Geodamsan -egy kutya meleg nap

   Szombat reggel nem indultam túl rózsás kedvemben a metróhoz. Valamelyik kollégám ugyanis az asztalomon felejtett egy szójatejes tasakot, amiből kifolyt némi lötyi, és a székemre is jutott. Már nem azért, én sem vagyok pedáns, de sem felejtem a kajamaradékokat más térfelén, ők se szemeteljenek az enyémre! Mázli, hogy nem volt ott senki, mert beolvastam volna a "bűnösnek".  Grrrr.... Rendben, hogy késő este kell egy kis "tivornya", de legközelebb le fogom cseszni az illetőket!  
 Na ennyit a bosszankodásról, irány Jamsil, ahol vettem egy ho-tteok-ot. Jó nagyot adott az ajuma, finom is volt. Hamarosan gyülekeztek a többiek is.

Otthon azt mondták, egy nőnél jó, ha a táska és a cipő színe haromnizál... Íme, az új bakancsom. Érdekes módon jól bírta a lábam, nem okozott vízhólyagokat, mint ahogy néha az új cipőknél előfordul. Ráadásul illik a hátizsákomhoz :).

Busszal mentünk Geodamsan hegy lábához. Egyik srác autóval ment oda, mivel hozta a társát, egy vöröses, 10 kilós, energiabomba fenevadat. Koreában tudtommal (legalábbis kollégáim azt mondták) nem szabad kutyát szállítani se metrón, se nem buszokon. Helyes kis eb volt, állandóan rohangált, mégis engedelmeskedett, ha hívtuk, jött. Póráz nélkül mindezt.

Reggeli torna és masszázs:)

 Volt, akinek jól esett a vízesésben lehűtenie magát.

 A fenevad:). Értelmes egy eb volt és nagyon eleven. Egyszer azonban egyik ajuma összebalhézott velünk. A nyanya állítólag megijedt a kutyától, emiatt drámázott. Komolyan, ez egy 10 -15 kilós, nagyon is barátságos kutyus volt. Kit bántott volna? Ha egy kaukázusi juhászkutyáról, bernáthegyiről (vagy más nagyobb kutyáról) lenne szó, megérteném a szitut. Mindenesetre rátettük az ebre a pórázt kis időre...

 Kék virág :). Sajnos útközben gyakran megálltunk. "Nem kell sietni"-jelszóval, de én nem szeretem a túl sok pihenőt...

 A nap hőse: A kutyus épp megjelöli a hegycsúcsot, emlékeztetvén önmagát: "itt is jártam". A csúcson enyhítő szellő fújdogált, bár a nap tűzött, a felhők elvonultak.

 A rózsaszín vagy épp fehér "ősz virágai" is megjelentek, jelezvén, közeleg a kedvenc évszakom.

 Már lefelé menet, kicsit megizzadva :). Szép kilátás nyílt a Han-folyóra, kitisztult a kissé párás idő. Az utakon néhol volt egy kis sár, de nem volt vészes. Az eulálikák (flame grass) is virágoztak :). Meséltem a flame grass fesztiválról már.

Már lenn, a frissen megvett mézesbödönnel. A srácok úgy itták a mézet, mint a sört, heheheheheh! Meg kéne viccelni egyszer valakit, a söröspoharába mézet önteni, tök poén lenne!! :)

 Buszoztunk vissza Jamsil-ra, ahol találkoztunk a banda kajakos tagjaival. Túracsoportom másik fele, Mr. Kim vezetésével evezni ment, de azon a helyen (Hongcheon -folyó és Palbongsan) már kétszer is jártam. Jamsil-on találkoztunk, ahol tudtak egy jó samgyopsal helyet, hát gondoltam, megnézem én is. A kaja jó is volt, a dendzsangcsige a sütőlapra rátéve külön tetszett :). 

 

 Csak annak nem örültem, hogy én nem ittam, mások meg rendeltek összevissza mindenféle extra kaját-piát, és emiatt is többet kellett fizetni, mivel itt a végösszeget osztják el egyenlő összegekre. Rendben, hogy közösség, és összetartás, de én jobban szeretem, ha olyan helyre megyünk, ahol egyénileg rendel mindeki kaját. Vagy legalább a piát egyénileg rendezik. 

Összességében jól éreztem magam, örülök, hogy elmentem. A kutyus színt vitt a kirándulásunkba, társaság is jó volt. Azt megfigyeltem, nem mindegy, hol vesz az ember jégkrémet: egy km-rel a hegycsúcstól 1000KRW volt a jégkrém, míg a hegycsúcson 1500KRW-t kértek ugyanazért a fagyiért (Ájszkékööö!!! -szokták a fagyiárusok kiabálni), Tudom, helyszíne válogatja, de akkor sem mindegy :).Volt, ahol 2000KRW-ért vesztegették ugyanazt.

Nooormális? Nr. 3

...aki ezt képes a kutyájával csinálni? Lopott kép, de sokat röhögtem rajta :)A kutyás fejezethez annyit fűznék hozzá, itt Korában gyakoriak az ölebek. A kutyák öltöztetését nem tettem hozzá. Nagy divat, és sokan összetévesztik őket a plüssmacival, vagy a Barbie babával. Rendben, szeressék a kutyusokat, én is imádom őket... Kiskoromban én is felöltöztettem vagy bepelenkáztam a nagyszüleimnél a kutyakölyköket (akkor még nem volt kutyánk, az ötödik osztályt kezdtem, mikor Bobit elhoztuk), de ez egy iskolás kor előtt álló gyerektől még elnézhető. Szerintem sok kisgyerek megtette ugyanezt. Itt viszont felnőtt emberekről beszélek!
A kutyaöltöztetés is elfogadható bizonyos esetekben. Pl. ha hidegben egy mellényt, kabátkát adnak a frissen nyírt kutyára, rendben van. Hogy meg ne fázzon. De néha idétlen ruhákat tudnak szegény ebre húzni... A kutyus szőrének festése, elcsúfítása meg már bűntény!!! Nem lennék a szegény ebek helyében...

Pár gyöngyszem ebben a témában XD.
A pudlit már egyszer bemutattam, mikor Jeju-do- ra mentünk, nagyon nem élvezte a cipőt... Kaparta a padlót, meg fogával akart megszabadulni tőle... Még a gyerekemre sem adnék ilyen idétlen rózsaszínt...
A felső kép szintén Jeju-do-n készült, az alsó nem saját. Csak azt akarom ezekkel mondani, hogy a hanbok-szerű jelmez kutyusra már vicc a köbön :S. A törpespicc -kölyök a felső képen aranyos volt, de akkor is, sokat viccelődtem, hogy elmegyek divattervezőnek, kutyák számára. Az alsó képen lévő pincseren lévő "hanbok" azonban az ízléstelenség felsőfoka.

Kutya a levesben?

Ma meséltek nekem pár dolgot, hogy milyen macera Koreában a kutyatartás, főleg, ha a kutya megbetegszik. Hogy mennyi állatorvosi költséggel jár, ha beteg kölyköt hoznak el. Elmesélték, ha a kölyök beteg, 10 napon belül vissza kell vinni a tenyésztőhöz, ki lehet cserélni. Volt erre példa, hogy valaki vett egy kutyust, aki férges volt, és valami bakteriális ferőzése is volt, egy vagyonba került, hogy rendbe hozzák. Szerencsére meggyógyult már. De ezt sok külföldi nem tudja a szabályokat, én sem, bevallom. De most a maradék kedvem is elment tőle, pedig néha annyira jól jönne. Majd ha visszatérek Európába, és lesz kertes házam, saját családom.
Itt az a baj, hogy a kutyákat általában rövid láncon tartják, vidéken is. Ami szerintem állatkínzás. Pl. sok kutya megvadul ez esetben (pl. a kuvasz jó példa erre). De amikor kutyákat láttunk Koreában, és megsimogattuk őket, mindig örültek az embereknek.
Egyszer Sunil megjegyezte: "Tudod, miért nincsenek Koreában nagy kutyák? Mert megeszik őket" . Ez nem annyira igaz. Való igaz, Korea híres, vagy hogy is mondjam hírhedt arról, hogy kutyahúst is esznek, de erre tenyésztenek egy speciális "húskutyát", direkt erre a célra. Ennek a tenyészkutyának a neve nureongi vagy hwangu. Engem azonban nem nyugtat meg, egyelőre tartom magam ahhoz az elvhez, hogy kutyát, lovat (macskát, bár ez Olaszországban lenne érdekes) nem akarok tányéromon látni. Mondhat bárki bármit, a szűk ketrecben tartott kutya akkor is megrázó látvány, és állatkínzás is. Akármire is nevelik azt a szegényt. A nureongi kutya jelenleg tudtommal házikedvencként nem tartható. Személy szerint, én nagy kutyabarát vagyok, ellenzem a kutyák evését. Nem vagyok vegetáriánus, fogyasztok húsfélét, hiszen nem kell ahhoz biológusnak lenni, hogy tudjuk, az ember mindenevőnek született. Már hallom a szekálódást, "dehát a csirke is állat" vagy a "saláta is élőlény"... Erkölcsi kérdés ez. A hinduk nem esznek marhát. Az iszlámok nem fogyasztanak disznót... Tudom, vallási oka van ennek. A kutyaevést viszont nem tudom hová tenni. Mi európaiaik, mint sok más nemzet a kutyát, mint házikedvencet, vagy házőrzőt tartjuk, berögződött, hogy egy ragadozónak "büdös a húsa". Bár az olaszok esznek macskát, de a ragadozókat nem szoktuk fogyasztani.
Levágott nureongik egyik piacon. Állítólag a sulihoz nagyon közeli Moran piacán is lehet vásárolni.
Gyakran látok tüntetéseket, "Ne edd meg a barátodat"-címmel, a kutyahús -evés ellen.
Nem tudom, én sosem fogom kipróbálni. Állítólag zsírosabb hús, és levesként szokták szervírozni. (novemberi gasztrós fejezetemben írtam már róla) Ennek a levesnek a neve boshitang (보신탕) vagy Gaejangguk (개장국). Speciális éttermek vannak, amik kutyahúst szervíroznak, szóval az embernek nem kell aggódnia, hogy ebet tesznek elé. Nem mindennapi kaja.

Most, hogy megnyugtattam olvasóimat, hogy nem fogok rászokni a kutyák felfalására, bemutatok pár koreai kutyafajtát. Kezdjük először a jól ismert Jindo-kutyával. Amit először akitának hittem. Nagyon aranyos, barátságos kutyának ismertem meg. Elég nagy kutyák, és intelligensnek látszanak. Általában fehér, barna vagy rókavörös színűek. Hasonlít a jindo-ra, az úgynevezett Pungsan dog, ami nagyobb a Jindo-nál, és hófehér. Észak-koreai kutya, tehát vastagabb a bundája.
Egy másik ismert koreai fajta a koreai masztiff (vagy dosa). Nem ismerem ezt a fajtát. Egyébként hatalmas ebek ezek a dosák, és vörösek. Nem egyezik a japán Tosával, ami Apunak nagyon tetszik. Nem tudom, kölyökban nagyon helyesek, de eléggé lóg a pofájuk, ez kicsit zavar...
A nagykutyától megijednék, ha élőben látnám... Félelmetes egy eb. Mégha szelíd, akkor is... mert a leírások szerint nagyon barátságos, nyugodt kutya. Lehet, megszeretném, ha valami közvetlen ismerősömnek lenne ilyen házikedvence.
Ismert még az úgynevezett Sapsali dog, ami kicsit a mi pulinkra emlékeztet... Csak piszkosfehér, barna, vagy épp sárga színű. Nem ismerem ezt a fajtát, ha láttam is, keveréknek gondoltam. Elég intelligens pofija van ennek is :).
Szóval nemcsak kicsi kutyák vannak Koreában, bármennyire elterjedtek az ölebek, azaz más néven zseb-blökik. És nem minden kutyát esznek meg.
Vicces sztori: egyszer hallottam, hogy egy olasz család annyira sajnálta a levágásra szánt kutyákat, hogy megvette az étterem teljes kutyakészletét. Hááát, erre nem tudok mit mondani. Valamennyire egyet értek velük... Koreáról azt hallottam, elég nagy illegális piaca van a kutyahúsnak, és gyakran próbálják betiltani. Csakhát a berögzült szokások ott vannak... Talán egyszer már a nureongi is tartható lesz, mint házikedvenc... Nekem mindenesetre, a kutya továbra is "az ember legjobb barátja" státuszban fog maradni.

Egy este Itaewonon

A tönkrement téli cipőt sikerrel pótoltam. Ami csoda, mert mint meséltem, Európában simán kapsz 40es lábbelit, míg itt Koreában nagy szerencse kell hozzá. Szép nagyon, legalábbis nekem tetszik. Pont azt vettem meg, amit először kiszúrtam, csak kerestem még jobbat/szebbet/kedvezőbb árúbbat. De velem már csak így van, mindig az lesz a jó, amit először kifogok. Készséges volt az eladónő is, segített, mikor búcsúztam: "Anjogikaszejó" -Viszontlátásra! Kijavította: Anjogikeszejó!! (Anjogikaszejót az mondja, aki marad, Anjogikeszejót az, aki elmegy)
A cipővadászat közben őt pillantottam meg egy étterem teraszán:
Egy pireneusi hegyikutya!!! Először azt hittem, valami szőrme, de kiderült, hogy jól látok, ez eb!!! Hát nem édes? Hát nem gyönyörű??? Aki ismer, és meséltem neki Bobiról vagy Foltiról, tudja úgyis, mennyire kutyabolond vagyok :))). Tűrte a csodálást, de nem mertem megsimogatni, pedig tudtam, ez nem vad.
Bementem a Hamiltonba, mivel még volt időm a találkozóig. Egy eladó gyönyörű ametisztes ezüstkarkötőt akart rám beszélni, de most nem. Egyelőre. Majd később viszont lehet, veszek egyet. Szeretem az ametisztet, ezüsttel szép.
Találkozó, bár várni kellett, de jöttek. Egy étterembe mentünk. Bulgogit ettünk, ami bár nem a kedvenc kajám-előző fejezetek egyike. De itt nagyon finom volt, talán, mert friss. Jól éreztem magam, mivel sok jó fej ember jött, volt köztük olyan, akit régen nem láttam.
Ajándékot átadtam Lanának, mivel őt ünnepeltük. Nem vettem nagy dolgot, csak pepperot, meg egy frottírzoknit. Becsomagoltam fehér papírba, amit kidekoráltam piros levelekkel, sőt csináltam még egy képeslapot is, hasonló eljárással. Gondolom, ősz, beleillik. Nagyon örült neki, nem is az ajándéknak, hanem a dekorációnak, hogy szántam rá időt, személyessé tettem. Ilyen pillanatokért is érdemes élni. Nem tudom, ilyen vagyok. Ha sikerül, az engemet is boldoggá tesz. Tudom, butaság, de ez az igazság. És bónuszként: Hazafelé sétáltam. Egy gyümölcsárus pasas pakolta el az almákat. Már menni készült. Kérdeztem: "szekva olmajeo?"-(mennyibe kerül az alma?). "O csánnon" (ötezer KRW). Vettem egyet, megköszöntem, a bácsi rám vigyorgott, és a szép, piros almák közé berakott egy narancsot is. Szeretem az ilyen pillanatokat is. Mikor kedvesek, rendesek. Gondolom, értékelte, hogy meg tudtam szólalni koreaiul.
Itaewon klassz negyed, bár hallottam pár rossz dolgot róla. De eddig nekem csak jó tapasztalatom volt vele. Bírom Itaewont. :)

Téli nyugalom ...

Pár fotó, hóesés előtt, alatt...
Félénk kutyus, inkább behúzódik a melegre. Bobinál is félénkebb, menekült a simogatás elől. De annyira tündéri, ahogyan néz, nem? Imádom a kutyákat máig is. Látszik, hogy szeretik, hisz egy gondozott, formás eb. Hiányoznak a már örök vadászmezőkre távozott kutyusaim.

Ismerkedni próbálunk, de nem ment :(. A képen szereplő sráccal amúgy szomszédok vagyunk:). Ugyanis Kristy Romániából jött. De a mostani sétán Európa elég szép számmal képvislete magát:). 5 fő a 11-12 ből: Kristy, két lengyel haverja, egy francia csaj és jómagam:). Ilyen sem volt még!

A társával:) Aki pattogósabb volt, csaholt.
Jégcsapok, befagyott patak. Alszik a természet. Készül a tavaszra. Talán hamarosan jön az is. Néha jó lenne téli álmot aludni. Sokkal pihentebb, frissebb lenne az ember. De nem vagyuk se medvék, se sünik, se moromoták. Talán jobb is. Hisz a télnek is megvan az a szépsége. A medvék sem aludnak állandóan, hahahahahahaha. De mindegy, egy csomó szépségről lemeradnánk, ha lehetne téli álom :D!

Alszik a természet, de nem is baj, hogy mi nem!! :D Annyira szép hósesés volt most!!
Ezek itt kollégáim remekművei :))))! Amint a hóban bolondoztak :). Enegem is telibe talált ma egy-két hógolyó, barátaim keze nyomán. De sebaj, a télben ez is szép!

Annyira szép, még nem indult be a tavaszvárás génje - szakmai ártalom... - majd februárban! A buddhista szerzetesek (szerzetesnő -jelen esetben) tündériek! Ingyenkajával látják el a jónépet. Harry ugyanis szervezett egy laza sétát a gazdagnegyedbe, és betévedünk a modern templomba. Képek még hamarosan, most nem vettem elő annyit a gépet. A havazás miatt, főleg...
Pár beígért fotó- Köszönet, Harrynek, én, mint fotós ma szabadnapot vettem ki a hó miatt :)))

Ufós ház, hehehehehe
Havazik, hurrá!!! Ok, most nem annyira hurrá, de azért nem rossz...

A templom előtt:
Na és a tündéri buddhista szerzetes-asszonyokkal, akik kitettek magukért, és szeretettel látták a "turistákat"...

Vasutazás, kutyanyaggatás - Samaksan!

A Koreában töltött első decemberem első túrájának, az eddigi kinti létem első téli kirándulásának célpontja Samaksan volt. Kissé gyilkos hetem volt, éreztem, kell ez az egy nap, hog ki tudjam magam rendesen pihenni szellemileg is, és továbbra is tudjak gondolkodni.
A szokásos buszozástól eltérve azonban most a koreai vasutat próbáltuk ki. Eléggé elkavarodtam, rossz megállóban menem ki, de végül megtaláltam. A kiírás szerint az állomás második emeletén volt a találkozó, kerestem, kerestem, de végül a túravezetőnkkel kerültem szembe:). A banda szállingózott hamarosan, sok ismerős arc jelent meg! A nap folyamán beszéltük: nehéz úhy túracsoportba menni, hogy nincs ott valami haver. Dehát ez a jó! Akármelyikbe is megyek, mindig van valaki, akivel lehet lógni! A peronon egyik kedves haverom házi készítésű muffint osztogatott, ami nagyon jó volt. A reformkonyha remeke: répa, dió, alma, zabpehely:). Ihletet nyertem később, ha sütő közelébe kerülök, akkor mit fogok sütni. Felszálltunk a szerelvényre, bár helyeket macera volt találni, elég diffúzan ültünk. Először a hiányos alvásomat pótoltam be, majd két kedves ismerősömmel, Lanával és Farazzal együtt találtunk együtt helyet, és végigröhögtük a maradék utat. Gyorsan leértünk, hisz a vonat nem kerül dugóba:).
Örömmel a szálltunk le, majd kibuszok vittek a túra helyszínére Chungcheonból. Samaksan amúgy annyira szép, a Han folyó völgye mellett húzódik. Nagyok klassz környék amúgy, nem? :)
Elindultunk, a mászás során azonban lekerültek a kabátok, pulcsik. Az első emelkedőnek akármilyen hideg van, ez a következménye. Rutinos túrázóként tudom, rétegesen kell öltözködni. Inkább 2.3 vékony pulcsi, és egy viharkabát, mint egy vastag kabát. A pufikabát meg egyenesen bűn, ha az ember túrázni akar... Egy törpespicc szerű fenevad odajött hozzánk megdögönyöztetni magát. De akadt is rá elég jelentkező.:)

Ahogy haladtunk felfelé, elénk tárult a csodálatos kilátás, hatalmas élmény volt nézni a szigeteket, a hegyeket. Kicsit emlékeztetett a táj szépsége a Duna-kanyarra, de mégis más... Egyik haverom Simon and Garfunkel játszott valami fúvós hangszeren. De a szél tovább kényszerített minket, hiszen hamar átfáztunk, ha sokáig álltunk.
Szóval nagy élmény volt, bár egy szikla és a vádlim találkozásának lett egy kis kellemetlen következménye. De hála az égnek csak agy pici horzsolás. Bár valah több kék-zöld foltom volt, mára ritkább vandég. Bár mióta újra túrázom, néha előjön :).
Aztán egy kellemes fenyőerdő lett a következő állomás, ahol öröm volt menni, a relatíve szikklamentes lehullott tűlevéllel borított terepen.
Újabb kutyus: Az anyakutya, szegényt olyan rövid pórázon tartották, és a kölyke. Annyira édesek voltak örültek a szeretetnek. Tudom, idegen ebed simogatni nem ajánlott. De valahogy kijött rajtam a kutyahiány... Tara, Ian és én megdajkáltuk a tündérkéket:)
Hát nem aranyos, ahogy egy kutyakölyök be tudja fészkelni magát az ember ölébe? Volt már kétszer is kutyám, csak tudom:).
Egy szurdokba folytattuk tovább, a bébi majdnem csapódott hozzánk, de végül nem bírta az iramot. Pedig, ha lenne időm, meg helyem, örömmel magammal vittem volna a fiatalurat:). De ezzel enm voltunk egyedül.
Egy szép szurdokban folytattuk az utat. A kívánságsziklákat eléggé bebetonozták, nem? :) De beszéljenek a képek:) (Ian, Faraz, én és Rakesh a felső képen)


Aztán sajnos vége lett, de irány Chungcheon, ahol isteni takgalbit ettünk:).
Vacsi után, na mégegy kutyus:) Huski-kölyök, szintén egy "igazi" kutya:). A kicsike örült a rajongóknak, de alig tudtuk lefotózni, olyan eleven volt.
Már a vasútállomáson. Chungcheoni állomás teli graffitikkal-csakúgy, mint otthon-bár szerintem itt nem a menőzés a célja, hanem a dekoráció... Anime figurák voltak főleg.

A vonaton a kiemrültség jelei is mutatkoztak:

De a hideg ellenére is csodás nap volt!!!! Szöulban mintha esett volna némi hó-vagy csaka fény játszott a síneken? De a campusra érve megállapítottam, még nincsen hó.