Nem tudom, hogy kezdjem ezt a fejetzetet. Meghogy egyáltalán megírjam-e. Idegölő pénteki napom volt. Főnököm elküldött minket egy konferenciára a Seoul National University-re. De ez kész horror volt. Azt ígérték, angolul lesz, és nagyrészét koreaiul mondták. Ez esetben, ha az ember elveszti a fonalat, képtelenség visszatalálni, mivel gyorsan beszélnek. Nem elég, hogy gyorsan beszélnek és viszik a slide-kat, még arra törekednek, hogy minél több dologt mondjanak el, fütyülve a 20 perces limitre. (néhányan tök idegesítő stílusban bezséltek) Annyira elhúzódó volt, alig kaptunk egy levegővételnyi szüntet, szinte három órát kellett egyhuzamban ülni. (ki lehetett menni ennek ellenére) A diszkussziók is koreaiul mentek, sőt volt olyan pasas, akinek a slide-jai is koreaiul voltak. Aztán az állítólagos ebédszünet is úgy zajlott, hogy benyomtak egy kampányfilmet, és egy tök undorító tonhalas szendvicset adtak. Aztán mikor este vége lett a "fejtágításnak", Minakshinak és Kyu-hwan találkozója volt. Kyu-hwan elnézte a buszt, de legyen rá mentség: ő is fáradt volt, és ez bárkivel megesik. Tudom, nem szabad minden ismerős esetén a mentséget keresni, de Kyu-hwan még sosem ártott még nekem. Tehát míg be nem bizonyosodik ennek az ellenkezője, addig nem foglalkozom ezzel az üggyel.
Viszont ott kész voltam, mivel az emberek összevissza beszélnek, gondoljunk a buszsofőrökre. Ezt nagyon utálom a koreaiakban: ha nem tudnak valamit, akkor mondanak valami hülyeséget az embernek. Vagy egyszerűen bezárják a busz ajtaját, mintsem hogy válaszoljanak, akár angolul, akár koreaiul kérdezem, hogy errefelé mennek-e. Sokkot is kaptam, de most tényleg. Nem tudom, mi történt velem, hiszen bár könnyen megijedek, de ennyire még sosem estem kétségbe. Segítettek, elvitt egy francia pasas és egy koreai nő a metrómegállóhoz. Még most is felforr az agyvizem, ha erre a napra gondolok. Nem voltam egyedül, de akkor is, idegölő nap volt... Jobb, ha nem is gondolok rá többé...
Alapjában véve én szeretem Koreát, de van, amikor egyik pillanatról a másikra horrorba csap át az egész, mivel kiderül valami disznóság... Tudom, "kisüt a Nap", általában nagyon gyorsan, de ez a pénteki nap... Na tényleg horror volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése