Az rendben van, hogy a Seoraksanon és a Jirisanon még most is hó van. De most a Chiaksan csúcsán is láttunk némi hómaradványt! Gyönyörű idő volt szombaton, meleg, napos, de a hó még nem tudott teljesen elolvadni. Szóval most hétvégém kicsit a sportról szólt-bár alapjában véve fontos szerepet játszik életemben a testmozgás. Lételem. Szóval szombaton Chiaksanra mentünk (másnap pedig félmaraton). Mikor Sport Complex-nél gyülekeztünk, akkor láttuk, épp akkor indult a maraton a mozgássérültek számára. Emiatt nagyon nehéz volt a kijutás Szöulból, legalább egy órát veszítettünk, mire kiértünk. Az ilyentől agyhúgykövem van, tudom, sokan mondanák, nem szabad idegeskedni, de akkor is, ott van a feszültség. Szörnyű dugók voltak, még Szöulból kiérve is volt pár...
Szóval megkésve érkeztünk ki a túraterepre, ráadásul Wonju-n is keresztülmentünk, az is sokat hátráltatott (Wonju mellett van Chiaksan, másfél órányira Szöultól, normál esetben. Egy csaj mondta, Wonju-ban lakik, egyből rávágtam "Chiaksan", másik ember esetén Dajeon esetén benyögtem: Gyryongsan, heheh :)). Szóval indultunk. Elég kaptatós volt már a műút is, leizzadtunk rajta. Egy kisebb szentély után elkezdődött az igazi földút, ami elég nehéz volt (Sarah főleg a lépcsők esetén méltatlankodott), de hamarosan túllendültem a holtponton, és élveztem a túrát. Birobongról gyönyörű volt a kilátás :).
Virágozó fák :)
Fölfelé menet, már a könnyebb szakaszokon...
Birobong a háttérben :). Egy csoport koreai diák jött velünk szembe. Mikor megláttak engem, akkor elkezdték kiabálni:C "Hi" vagy "beautiful" meg egyebek. A legviccesebb: Egyik elkezdte táncolni a Gangnam Style-t, a másik meg benyögte "I'm a mother father gentleman"-Ezek után meg kellett állnom, hogy kiröhögjem magam!
Azt hittem, már szemüveget kell tennem, mikor megláttam lefelé menet a hófoltokat! Meglepődtem rendesen... Pózolunk a hógolyóval... A kissé mocskos hógolyóval :).
Azon a szakaszon mentünk le, ahol december elején jártam. Hó nélkül sokkal könnyebb volt, ráadásul az azáleák is virágoztak. Később nem álltuk meg: megáztattuk tappancsunkat a jéghideg patakban. Klassz idő volt,. csak a csúcson fújt némi szél...
Ez a szurdokvölgy télen is tetszett :).
Rengeteg amerikai mókucit láttunk, akik nem féltek a túrázóktól. Annyira. Gondolom, sejtették, hogy mi nem bántjuk őket :). Sőt, esetenként kaját is kapnak tőlünk. Olvastam a brit mókusokról, hogy Londonban, a ligetes részeken szinte követelik a kaját a szabadban pihenő emberektől... :).
Ennek a teknőcnek nagyon ronda a feje... Nem ivóvíz, csak kezet mostam...
Lenn, buszra, és a többiekre várva ettünk némi kaját. Pajeon, makgoli, gimbap, sült gesztenye, meg hasonlók. Odeng, fúj... Tudom, ízlések és pofonok, én még mindig nem tudom megenni!!!
Szöulig simán, dugómentesen eljutottunk, a városba érkezés után volt egy kis bibi. A társaság egy része sangyposal-t evett Jamsil-nál, de én nem csatlakoztam a másnapi futásom miatt :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése