Agymenés csak úgy

Péntek reggel.Jelenleg egyedül vagyok a laborban, a vakáció vége felé. Ami nekem nem volt vakáció -höhöhö. Egész idő alatt melóztam, csak hétvégén-ünnepnapon mozdultam ki. Egyrészt jó tél volt, síelni is tudtam, rengeteget túráztam. Másrészt voltak nehéz pillanatok is. Egy hete megjelent a honvágy az érzéseim között. Azt hiszem, a képzeletbeli Seoraksan-gerincen eljutottam a holtpontra. De remélem, ezen a holtponton sikerrel túl fogok jutni.
Az első fél évet egész jól éltem meg. Az idei ősz életem legjobb ősze volt. Gyönyörűek voltak a levelek, rengeteg helyre eljutottam, sok jó fej emberrel akadtam össze. Karácsony előtt volt egy kisebb honvágyam, de gyorsan elmúlt. A karácsony utáni időszak kicsit idegesebb volt, többet stresszeltem, mint kéne. Jelenleg azon dolgozom, hogy megtaláljam az egyensúlyt. Nehéz néha, nem tagadom. Három éve, mikor kijöttem, akkor is tisztában voltam ezzel. Remélem, tavasszal végre végére járhatok pár fontos dolognak, és választ kaphatok pár fontos kérdésre. Április vége felé meg remélem, elkezdhetek gondolkodni, hogyan is legyen a hazautam. Mivel augusztusban nagyon-nagyon szeretnék hazalátogatni! :) De emellett a legnagyobb vágyam: Ha július végén- augusztusban hazajutok, mosolyogva akarok hazamenni.