2013. február 16., szombat

Téli Sobeksan

Sobeksant szeretjük! Komolyan mondom, egy kedves őszi élményem fűz hozzá, így szívesen jöttem vissza. Sőt, tavasszal is vissza szeretnék ide térni, mivel állítólag nagyon szépek itt a tavaszi virágok. Meg maga  a környék is gyönyörű. Ez is egyik kedvenc helyem.

Ma reggel is, mikor megpillantottam a barátokat, ismerősöket, egyből jó kedvem lett! :) Volt, aki egy jó nagy plüsspárnát is vitt az útra... Cuki... hehehe
Az út hosszú volt, de viszonylag kevés dugóval odaértünk... Késve. Aludtam valamennyit, mivel az éjszakám nem volt épp a legjobb. Dél előtt kicsivel érkeztünk meg, és indultunk felfelé. Pár erősebb túrázóval előre mentünk. Az az igazság, hogy azt valljuk: ha gyorsabban megyünk, többet pihenhetünk. Nem szeretek araszolni. Sajnos én ilyen vagyok...
Cuki hógolyó!!! :) :) Ugye, Sarah? :) 
Szánkóztunk Mr. Kim "szalmazsákján". Christian mögém akart ülni, de nem tudtunk rendesen elhelyezkedni rajta. Mindenesetre jót röhögtünk! :)
Később megálltunk ebédelni. Most először vittem rament. Hétköznapokon nem nagyon eszem ilyent, de hétvégén, túra közben jól szokott esni. Mióta karácsonyra termoszt kaptam, azóta mindig viszek túrára meleg vizet-teát... A terep nem volt annyira meredek, de néhol túl sokan voltak. "Human traffic jam, utálom ezt a jelenséget...
Mivel szélvédett helyen voltunk és a Nap ragyogóan sütött, kicsit megizzadtunk. A csúcson meg hideg volt, mivel fújt a szél...
A hó Birobong közelében. 
 A csúcson! :)
 Sarah! Phil! Mosolyt kérek! :)
 Az ökörködés itt is ment...
 Birobongról lefelé menet...
Elindultunk lefelé, mivel a csúcson fújt némi szél, és elkezdtünk fázni. Főleg a fülem... Sarah és én eléggé előre mentünk, szinte lerohantunk a hegyről, megállás nélkül...
Kutyusmutyus, közel a buszhoz! :)
Sajnos volt pár csigalassúságú túrázó, így elég sokat kellett várni a többiekre. Egy étterembe mentünk, a kaja nem volt túl jó. Eléggé átfáztam, minden bajom volt. Viszont nagyon örültem, hogy Mr. Kim megint nem felejtette el a szülinapomat. Engem (múlt héten volt a szülinapom) és Dave-t (valamikor mostanság van neki is) felköszöntöttek, mielőtt indultunk! :) Jujj, köszönet érte! :)

Hazafelé egyből elaludtam, szinte mozdulni sem bírtam, és nagyjából ki is pihentem magam. Dugómentes utunk volt, a 3-4 órás utat két óra alatt tette meg a busz... Ezt szeretjük :).

Este a koleszban, párbeszéd a családdal:
Ők: "Nos, milyen volt a buli?"
Én: "Dehát én nem buliztam, hanem túrázam"
Ők: "Jól érezted magad, szeretsz túrázni, tehát buliztál! Neked ez a bulizás"
Imádom a családomat! Ezt komolyan mondom :).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése