A "Rettenetes Péntek" utolsó órái végül is már nem tartoztak a "rettenetes péntek" kategóriába. Épségben visszataláltam a campusra, de nagyon-nagyon fáradtan.
Szóval a sulit jelenleg át akarják nevezni: Körülményeket részletesen nem tudom, mivel minden koreaiul van minden kiírva. Annyit tudok, hogy a Kyungwon University feliratokat eltűntették mindenhol, és Gachon University-re cserélték ki sok helyen.
Ennek örömére szerdán-csütörtökön és pénteken egy operát játszottak a Vision Tower előtt. Szerdán-csütörtökön teendőm volt, de péntek este odaültem, gondoltam, belenézek. Szabdéri elődásról volt szó, székeket raktak, de lehetett ülni a lépcsőre is. Mindhárom napon tömeg volt, de utolsó nap már volt esély jó helyet találni.
Felállítottak egy színpadot. Egyszerű díszletről volt szó, de olyan fény, és színpadtechnikákkal oldották meg a darabot, amit egy magyar színházban is megirigyelnének. Az előadással úgy voltam, hogy belenézek, és ha nem tetszik hazamegyek (Első fél óráról lemaradtam. ). Annyira szép volt a zenéje, meg a táncok, hogy ott ragadtam.
Nagyon élveztem. Nem értek annyira az operákhoz, szégyen és gyalázat. De láttam már párat, és bátran merem állítani: egy ilyen színvonalú darabot, ha a pesti Operaházban adtak volna le, akkor megállta volna a helyét. Egy ösztöndíjas diáknak még mindig tudnk itt meglepetéssel szolgálni. Az egyetemi fesztivál alkalmából a campuson tartott koncertek már nem számítanak újdonságnak. De az opera igen
Koreai operát még nem láttam. Koreaiakról tudni kell: nagyon szeretik a komolyzenét. Egy európai embert megszégyenítő módon ismerik az európai híres zeneszerzőket. (Vicces eset: Tavaly Mino visszajött Salzburgból-konferencia -és hozott Mozartkugeln-t. Thana kérdezte, Mozart király volt-e? Megértem, hogy mint indiai nem ismeri. Én sem ismerem annyira az indiai zenét. Azt válaszoltam: Zeneszerző, a 18. század popzenéje :D)
Nagyon szép volt. Chun Hyang Jun az opera címe, cselekményt nem értettem, de volt benne szerelmi szál, ármány. Közhely: a gonosz elnyerte méltó bűntetését, a szerelmesek boldogok lettek. Szóval happy end. Nem vagyok sznob, de nagyon tetszett, örültem, hogy ott ragadtam :).
Utólagos kiegészítés: utána néztem a lényegnek. Valós történeten alapul. Beleszeret egy nemesi pasas egy nem nemesi származású lányba. A fiú apja valami magasabb fokozatú állást kap, így elköltöznek, de a fiú megígéri, hogy visszatér a szerelméhez. Egy másik nemes is beleszeret a hősnőbe (aki még a börtönt is vállalja), de reménytelenül A végén visszatér a lányhoz az eredeti szerelme, megmenti. Állítólag sok feldolgozás létezik.
Tettem fel pár videót, a zenét egész jól átvitte a már lassan öt éves fényképezőgépem. A táncok és a jelmezek is nagyon szépek.
Csak hazafelé, a kolesz és a labor közt félúton ment keményen a diszkó egy kis ligetes részen. Ott gyakran tartnak bulikat, de a koliból már nem hallatszott.
És ha már zene: Magyar folk metál. (linkre katt). Nekem nagyon tetszik. :)))) Nem hittem volna, hogy ilyen zenék nekem valaha tetszenek, de mostanság előkelő helyre kerültek a zenei repertoáromba! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése