Péntek este 11 körül indultunk. A buszon alvás szokásos módon elég ergyára sikeredett. Valamennyit talán sikerült aludnom, de az olyan volt, mint a falra hányt borsó... Szerencsére én, ha egy-két éjszakán viszonylag keveset alszom, akkor is "működőképes" vagyok.
Reggel 5 után érkeztünk a Geoje-do-ra. 50km-es túrát terveztünk, ahogy Warren mondta: "Ezt a túrát inkább hegyi kecskéknek találták ki, mint embereknek". Kb. 10en indultunk neki, Warren lebeszélt pár embert arról, hogy velünk tartsanak. Láttunk kecskéket is, akkor elkezdtem röhögni: "Jujj, itt vannak a túratársak." Már a műúton való séta sem volt könnyű, hiszen emelkedőnek felfelé mentünk... Hamarosan irány a hegyoldal! Két csaj feladta az elején. Felértünk az első csúcsra, akkor nagyjából "felébredtem", túllendültem a holtpontomon. Hát, párszor el is tévedtünk, mivel rossz volt a szalagozás (Koreában a turistaútvonalakat szalaggal szokták jelölni), nehezen találtuk meg a turistautat. Elég fárasztó volt a "hegynek fel, hegyről le" terep tíz órán át... Főleg kialvatlanul, dél körül-kora délután több emberen kiütközött az alváshiány, én is köztük voltam. Sajnos nem tudtunk végigcsinálni, 30km körül feladtuk. Hárman tervezték, hogy tovább mennek, szerintem csak dacból...
Az első emelkedő előtt...
A hegyről szép kilátás nyílt a tengerre.
Néha futva mentünk végig bizonyos szakaszokon, néha elestünk. Nehezen tudtuk követni a turistautat.
Hernyó...
Szóval 30km körül feladtuk, és bebuszoztunk a városba. Volt még időnk, ettünk némi tengeri herkentyűs-szójás levest. Iszonyat finom volt, jól esett végre a rendes kaja...
Ezek után a tengerparton pihiztünk kicsit, és vártuk a buszt, vissza a szálláshoz. El is aludtunk, mivel már eléggé kimerültünk... A járgányunk elég sokat késett, mivel ünnepnap lévén nagy dugó volt...
Gyönyörű tengerpart volt, sokan kempingeztek itt.
Koreai párocska tipikus "matching style"...
Viszonylag hamar lefeküdtem, mivel nagyon-nagyon fáradt voltam, aludtam is vagy 9 órát (ami nálam rekord, mivel 6-7, max. 8 óránál többet normálisan nem szoktam aludni).
Másnap reggel, a tengernél... Nem fürödtem a hétvégén...
Reggel 5 után érkeztünk a Geoje-do-ra. 50km-es túrát terveztünk, ahogy Warren mondta: "Ezt a túrát inkább hegyi kecskéknek találták ki, mint embereknek". Kb. 10en indultunk neki, Warren lebeszélt pár embert arról, hogy velünk tartsanak. Láttunk kecskéket is, akkor elkezdtem röhögni: "Jujj, itt vannak a túratársak." Már a műúton való séta sem volt könnyű, hiszen emelkedőnek felfelé mentünk... Hamarosan irány a hegyoldal! Két csaj feladta az elején. Felértünk az első csúcsra, akkor nagyjából "felébredtem", túllendültem a holtpontomon. Hát, párszor el is tévedtünk, mivel rossz volt a szalagozás (Koreában a turistaútvonalakat szalaggal szokták jelölni), nehezen találtuk meg a turistautat. Elég fárasztó volt a "hegynek fel, hegyről le" terep tíz órán át... Főleg kialvatlanul, dél körül-kora délután több emberen kiütközött az alváshiány, én is köztük voltam. Sajnos nem tudtunk végigcsinálni, 30km körül feladtuk. Hárman tervezték, hogy tovább mennek, szerintem csak dacból...
Az első emelkedő előtt...
Hernyó...
Másnap reggel, a tengernél... Nem fürödtem a hétvégén...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése