Ma túl vagyok a harmadik félmaratonomon, úgy, hogy még meg sem gyógyultak a második futásom alatt szerzett vízhólyagjaim...(ez nem igaz, de látszik a helyük a tappancsomon. most nőttek újak!)
Koreában május 5 gyereknap (most épp Anyák napjával esik egybe), ezen alkalomból szerveztek Szöulban egy jótékonysági futóversenyt, a rákos gyerekek gyógyítására. A verseny Yeouido-n zajlott, azaz nem a szomszédban, tehát már hat előtt elindultam, hogy ne késsek (fél nyolcra oda akartam érni)... Átszállás kellően kacifántos volt, nehezen találtam a lila metrót, és le is késtem az aktuális szerelvényt... Bakker, tiszta ideg voltam, hogy elkések, de szerencsére jött a következő, és időben megérkeztem. A félmaratonon kívül volt teljes maraton (majd egyszer), 10km, vagy épp 5km. Összefutottam egyik rég nem látott pakisztáni haverommal is, aki a 10km-es távot nyomta, együtt melegítettünk be. Először, nyolckor a teljes maraton kezdődött (tapsoltunk és röhögtünk, mikor a késve érkező futók sietve rohantak a starthoz), majd 10 perc múlva mi, félmaratonosok következtünk. Gyönyörű, napos idő volt, kicsit fújt a szél.
Futás előtt: Izgatott vagyok, nem kicsit, nagyon (höhöhö). A képeket Hassan csinálta :).
A start-cél közelében... A Han-folyó melletti bicikliúton...
Hamarosan indult a nagy menet, az elején mindjárt kioldódott a cipőfűzőm... Jujj... Kb. a harmadik kilométernél egy ajusshi, aki a futóverseny zászlóját vitte, "csapódott" hozzám. Kb. egy tempóban futottunk. De bátorított, nagyon jó fej volt... A National Assembly épülete előtt is elmentünk, olyan 2km felé... A 10,5km-es fordulóig elég könnyen lenyomtam a távot, ott kaptunk banánt, vizet. 14km körül kezdett tudatosulni, hogy holtponton vagyok, de ezt tudtam kezelni. A full maratonosok kb. 15km-nél letértek, "mentek egy kört" a városban is, de jelenleg örültem, hogy most nekem nem kell. Kb. az első félmaratonomhoz hasonló módon éltem meg a jelenlegi futásomat, azaz az utolsó két) kilométer kínszenvedés volt ("Bakker, húszon túl vagy, föl ne add most"). Az ajusshi pedig énekelt futás közben, a vége felé is, nekem meg már röhögni sem volt erőm rajta... De aztán végre megérkeztem, kezet fogtam a bácsival, megköszöntem a bátorítását. Több vak futót is láttam, akik szalaggal össze voltak kötve egy egészséges emberrel, akik egyfajta "szemként" szolgáltak számukra. Minden tiszteletem az övék- ezt a látássérült sportolókra, és a segítőkre is értem!
A célban, a képet szintén Hassan csinálta :). Ha majd lesz jobb célba érős képem, teszek fel!!!
Időmön sajnos nem tudtam javítani, de nem is baj. A két órán belül voltam. A múlt hétvégi sérülésem (ami miatt be voltam rezelve, hogy le kell mondani a futást, de keddre már jól voltam) és a tegnapi túrám ellenére jól teljesítettem, emiatt elégedett vagyok :). Most hullafáradt vagyok minden esetre.
Nos, az időm, az éremmel... Sajnos nem sikerült javítanom, de legalább a két órán belül vagyok. Jelenleg a rajtszámra volt ráragasztva a chip, 5km-nél, félúton illetve a start-célnál voltak leolvasók az útra helyezve. Június hatodikán lesz a következő félmaratonom, majd meglátjuk, remélem, majd sikerül javítanom! :) (de ha nem sem baj... :) )
Mint említettem, ma van Anyák napja. Koreában jövő hét vasárnap, de én a magyar ünnepet számolom! Ez alkalomból szeretnék sok boldogságot kívánni a világ legjobb anyukájának :)! Hiányzol, Anyu!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése