Geodamsan -egy kutya meleg nap

   Szombat reggel nem indultam túl rózsás kedvemben a metróhoz. Valamelyik kollégám ugyanis az asztalomon felejtett egy szójatejes tasakot, amiből kifolyt némi lötyi, és a székemre is jutott. Már nem azért, én sem vagyok pedáns, de sem felejtem a kajamaradékokat más térfelén, ők se szemeteljenek az enyémre! Mázli, hogy nem volt ott senki, mert beolvastam volna a "bűnösnek".  Grrrr.... Rendben, hogy késő este kell egy kis "tivornya", de legközelebb le fogom cseszni az illetőket!  
 Na ennyit a bosszankodásról, irány Jamsil, ahol vettem egy ho-tteok-ot. Jó nagyot adott az ajuma, finom is volt. Hamarosan gyülekeztek a többiek is.

Otthon azt mondták, egy nőnél jó, ha a táska és a cipő színe haromnizál... Íme, az új bakancsom. Érdekes módon jól bírta a lábam, nem okozott vízhólyagokat, mint ahogy néha az új cipőknél előfordul. Ráadásul illik a hátizsákomhoz :).

Busszal mentünk Geodamsan hegy lábához. Egyik srác autóval ment oda, mivel hozta a társát, egy vöröses, 10 kilós, energiabomba fenevadat. Koreában tudtommal (legalábbis kollégáim azt mondták) nem szabad kutyát szállítani se metrón, se nem buszokon. Helyes kis eb volt, állandóan rohangált, mégis engedelmeskedett, ha hívtuk, jött. Póráz nélkül mindezt.

Reggeli torna és masszázs:)

 Volt, akinek jól esett a vízesésben lehűtenie magát.

 A fenevad:). Értelmes egy eb volt és nagyon eleven. Egyszer azonban egyik ajuma összebalhézott velünk. A nyanya állítólag megijedt a kutyától, emiatt drámázott. Komolyan, ez egy 10 -15 kilós, nagyon is barátságos kutyus volt. Kit bántott volna? Ha egy kaukázusi juhászkutyáról, bernáthegyiről (vagy más nagyobb kutyáról) lenne szó, megérteném a szitut. Mindenesetre rátettük az ebre a pórázt kis időre...

 Kék virág :). Sajnos útközben gyakran megálltunk. "Nem kell sietni"-jelszóval, de én nem szeretem a túl sok pihenőt...

 A nap hőse: A kutyus épp megjelöli a hegycsúcsot, emlékeztetvén önmagát: "itt is jártam". A csúcson enyhítő szellő fújdogált, bár a nap tűzött, a felhők elvonultak.

 A rózsaszín vagy épp fehér "ősz virágai" is megjelentek, jelezvén, közeleg a kedvenc évszakom.

 Már lefelé menet, kicsit megizzadva :). Szép kilátás nyílt a Han-folyóra, kitisztult a kissé párás idő. Az utakon néhol volt egy kis sár, de nem volt vészes. Az eulálikák (flame grass) is virágoztak :). Meséltem a flame grass fesztiválról már.

Már lenn, a frissen megvett mézesbödönnel. A srácok úgy itták a mézet, mint a sört, heheheheheh! Meg kéne viccelni egyszer valakit, a söröspoharába mézet önteni, tök poén lenne!! :)

 Buszoztunk vissza Jamsil-ra, ahol találkoztunk a banda kajakos tagjaival. Túracsoportom másik fele, Mr. Kim vezetésével evezni ment, de azon a helyen (Hongcheon -folyó és Palbongsan) már kétszer is jártam. Jamsil-on találkoztunk, ahol tudtak egy jó samgyopsal helyet, hát gondoltam, megnézem én is. A kaja jó is volt, a dendzsangcsige a sütőlapra rátéve külön tetszett :). 

 

 Csak annak nem örültem, hogy én nem ittam, mások meg rendeltek összevissza mindenféle extra kaját-piát, és emiatt is többet kellett fizetni, mivel itt a végösszeget osztják el egyenlő összegekre. Rendben, hogy közösség, és összetartás, de én jobban szeretem, ha olyan helyre megyünk, ahol egyénileg rendel mindeki kaját. Vagy legalább a piát egyénileg rendezik. 

Összességében jól éreztem magam, örülök, hogy elmentem. A kutyus színt vitt a kirándulásunkba, társaság is jó volt. Azt megfigyeltem, nem mindegy, hol vesz az ember jégkrémet: egy km-rel a hegycsúcstól 1000KRW volt a jégkrém, míg a hegycsúcson 1500KRW-t kértek ugyanazért a fagyiért (Ájszkékööö!!! -szokták a fagyiárusok kiabálni), Tudom, helyszíne válogatja, de akkor sem mindegy :).Volt, ahol 2000KRW-ért vesztegették ugyanazt.