2013. február 13., szerda

Agymenés

Fura, hogy megint véget fog érni egy vakáció... Hasonló érzés, mint a tavalyi: fáradtabbnak érzem magam, mint a kezdetekor. Mivel alig pihentem, csak hétvégén vagy ünnepnapon kapcsolódtam ki. Ma reggel befizettem a koleszt. Fura, most nincs szobatársam. Csak márciustól lesz. Kicsit üres a háromszemélyes szoba, de részben élvezem is, hogy csak az enyém. Tudom, nem verseny, de hosszabb ideig lakom koleszban, mint Anyu :). Bár az én szitum más, mivel ő gimiben és fősulin volt koleszos. Én pedig egyetem (5ből 3 év) és PhD alatt. Pedig gimiben senki sem hitte el rólam, hogy én valaha koleszos leszek.. Változik az ember.

Szóval most még tél van. Kicsit már titkon várom a tavaszi virágokat... Aztán egyre inkább azon vagyok, hogy a hosszú hétvégén elmegyek (márc 1-3) Ulleungdo-ra.  Március 1 ünnepnap Koreában. Otthon is túráztam, de valahogy idekinn szerettem meg igazán a természetjárást. Otthon is lenne rá igényem, de itt ez az igény valahogy fokozódik nálam. Kicsit "mutáns" vagyok... Legalábbis pár haverom szerint. Engem így kell szeretni.

Mostanában elég húzós időszakom volt, idegeskedések. De legalább egy viszonylag fontos dolognak végére tudtam járni. Még lesz egy hivatalos ügyem, nevezetesen a tartózkodási engedélyem meghosszabbítása. Remélem, nem lesz vele gubanc.

Valentin nap... Hát, nem nagyon érdekel engem. Egy kicsit üzletnek fogom fel a dolgot, cukorsziruppal leöntve. Magyarul, nekem ez túl nyálas... De Bruce Willis-t egy golden retriver kölyökkel a kezében nem utasítám vissza :). (Bruce Willis: A kölyök zárójelenete) Ok, csak viccelek. Mindenesetre ilyenkor a lányok adnak a pasijaiknak ajándékot itt, Koreában...Pár baráttól már kaptam pár "Boldog Valentin napot" üzenetet, de szerintem ők is ugyanígy gondolják. Egyébként tündériek, hogy gondoltak rám :).

Szóval kicsit már kezdem unni a telet. Várom a melegebb időt, mikor nem szárad ki a bőröm annyira, és nem kell 2-3 réteget fölvenni. A márciusi se tél-se tavasz időszak annyira nem lelkesít... Rengeteg gyümölcsöt eszem, mivel attól valahogy jó kedvem szokott lenni :). Ma vettem két hatalmas ananászt, egész olcsón. Néha arra gondolok, nyáron milyen jó volt Achimgari-n, az Inje -folyóban pancsolni :).
 Ha eszembe jutnak ezek a szép emlékek, vagy épp haverokkal túrázom, akkor azt mondom: az idők végezetéig maradnék Koreában. Viszont vannak dolgok, amik nagyon nem tetszenek. Gyakran előfordul, hogy a körülöttem lévő emberek frusztráltsága rám ragad. Ezt, és a tömeget annyira nem szeretem... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése