Állítólag most így néznek ki a hegyek Szöul körül (Nem saját fotó). Március végén... Félek a csúszástól... Elnézést, Mr. Kim, nyugi, látni fogjátok még a képemet elég sokat később XD. 
Ma reggel egyfajta havas eső-szerűség esett, és hűlt a levegő... :(. Egy hét múlva meg egy varázsütésre itt lesz a tavasz... Ez a térkép mutatja, mikor kezdenek nyílni a cseresznyevirágok Koreában. Itt, Szöulban április tizedike körül fognak... 
Néha furcsállom itt Koreában, ahogy hirtelen változik a természet. Most még föl kell öltözni, pár hét múlva meg már sortban-pólóban lehet futni.Múlt héten pl. egyik nap futás után nagy azt éreztem, szoknya kell (a követségi találkozó napján). Föl is vettem, de fáztam még benne, át (a találkozóra már nadrágba mentem). Az enyhébb idő kicsit csalóka... Néha jön egy hideg szél, és mindjárt elkezdünk fázni. Tudom, a koreai lányok még a legnagyobb hidegben is képesek harisnyában-sortban (vagy rövid szoknyában) feszíteni...
Honvágy elő-előjön, de hálisten, gyorsan elmúlik. Tudom, sok embernél előfordul, hogy hiányzik a család, vágyódik haza néha. De megfogadtam, nem fogok többé írni erről. Egyedül érzem magam, de mégis vannak emberek, akik kedvelnek, akikkel lehet röhögni, felszabadulni. Ott van a családom, akik bátorítanak, hogy csináljam végig ezt az egészet. Köszönöm nekik, komolyan, és köszönöm mindenkinek, akik a lelket tartják bennem, akik nehéz perceimben erőt adnak. Miért lennék boldogtalan? Végülis gyerekkori álmom teljesült, hogy külföldön tanulhatok. Van "munkám", azért teszem idézőjelbe, mivel diák vagyok hivatalosan. Viszonylag jól beszélek angolul, sőt, mondhatni, nagyon jól. Nem öndícséret, hiszen rá vagyok utalva, és szabadidőmben gyakran lógok olyan emberekkel, akik natív angolok (ők is mondták :D). Van jövedelmem, amiből fenn tudom magam tartani. Egy csomó szép helyre eljutottam már, és sok kedves, jó fej ember ismertem meg. Alkalmazkodni tudok egy olyan világban, ahol sosem hittem, hogy képes leszek. A kaják nagy részével sincsen bajom (bár a menzakajákat sokat szidtam, meg fogom is). A kulturális különbség a legnagyobb bajom itt, tehát arról nem igérem, hogy nem fogok néhanapján írni. Igenis, mesélek arról is, ami nem tetszik, de ha honvágyról írnék, akkor nyugodtan ugassatok le XD.
Azt hiszem, gyakrabban fogok brokkolit enni. Ma vettem, és "gőzöltem" ebédre pár rózsát. Nem kell hozzá só, vagy fűszer, nagyon ízlett. Nem tudom, de én szeretem a zöldségeket. A répa, karalábé nyersen a legjobb. A krumplit is héjába főve szeretem legjobban (na és spenóttal XD, de hiányzik!!! :D ). Lehet, mutáns vagyok, de akkor is :D.
Ma reggel egyfajta havas eső-szerűség esett, és hűlt a levegő... :(. Egy hét múlva meg egy varázsütésre itt lesz a tavasz... Ez a térkép mutatja, mikor kezdenek nyílni a cseresznyevirágok Koreában. Itt, Szöulban április tizedike körül fognak... 
Néha furcsállom itt Koreában, ahogy hirtelen változik a természet. Most még föl kell öltözni, pár hét múlva meg már sortban-pólóban lehet futni.Múlt héten pl. egyik nap futás után nagy azt éreztem, szoknya kell (a követségi találkozó napján). Föl is vettem, de fáztam még benne, át (a találkozóra már nadrágba mentem). Az enyhébb idő kicsit csalóka... Néha jön egy hideg szél, és mindjárt elkezdünk fázni. Tudom, a koreai lányok még a legnagyobb hidegben is képesek harisnyában-sortban (vagy rövid szoknyában) feszíteni...
Honvágy elő-előjön, de hálisten, gyorsan elmúlik. Tudom, sok embernél előfordul, hogy hiányzik a család, vágyódik haza néha. De megfogadtam, nem fogok többé írni erről. Egyedül érzem magam, de mégis vannak emberek, akik kedvelnek, akikkel lehet röhögni, felszabadulni. Ott van a családom, akik bátorítanak, hogy csináljam végig ezt az egészet. Köszönöm nekik, komolyan, és köszönöm mindenkinek, akik a lelket tartják bennem, akik nehéz perceimben erőt adnak. Miért lennék boldogtalan? Végülis gyerekkori álmom teljesült, hogy külföldön tanulhatok. Van "munkám", azért teszem idézőjelbe, mivel diák vagyok hivatalosan. Viszonylag jól beszélek angolul, sőt, mondhatni, nagyon jól. Nem öndícséret, hiszen rá vagyok utalva, és szabadidőmben gyakran lógok olyan emberekkel, akik natív angolok (ők is mondták :D). Van jövedelmem, amiből fenn tudom magam tartani. Egy csomó szép helyre eljutottam már, és sok kedves, jó fej ember ismertem meg. Alkalmazkodni tudok egy olyan világban, ahol sosem hittem, hogy képes leszek. A kaják nagy részével sincsen bajom (bár a menzakajákat sokat szidtam, meg fogom is). A kulturális különbség a legnagyobb bajom itt, tehát arról nem igérem, hogy nem fogok néhanapján írni. Igenis, mesélek arról is, ami nem tetszik, de ha honvágyról írnék, akkor nyugodtan ugassatok le XD.Azt hiszem, gyakrabban fogok brokkolit enni. Ma vettem, és "gőzöltem" ebédre pár rózsát. Nem kell hozzá só, vagy fűszer, nagyon ízlett. Nem tudom, de én szeretem a zöldségeket. A répa, karalábé nyersen a legjobb. A krumplit is héjába főve szeretem legjobban (na és spenóttal XD, de hiányzik!!! :D ). Lehet, mutáns vagyok, de akkor is :D.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése