Megint rámjött az írhatnék, pedig most nem kéne... 3 prezim lesz az elkövetkező időszakban, két szemináriumon, illetve egy kisebb konferencián. Az utóbbira az utolsó pillanatban derült ki, hogy nekem is kell absztraktot küldeni, másnap meg közölték, elfogadták mindkettőnk pályázatát :). Jó érzés :).
Igyekszem azért utazgatni, kirándulgatni szombatonként. Heti egy "meglógás" kell nekem. Az az igazság, mikor ide kerültem, szinte élveztem, hogy "más" vagyok, és érdekes vagyok az emberek számára. Most is néha megbámulnak, de már nem szeretem, sőt, frusztrál, idegesít. Ráadásul erről már sokat meséltem, közvetlen környezetem full ázsiai, akik elvannak nagy számú honfitársukkal. (bár a legtöbb emberrel jóban vagyok, látom, hogy kedvelnek, de sajnos hajlamosak a klikkesedésre) Viszont a metrón, ha egy angolul viszonylag jól beszélő emberrel elegyedek dumába, az más. Jól esik, hogy a legtöbb helyen kedvesek, rendesek, azt meg kell hagyni. De ha nem csavarognék, akkor begolyóznék :(. Régen zavart, hogy "megszóltak" miatta, de most már tudom: Beleőrülnék, ha minden egyes "olyan" megjegyzést magamra vennék.
Október elég mozgalmasnak ígérkezik. Eddig mindig az október-november volt a kedvenc időszakom Koreában. Egyrészt, az időjárás sokkal kedvezőbb, és a táj is sokkal szebb. Szombaton egy lazább túra lesz a Seoraksan völgyébe. Hát, a gerinc-részt végigjárnám most is, de nem oda megyünk. Sajnos lemondták azt a kirándulást, amire menni szerettem volna, emiatt morci voltam... De nem csüggedek. hamarosan chuseok, akkor nem lesz nagy dolog, de a gyülekezettel megyünk kirándulni. Egyet sajnálok: Connie nem lehet ott:(. Egy hónapra elutazott Kínába, de október végén újra találkozunk:). Hahoe Village is már le van fixálva, hogy megyek. Amin még gondolkodom idén ősszel, és kulturális, a Jinju-i lampionfesztivál, Gayasannal meg a híres Haeinsa buddhista szentéllyel összekötve. Nem tudom, de még mindig extrém módon vonzanak a szép dolgok itt, Koreában. Szeretnék minél többet látni, közben a dolgaimat is rendesen csinálni. Ha kimozdulok hétvégente, az feltölt. Ennyi :)
Szeretem, hogy jelenlegi hazámban vannak túracsoportok. Ezek a csoportok tulajdonképpen "baráti körök", akikhez bárki csatlakozhat, neten meghírdetik, hová mennek. Ha busszal megyünk, távolabbi helyre, akkor kissé korlátozva van a létszám, de azért rugalmasak. Kevés ember esetén kisebb buszt foglalnak, sok ember esetén nagy buszt. Szeretem ezeket a túracsoportokat, sok emberrel barátkoztam össze, ismerkedtem meg, mióta "röpködöm".
Két éves (múlt) a naplóm. Nézem a statisztikáját, és ahogy látom, annak a fejezetnek a legnagyobb (magasan veri a többit) a nézettsége, mikor a Super Junior -ról és a divatról írtam, bár kissé kuszán. Lehet, többet kéne írnom a k-pop-ról? Sajnos, már mondtam: Ázsia nem változtatta meg a zenei ízlésemet. Továbbra is maradtam a rockos irányzatnál. Szintén népszerű volt a kutyaevésről és a helyi kutyafajtákról gyártott okfejtésem. Ez jogos, mivel egyik legvitatottab kérdés itt, Ázsiában. Továbbá azok a fejezetek is elég olvasottak, amikben valami negatív dologról írtam... Persze, leírom továbbra is, ha valami nem tetszik, és úgy érzem, leírható. Eléggé "meg van kötve a kezem", mit oszthatok meg és mit nem. Nem akarom, hogy panaszkodásnak tűnjön az írásom, de azt sem, hogy rózsaszínnek, cukormázasnak vagy épp ömlengésnek. Egy reális képet akarok adni a kinti életről. Nem vagyok turista, aki csak kis időre megy ki, és néha nehéz, hogy csak évente egyszer tudok hazamenni. Főleg a karácsony szokott húzós lenni... Emiatt néha elkap a honvágy :(.
Persze nem azért írok, hogy minél több olvasóm legyen. Ez nem verseny. Mégis jól esik, ha látom, hogy vannak emberek, akiket érdekel az itteni élet. Nem akarok vele senkinek sem megfeleni, csak egyszerűen szeretek írni, megosztani másokkal a fotóimat, tapasztalataimat, élményeimet. Szerencsére van elég :). Mégha dolgozni/tanulni is vagyok kinn, akkor is.
Hétfőn, a tájfunos napon ettünk a szokásos "all you can eat" kajáldában Moranon. Főnököm látni akarta az összes diákot egyszerre, ez volt az ürügy. Hát, rendes tőle, hogy néha megejtünk ilyent. De tényleg csak néha... Volt egy kaja, egy bizonyos "New York omlett" néven, ami kicsit a rakott krumplira hajazott. Hehehe :). Eléggé lehűlt az idő, a tájfunos roham után, újra meg kell tanulnom "felöltözni". Ne tessék röhögni, április végétől szeptember végéig itt nem nagyon viselek hosszú nadrágot és hosszú újjú felsőt. Egyszerűen annyira meleg van, hogy szoknyában, térdnadrágban, nagy hőségben időben sortban-trikóban elvan az ember. Télen meg kell a 3 réteg cucc. Kicsit szélsőséges az éghajlat...
Igyekszem azért utazgatni, kirándulgatni szombatonként. Heti egy "meglógás" kell nekem. Az az igazság, mikor ide kerültem, szinte élveztem, hogy "más" vagyok, és érdekes vagyok az emberek számára. Most is néha megbámulnak, de már nem szeretem, sőt, frusztrál, idegesít. Ráadásul erről már sokat meséltem, közvetlen környezetem full ázsiai, akik elvannak nagy számú honfitársukkal. (bár a legtöbb emberrel jóban vagyok, látom, hogy kedvelnek, de sajnos hajlamosak a klikkesedésre) Viszont a metrón, ha egy angolul viszonylag jól beszélő emberrel elegyedek dumába, az más. Jól esik, hogy a legtöbb helyen kedvesek, rendesek, azt meg kell hagyni. De ha nem csavarognék, akkor begolyóznék :(. Régen zavart, hogy "megszóltak" miatta, de most már tudom: Beleőrülnék, ha minden egyes "olyan" megjegyzést magamra vennék.
Október elég mozgalmasnak ígérkezik. Eddig mindig az október-november volt a kedvenc időszakom Koreában. Egyrészt, az időjárás sokkal kedvezőbb, és a táj is sokkal szebb. Szombaton egy lazább túra lesz a Seoraksan völgyébe. Hát, a gerinc-részt végigjárnám most is, de nem oda megyünk. Sajnos lemondták azt a kirándulást, amire menni szerettem volna, emiatt morci voltam... De nem csüggedek. hamarosan chuseok, akkor nem lesz nagy dolog, de a gyülekezettel megyünk kirándulni. Egyet sajnálok: Connie nem lehet ott:(. Egy hónapra elutazott Kínába, de október végén újra találkozunk:). Hahoe Village is már le van fixálva, hogy megyek. Amin még gondolkodom idén ősszel, és kulturális, a Jinju-i lampionfesztivál, Gayasannal meg a híres Haeinsa buddhista szentéllyel összekötve. Nem tudom, de még mindig extrém módon vonzanak a szép dolgok itt, Koreában. Szeretnék minél többet látni, közben a dolgaimat is rendesen csinálni. Ha kimozdulok hétvégente, az feltölt. Ennyi :)
Szeretem, hogy jelenlegi hazámban vannak túracsoportok. Ezek a csoportok tulajdonképpen "baráti körök", akikhez bárki csatlakozhat, neten meghírdetik, hová mennek. Ha busszal megyünk, távolabbi helyre, akkor kissé korlátozva van a létszám, de azért rugalmasak. Kevés ember esetén kisebb buszt foglalnak, sok ember esetén nagy buszt. Szeretem ezeket a túracsoportokat, sok emberrel barátkoztam össze, ismerkedtem meg, mióta "röpködöm".
Két éves (múlt) a naplóm. Nézem a statisztikáját, és ahogy látom, annak a fejezetnek a legnagyobb (magasan veri a többit) a nézettsége, mikor a Super Junior -ról és a divatról írtam, bár kissé kuszán. Lehet, többet kéne írnom a k-pop-ról? Sajnos, már mondtam: Ázsia nem változtatta meg a zenei ízlésemet. Továbbra is maradtam a rockos irányzatnál. Szintén népszerű volt a kutyaevésről és a helyi kutyafajtákról gyártott okfejtésem. Ez jogos, mivel egyik legvitatottab kérdés itt, Ázsiában. Továbbá azok a fejezetek is elég olvasottak, amikben valami negatív dologról írtam... Persze, leírom továbbra is, ha valami nem tetszik, és úgy érzem, leírható. Eléggé "meg van kötve a kezem", mit oszthatok meg és mit nem. Nem akarom, hogy panaszkodásnak tűnjön az írásom, de azt sem, hogy rózsaszínnek, cukormázasnak vagy épp ömlengésnek. Egy reális képet akarok adni a kinti életről. Nem vagyok turista, aki csak kis időre megy ki, és néha nehéz, hogy csak évente egyszer tudok hazamenni. Főleg a karácsony szokott húzós lenni... Emiatt néha elkap a honvágy :(.
Persze nem azért írok, hogy minél több olvasóm legyen. Ez nem verseny. Mégis jól esik, ha látom, hogy vannak emberek, akiket érdekel az itteni élet. Nem akarok vele senkinek sem megfeleni, csak egyszerűen szeretek írni, megosztani másokkal a fotóimat, tapasztalataimat, élményeimet. Szerencsére van elég :). Mégha dolgozni/tanulni is vagyok kinn, akkor is.
Hétfőn, a tájfunos napon ettünk a szokásos "all you can eat" kajáldában Moranon. Főnököm látni akarta az összes diákot egyszerre, ez volt az ürügy. Hát, rendes tőle, hogy néha megejtünk ilyent. De tényleg csak néha... Volt egy kaja, egy bizonyos "New York omlett" néven, ami kicsit a rakott krumplira hajazott. Hehehe :). Eléggé lehűlt az idő, a tájfunos roham után, újra meg kell tanulnom "felöltözni". Ne tessék röhögni, április végétől szeptember végéig itt nem nagyon viselek hosszú nadrágot és hosszú újjú felsőt. Egyszerűen annyira meleg van, hogy szoknyában, térdnadrágban, nagy hőségben időben sortban-trikóban elvan az ember. Télen meg kell a 3 réteg cucc. Kicsit szélsőséges az éghajlat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése