...ami végülis jól sikerült. Félálomban hallottam éjjel, hogy szakad az eső. Emiatt kicsit féltem, de napközbenre nem mondtak. Ráadásul elromlott a laboros belépőkártyám. Hétfőn kicseréltetem. Elég macera volt az állomásra kijutni, de viszonylag gyorsan oda lehet érni. Egyik átszállásnál, mikor a vonatra vártam, egy ajuma két sütit nyomott a kezembe, csak úgy. Meglepődtem a kedves gesztuson :).
Lassan gyülekeztek a többiek. Jó társaság volt, több ismerős arc, sőt, a múlt heti kutyus is velünk túrázott. Elég hosszas volt az út a Suraksan csúcsára, volt, aki előre is ment, mert unta a "tökölést", mert unta a pihenést. Idő gyönyörű volt, bár a csúcson nagyon fújt a szél. A jégkrémárusok elég jól kerestek rajtunk, mivel sokan vettek fagylaltot :). Lefelé menet szinte fáztam. Régen volt ilyen, mármint szabadban. Mert nyáron csak és kizárólag a légkondi volt az oka annak, hogy fázom. Jobb lesz újra hozzászokni ehhez is. Ennek ellenére kellemes kirándulóidőt tudtunk magunkénak, rengeteget nevettünk. A vacsihoz nem csatlakoztam, mivel nem volt kedvem sangyopsalt enni, mellesleg a múlt heti "lehúzást" (a koreai fizetési módszer...) még mindig nem "nyeltem le". Hazafelé mindenesetre megettem egy koreai tojásos pirítóst. Nem volt időm szólni, hogy kecsapot ne (fúj), bár cukrot már nem engedtem (még nagyobb fúj, az már ehetetlenné tenné), hogy tegyen bele. Végülis nem volt rossz. Jövő héten megyünk Chungcheonba, túrázunk, kenuzunk, és dakgalbit is fogunk enni! :)
Pár fotó a mai napról :)
A színek harmóniája, paradicsom és szőlő :)
A kutyus épp "kunyerál" :)
Ez a kék virág az aktuális kedvencem :) Egyeseket Mickey egérre emlékeztette -kék füllel :), Végülis, van, benne valami, bár szerintem inkább olyan, mint egy kék lepke :).
Útközben :)
"A türelmetlen". Ebédelni álltunk meg, ő pedig egy magas szikláról integetett nekünk :).
A kutyust ölembe adták egy fotó erejéig. Nyughatatlan egy eb :). De annyira aranyos. Mindenki kedvence lett :)
"Puszit a gazdinak" :)
Napozó srácok, kiterülvén, mint a békák :)
Már a csúcson: A sárgadinnyés jégkrém a nyerő! :) :)
"Pókemberek". A Suraksan csúcsán van egy szikla, amire sokan fel szeretnek menni. Se kapaszkodó, se kötél, afféle szinte babapopó-simaságú szikla. Van egy hely, ahol föl lehet(ne) menni. És ha feljutottam, még le is kell onnan jutni, emiatt meg sem mertem próbálni fölmászni oda. Fölfelé lehet figyelni, hová lépünk, de lefelé már nem...
Arany Buddha, itt még nem kopott le az aranyozás :)
Egy régi buddhista szentély előtt, közel a célhoz :).
Lassan gyülekeztek a többiek. Jó társaság volt, több ismerős arc, sőt, a múlt heti kutyus is velünk túrázott. Elég hosszas volt az út a Suraksan csúcsára, volt, aki előre is ment, mert unta a "tökölést", mert unta a pihenést. Idő gyönyörű volt, bár a csúcson nagyon fújt a szél. A jégkrémárusok elég jól kerestek rajtunk, mivel sokan vettek fagylaltot :). Lefelé menet szinte fáztam. Régen volt ilyen, mármint szabadban. Mert nyáron csak és kizárólag a légkondi volt az oka annak, hogy fázom. Jobb lesz újra hozzászokni ehhez is. Ennek ellenére kellemes kirándulóidőt tudtunk magunkénak, rengeteget nevettünk. A vacsihoz nem csatlakoztam, mivel nem volt kedvem sangyopsalt enni, mellesleg a múlt heti "lehúzást" (a koreai fizetési módszer...) még mindig nem "nyeltem le". Hazafelé mindenesetre megettem egy koreai tojásos pirítóst. Nem volt időm szólni, hogy kecsapot ne (fúj), bár cukrot már nem engedtem (még nagyobb fúj, az már ehetetlenné tenné), hogy tegyen bele. Végülis nem volt rossz. Jövő héten megyünk Chungcheonba, túrázunk, kenuzunk, és dakgalbit is fogunk enni! :)
Pár fotó a mai napról :)
A színek harmóniája, paradicsom és szőlő :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése