuk a tengernél. De sajnos semmi sem tökéletes... Ha az ember elutazik Szöulból vidékre, akkor mintha a mindennapi gondokat is maga mögött hagyja, felszabadul.
Visszatérve Szöulba azonban a szorongás visszatér. Tudom, le kéne szoknom az idegeskedésről, szerepelt ez az újévi fogadalmaiam között, de akkor is (most pl. észrevettem, hogyha kevésbé görcsölök, akkor jobban tudok koncentrálni a teendőkre). Mert hétvégén az ember azokkal van, akiket kedvel, akikkel jól érzi magát, nincs a harc, hogy megfeleljünk, teljesítsünk... Szöul (és egész Korea is) azonban egyfajta stressz gócpont. Mindenki siet, rohan, teszi, amit tenni kell. Viszont hétvégére a mindennapi stressz nagyon le tudja meríteni az embert.

Hajnali óceán

BÚÉK megint, most már tényleg 2012 van!
Elég eseményekben gazdag, kicsit stresszes napom volt, de megérte elmenni. A City Hall-ra való utazás túlzottan hosszú volt :(. A hármas metrón egy gyépés, vagy részeg pasas kiabált, és ettől már fájt a fejem. Mikor a zöld metró nehezen jött, akkor majdnem elegem lett, de nem hagytam magam. Azért is jól fogom magam érezni, akármi lesz, akárkik jönnek a kirándulásra. Az éjfél is a zöld metróra való várás közben ért. Gondolatban elénekeltem a Himnuszt. Aztán újabb sokk, pont a City Hall előtti megállóig ment csak a vonat. Rohantam, át a téren, ahol zajlott az ünneplés koncerttel, tűzijátékkal. Szerencsére a cél- megálló sem volt messze, és az aluljáróban is összefutottam egy ismerős figurával.
Hamarosan indultunk, próbáltunk aludni is. Warren adott mindenkinek felfújható kispárnát, és ez megkönnyítette a dolgot. Arra emlékszem, hogy hajnali négy körül vettünk föl embereket a buszra, akik előző nap érkeztek. Majd arra, hogy a busz nagyon nyögvenyelősen ment, hatalmas dugó volt. Végül megálltunk, és Warren kijelentette, kilenckor találkozunk!!! Irány a tengerpart. Hatalmas volt a tömeg, esküszöm, nyáron nem tartózkodik annyi ember a tengerparton, mint amennyi most kijött. Sötét volt még, de a érezni lehetett az izgalmat. Sok ember léghajó szerű lampiont eresztett az égnek. Azaz úgy működik, mint a léghajó. Sajna erről nem tudtam jó fotókat csinálni. De nagyon látványos volt.
Mások meg kézi-tűzijátékot használtak. Nem tudom, hogy működik, de az emberek itt hosszú csöveket tartanak az ég felé, amikből kiröpül 1-1 tűzijáték. Ilyent még nem láttam. De mind Szöulban, mind itt jelen voltak.

A tenger. Világosodik, de a Nap nem akar előbújni... :( Pedig még énekeltünk is, hogy biztassuk.
Reggel 8 felé már nagyon-nagyon fáztunk...Ez a kép is szemlélteti a nagy tömeget... Tényleg, ennyi ember egy kupacon még a Seoraksanon sem láttam hajnali 3kor...
Mivel fáztunk, gondoltuk, beülünk valahová, bár mission impossible volt szabad kajáldát találni a környéken... Ekkor előbukkant végre a Napocska!! :)
Hatan elindultunk a napfelkelte-fotózás után kajáldát keresni, szinte egymás táskájába kapaszkodtunk, hogy el ne veszítsük egymást, akkora tömeg volt. Végül egy norebengban kötöttünk ki. A kis szobában hatan remekül elvoltunk, ettünk egy késői reggelit, és énekeltünk. Főleg az új évvel, nappal kapcsolatos, főleg vidám dalokat. Így érdemes kezdeni az évet, gondoltam. Elég ismeretlen társaság volt, bár két-három ismerős jött, de akkor is. Mégis megtaláltam a jó fej embereket. És a kicsit rossz torkom ellenére is tudtam énekelni.
Majd kilencre kimentünk, de sétálni kellett egy órát az országúton, a tengerpart mentén, mire kiértünk a dugóból. Élveztük, az autósok is nevetve integettek nekünk.
A Yongpyeong-i sípályákhoz közel van egy bárány-farm, arrafelé mentünk tovább, mikor végre sikerült beszállni a buszba. Páran-nagyon kevesen fölmentünk egy kis dombra, ahol őrült hideg szél fújt, de a kilátás lenyűgöző volt!!! A fél méteres hóba néha térdig sikerült belelépnünk. Szöulban sajnos jelenleg még mindig nem érkezett meg a havazás...Nem túráztunk sokat, az időhiány, és a kimerültség miatt. A birkafarmhoz is lehetett volna menni, csak sokan úgy voltak: "nem adunk ki érte három dollárt"... Egyik srác bárány-saslikot kóstoltatott velünk. Meglepően finom volt, jól elkészítették a bárányhúst.
A mosdók megközelítése a tömeg miatt mindig nehézséget okozott. Ráadásul a női WC-t bezárták, a férfi mosdóba kellett mennünk. Az is elég gusztustalan volt. De azért szénné röhögtem magam, mikor az idős bácsik röhögve mondogatták a sorban álló hölgyeményeknek, ne nézzenek oda, míg a piszoárt használják :D. Persze több nő sutyiban kacsintgatott oda! :D (nem mintha látnánk valamit, hihihi)
Délután kettőkor már indultunk, ötre megérkeztünk...volna, ha nem lett volna akkora tömeg. Az eleje tényleg olyan volt, hogy 10 percenként lehetett 100 métert haladni, rémes volt... Ráadásul a hó is szakadni kezdett, sok helyen hóakadály alakult ki. 50 kilométert kb. négy óra alatt tettünk meg :S. Wonjunál megálltunk pihenni, onnantól már sokkal gyorsabban haladtunk.
Minden bosszúságom ellenére örülök, hogy itt lehettem, hogy ilyen mozgalmas, viszontagságos, de szép nappal kezdhettem a 2012-es évet.

Fehér karácsony?

Tegnap este, mikor felértem a metrómegállóból, örömmel tapasztaltam: esik a hó! Pont december 23án! A késő esti hazaérkezés ellenére lerohantam a futópályára futni egy nagyot. Annyira öröm hóban szaladni!
Reggelre esett pár centi hó, úgy néz ki, fehér karácsonyunk lesz itt Szöulban. Kellemes ünnepeket mindenkinek!! :)

A katicás busz ősszel buszmegállót is kapott.

Kettőt is, a kolesz elé is csináltak egyet, remélem, megtaláljátok. Látszik a képen, hogy fűtenek ezerrel :).Jelenleg próbálom kikúrálni azt a kis nyavalyát, ami tegnap elkapott. Tea és ginzeng-ital segített. Mióta tél van, gyakran fogyasztom ezt a csodaszert, ahogy nézem, hatásos. Koreaiak megfázás ellen ezt ajánlják. Bevallom, én szívesen iszom, bár a ginzeng dolog, aminek sokan nem bírják az ízét. Remélem, a torkomban tenyésző baci-és vírus-kolónia sem örül neki! Kellemes Karácsonyi ünnepeket kívánok valamennyi ismerősömnek, remélem, a megfázás, betegség elkerüli valemennyiőtöket, ezen alkalomból! Kellemes sütés-főzést, mézeskalács-és szaloncukor-ropogtatást! Remélem, a holnapi kis kirándulásra és gyülekezeti összejövetelre rendbe hozom magam.

Első "tavaszi" bakancskoptatás

Holnaptól suli, nyelviskola, de azért igyekszem kihasználni a tavaszt, és amikor tudok, bakancsot ragadok, és irány a természet! Eredetileg ma Ganghwa-do szigetre akartam menni, csak elvetettem, mivel gondoltam, inkább ezt tavasszal érdemes, mikor cseresznyevirágzás van. De mégsem került veszélybe az utolsó vakációs (mellesleg ünnep) nap. Megjegyzem: Ma Koreában a Függetlenségi Nap (Independence Day) van, szerintem nagyjából hasonló a lényege, mint március 15-nek vagy október 23nak, meséltem a nap folyamán Holdennek (azaz a magyar történelem ezen szakaszát meséltem el angolul nem is olyan egyszerű, de azért sikerült felvázolnaom :) ). Dehát valaha egyetemista koromban mit csináltam legtöbbször ilyen ünnepnapon? TÚRÁZTAM! Most sem lesz másképp :).
Warren amúgy Achasan hegyre tervezett túrát. Ez a kis hegy arról nevezetes, hogy az első, amit Koreában megismertem (ok, a második, mert egyszer megnéztem azt a hegyet is, ami a kolesz és a suli fölé magasodik), de hivatalosan az első. Akkor csak az egyik csúcsot néztük meg, most azonban mind a nyolcat kb. végigjártuk.

Ez a fa valójában nem igazi. Egy lámpa van rajta, először csodálkoztam, mikor ilyent láttam, most azonban már csak röhögök rajta. Messziről relatíve élethű, de ha az ember közelebbről megnézi, látja, hogy itt valami bibi van :). Amúgy vicces:)
A Han river -ok, folyó, de én megszoktam. Vagy Hangang, ha koreaiara akarjuk fordítani:

Kissé meleg volt felfelé. Sátoroztak errefelé emberek, ok, erről nem teszek be képet, mivel eléggé tiltakoztak a fotózás ellen..

CC (jobb oldalt), Christian (középen) és én, háttérben a Han folyóval.
Az első csúcson szépen felújítottak egy kilátó-szerűséget, azaz egy olyan emelvényt, amiről csodás kilátás nyílik Szöulra és az említett folyóra. Volt némi hó, olvadozott.
Szegény fa, a tájfun ezt elintézte :(

Ez nem az én fotóm, erről lemaradtam... Legyek Ura, csak most más funkcióban :D!

A hegyoldalban állt egy temető. Tetszenek a régi stílusú koreai temetők. Sokan tiszteletben tartják ősük sírját, gondozzák, rendbe tartják állítólag borral vagy sojuval locsolják, áldozatként. (az eltemetett hős helyében, inkább a makgolira voksolnék, főleg, ha nagy túrázó lettem volna, míg éltem :), de a szimpla narancslé is megtenné, ok, nem leszek morbid )

Elég hosszas séta volt, fel-le, srácok a tornyaszereken firtatták az erejüket :D! Warren az óriás hullahoppal.. Annyira vicces fotó! Énnekem ez sose ment...

Majd le, komolyan, kicsit fáradt voltam, örültem, hogy leértünk. Imádok túrázni, de örömteli a megérkezés a célra.
Szépek voltak a szikák:). Cameron pózol :)

Egy csodás látkép, ilyent csináltam valaha a Hármashatár- hegyen, mikor még ELTE-s voltam :). Szép, nem?
Majd lenn egy kellemes kajáldába ültünk le, és LEGELTÜNK!
Ezt a csodás zöldség-remekművet kaptuk a kajához! Hát ezt nem is érdemes megenni- de azért elfogyott. Hidegről melegre menet a kamerám bepárásodott, szegény Warren alig látszik :(.
A hozzá kapott kaja is isteni volt: rizs, hagyományos koreai tojás (nem tudom, hogy csinálják, de inkább rántotta szerű dolog), meg kimcsi. A kimcsit, mióta a szobatársam megszerettette velem, előszeretettel eszem -volt mikor dupla adagot kértem a menzán :D! Érdekes, a bulgogi nem tartozik-sosem fog kedvenceim közé tartozni, de itt nagyon jól megcsinálták. Valami csípős halat is adtak, de a zöldség-csoda is elfogyott.
A busszal viszont megszívtam. A koreai buszról tudni kell -egyedül nem érdemes felülni rá. Egyszer busszal jutottam el valami szemináriumra, és kérdezték, kiigazodtam-e a buszjáratokon ("Nyögvenyelősen" -volt a válaszom). Jamie(őt most ismertem meg) és én, mivel ugyanazon térségben lakunk, kinéztünk egy buszt. Amiről tutuk, Bundang fele megy. Egyik lány szerint rossz irányba szálltunk (megjegyzem, korrekt volt a busz). Leszálltunk, és mentünk az ellenkezőbe, ahol legalább 115 percet vártunk. Gyanús volt az út, végül kiderült, rossz irány. Nem kicsit voltam ideges. De szerencsére jött a korrekt járat, ami végül jó helyre vitt. De nem szeretek buszozni Szöulban. Ha eltéved az ember, egy csomó pénz és időveszteség... :(

De semmi pánik! Szombat- vasárnap irány Seoraksan! :D

Izomláz- tavaszi regeneráció elkezdődött:)

Tegnap rájöttem-a tél kissé megnyirbálta az állóképességemet. Vállam, lábam mind érzem, mintha összevertek volna tagnap. Régen volt ilyen... Ősszel elég gyakori érzés. Totál a iskolakezdés fíling az egyetemen, koleszban tisztítják a légkondi fedőket (a tél során el nem pusztult Legionellákat, hahahahahaha), van most egy rémes lyuk a plafonon. (Epilógus-én örültem legjobban, mikor 2 napra rá visszakerült a fedő -megjegyzem, én fekhelyem van legközebb a masinához)
Warren Yongmunsan hegyre-Szöultól nem messze található - szervezett túrát. Elég későn értünk oda, 10 után volt. Ezt a hegyet még nem ismertem. Warren figylemztetett, hogy elég húzós terep lesz, de sebaj! Csodálatos idő volt, kissé meleg, először a kabáttól, majd a polár pulcsitól kellet megszabadulnom. Már eléggé tavasz hangulatú idő volt, semmi szél, plusz 10 fok.

Elsőként egy Buddha-templomnál álltunk meg, ami előtt egy 1000 éves gingko-fa volt. De látszott is, akkorára megnőtt, ha kivágná az ember, évgyűrűkből megállapítaná. Csoda, hogy mennyi ideig késpesek elélni egyes fák...
Majd kapaszkodtunk fel, elég kaptatós terep volt. Az a helyzet, hogy bár a futást nem hanyagoltam el a télen, de ütősebb túrára nem mentem, és lefárasztott, gyakran mondogattuk többen is- hála az égnek nem voltam egyedül -hogy mikor érünk már fel...
Eric pólóban... Én még nem mertem bevállalni a rövidujjút...


Csodálatos hegyek voltak, a kilátás Kwanaksannal vetekedett :). A lépcsők nem sokat könnyítettek, néhol csúszott a terep.

De végül kényelmesen leülhettünk a pihenés céljára épült terasz szerű építményen (teli volt a csúcs környéke koreai háborúból visszamaradt szögesdrótos kerítéssel, ok, le volt kerítve az a résu). Ahol előkerültek a mogyoró félék főleg, és ettünk.
Cameron és én a hegy csúcsán:
Szép kilátás nyílt, a levegő is annyira tisztának hatott! Két hete nem túráztam, nagyon le tudtam fáradni. A lefele menésben egy nagy dolog akadályozott: A sár. Magyar túraterepen megszokhattam már, de itt sziklán volt a sár. És ez ellen cramponnal sem lehetett védekezni. Volt pár esés-kelés,én is elég durván beütöttem a könyökömet, volt, akinek megbicsaklott a bokája - de komoly baj nem lett.
Majd egy havas részen mentünk, valami patak mentén, ami be volt fagyva- csodálatos volt így, hihetetlen!


Bocsi, hogy több fotót is fölteszek, de ez annyira csodálatos volt! Látszott, hogy itt közeleg a tavasz, olvad a hó, jég. De azért az erdőben, hóba-jégben a crapmonok jól jöttek :). Elég hosszas volt a leérés, de lenn örömmel üdvözöltük a Buddha templomot, majd estünk neki a helyi -nagyon csípős- bibimbapnak. De annyira isteni volt a helyi friss zöldségekkel, leírhatatlan! :).

Este 8 körül örömmel szálltam le Szöulban a buszról, élveztem a kora tavaszi napfényt, meleget. Kissé rá kéne a hajtanom az edzésre, nehezebb túraterepeken, de hála az égnek, erőnlétem nem szenvedett maradandó károsodást. Azt a rozsdát, ha igyekszem, könnyen-gyorsan el lehet távolítani :), Nem kell hozzá semmi, csak hogy hétvégente gyakrabban ragadjak bakancsot. Szerencsére, a tavasz folyamán lesz erre lehetőség :).