Maebong

A pénteki eset még mindig nagy tüske számomra. Nem többiek miatt, hanem azon koreai szokás miatt, hogy szégyellik kimondani, hogy "bocsi, ezt nem tudom", inkább mondanak valami hülyeséget. Úgysem vonhatóak felelősségre, mivel nagy eséllyel nem találkoznak vele.

Na nem panaszkodom tovább: Tegnap Maebong-on voltunk kirándulni. Maebong egy kicsiny hegycsúcs, közel Bundanghoz. Majdnem 20an jelentkeztek föl, de mivel Warren lesérült, emiatt sokan visszamondták. Öten indultunk el. Elég nyögvenyelősen ment a feljutás, mivel volt egy-két rosszabb erőnlétű, vagy fáradtabb ember. Meleg volt, kicsit túlöltöztem, de azért elviselhető. Vicces, kicsit lehűlt az idő, rendszeresen túlöltözöm...

Buddhista szerzetes-bácsi, így szoktak adományokat gyűjteni. Énekel közben, de ha elfárad, akkor magnóról megy a zene. De mikor visszafelé mentünk, már nem állt ott a bácsi, csak a zene szólt az adománygyűjtő dobozon.

A hegycsúcs nem volt nagy, de a gyakori megállás fárasztóvá tette a feljutást. Tömegével másztak az emberek fel vagy éppen le...

A kis tanítvány véletlenül találkozott a tanító nénivel az erdőben :).

Gyorsan leértünk, nem értem miért, de nagyon fáradt voltam. Holtpont volt a mai nap. A metrón hazafelé egy bácsi szólított le. A szokásos "honnan jöttél, mit csinálsz itt?" kérdések után elmondta: egy koreai sorozatban játszik, valami mellékszereplő. Mutatott róla képeket a telóján. Kosztumös filmről van szó, nem értettem, melyikről.

Majd Suseonál elköszöntünk, én már éhes voltam. Főtt kajára vágytam, és a metrómegálló egyik kajáldájában vettem krumlit. Kicsit hasonló ahhoz, amit Anyu néha csinál. Azaz főtt krumpli, kicsit megpirítva. Csak Anyué sokkal jobb. Mi a sülő csirkehús mellé tesszük be, és szerintem azért is. A nő még megkérdezte, cukrot rakjon-e rá, de én az ellen kézzel -lábbal tiltakoztam. Ettem a krumplit, az árus néni meg egy kis pohár lötyit ad nekem, valami jégkristályt. Megköszöntem, és gondolatban megbocsájtottam a koreaiaknak a fejezet kezdetén említett rossz tulajdonságuk miatt.