Agymenés nr. 2

Néha elgondolkodom a koreai embereken. Alapjába véve a legtöbben nagyon rendesek, barátságosak. Legalábbis velem azok, akik a közvetlen környezetemben. Néha viszont nagyon bosszantóak, főleg, ha telefonálnak, akkor a koliban gyakran fél emelet hallja, hogy mit dumál (Nándiban Emese egyszer gúnyosan megjegyezte erre: "nem mindenki kíváncsi az X vagy Y magánéletére"). Utcán ugyanaz. Metrókban még rosszabb, az otthon tapasztalt hangerőnek ötszörösével beszélnek, úgy, hogy a szerelvények sokkal kevesebb zajjal mennek. Gyakran a koreai lányok úgy dumálnak (főleg, hogy felviszik a hangot a mondat végén), mintha vísítanának. Ráadásul egyszerűen nem tudnak halkan beszélni. Pl. a szerbek, olaszok versenyre kelnének velük hangosságot illetően :D. Ezt nem tudom megszokni. A másik, ami néha dühít, a csámcsogás, bár a laborban a küföldiekre való tekintettel visszafogják magukat. De nem is szidom őket, eddig senki nem ártott nekem. Ráadásul velem sokan kedvesek, barátságosak. Volt, hogy június végén Minoval mentünk ebédeli, elvettem még egy adag side dish-t, amit a kajához adtak, és Mino azt mondta "Ezt elvileg nem szabad, de mivel külföldi vagy, elnézik". Poszteremet nyomtatták júliusban, tök ideg voltam már (pakolás, másnapi utazás). És a nyomdába odamentem a nyomtatóhoz megnézni, hol tart. Kyu-hwan: "Ezt nem szabad" Én: "Nem tudtam, csak azt néztem, hogy hol tartanak". Kyu-hwan: "De neked elnézik". Ok csak, ilyen apróságokról van szó. A nagyobb dolgokért persze megkapnánk a nekünk járó "fülest".

Ma reggel a portás bácsi megjegyezte, szép a ruhám (szoknyát vettem). Pénteken almát vettem, és a laborban a kapus meglátott, rám vigyorgott, és megjegyezte: "Szakva" (사과 - alma koreaul). Meg a vasárnapi eset is azt mutatja, sok jó fej ember él itt, csak vannak nekik furcsaságaik. De nekünk, magyaroknak is.

A vízautomata csak a negyediken és az ötödiken működik, tehát a lépcsőzés is megvan. Hétfőn állatházat takarítottunk(Helyi ÁNTSZ ellenőrzi, hát remélem elégedett lesz. Azért ronda fekete por volt mondenhol. DE vicces volt látni a profokat, hogy ők is takarítanak). Az egyik második emeleti laborral, és együtt mentünk vacsizni. Sütögetős helyre, ahol jó kimcsit adtak. Pia is volt, a sojus sör eléggé csúszott a pasiknak. Bár, nekünk magyaroknak is megvan az ivással kapcsolatos kulturánk, de ezek a koreaiak is nagyon szeretnek inni. Megjegyzem, általában könnyebben el tudnak ázni, mint mi. Állítólag nem működik az alkohol-dehidrogenáz enzimjük rendesen. Magyarul: szeretnek inni, de nem tudnak :D. Jó hangulatú esténk volt, sokat röhögtünk.

Kicsit szomorú vagyok bizonyos dolgok miatt. Nem fejtem ki részletesen, de nagyon egyedül érzem magam. Hétvégén lehet, elmegyek Muuidora a SHITY-vel. Remélem, jó lesz. Itt sajnos az a baj, hogy a különböző nemzetiségbe tartozó diákok legtöbbször együtt lógnak, klikkesednek. Jó lenne pár európai fiatal is ide... Van ellenpélda szerencsére, sőt sok rendes figura van körülöttem. Minakshi például, akivel könnyen megtaláltuk a közös hangot. Thanával is nagyon jól kijövök, de Minot és Kyu-hwant is nagyon bírom legtöbbször. A többekkel sincs bajom, a további laborokban is vannak jó fej emberek, nem is kevesen. Csak hétvégente kicsit igénylem a sulin kívüli társaságot: és hogy kicsit elszabaduljak a suliból. Ennyi, ezért szoktam annyit csavarogni.

Ok, dolgozzá má', van melód :D!