http://inforadio.hu/hir/tudositoink/hir-514405
Egy jó iromány erről, érdemes elolvasni. Tualjdonképpen elindított bennem egyfajta agymenést. Sajnos Koreával az a baj, hogy bár keleti ország, de majmolni akarja a nyugatot. (kicsit a mi EU mániánkkal analóg). Elég erőteljes és görcsös majmolás.
Vicces példa pl. ha angol szavakat akarnak hangullal reprodukálni :) Itt pl. az "English" (inglisö, hangullal olvasva) szót. Sokszor szakadtam már a röhögéstől, mikor pl. a "Let's Be" kávé helyett "Leszbi" kávét olvastam a hangul írás miatt :). De sorolhatnám :).
Komolyra fordítva a szót: Amit én is észrevettem, a külsőségekre nagyon is tudnak ügyelni. Szinte kínosan. De sokan mondják, a mögöttes tartalom az már más kategória.
Pl. angoltanulásba sok pénzt fektetnek, rengeteg amerikai, brit angoltanárt alkalmaznak, jó fizetésért. Mégsem beszél mindenki jól angolul. Több angolszakos diákkal találkoztam, akik két értelmes mondatot nem képesek kimondani. Persze főleg túracsoportban sok koreai ismerősöm van, akik tényleg jól beszélik az angolt. Vagy kora reggeltől késő estig benn vannak a munkahelyen. Persze, ellátják rendesen a feladatukat, nem arról van szó. De nincs az, hogy egész idő alatt güriznek. Sajnos itt sok helyen az a "divat", addig nem lehet hazamenni, míg a főnök benn van. Ezt nem értem miért, talán hogy mutassák, hogy ők mennyire elkötelezettek a munkájuk iránt :S. Gyakran betegen is bemennek dolgozni. Nem a náthára gondolok, hanem mondjuk gyomorprobléma, láz stb, amik tényleg igényelnének pár nap pihenőt. A munka utáni ivásról is sokat hallottam: Ha a főnök inni akar, a kollégáknak is menni kell. Így sokan sajnos rászoknak a piára. Grr... Még mázli, hogy nálunk senki sem iszik :)
De ahogy figyelem a fiatalokat, észreveszem, sokan a legmenőbb kütyüvel "nyomulnak", gyakran cserélik őket. Emellett a lányok azon görcsölnek, hogy elég vékonyak, csinosak legyenek, és ahogy Gabriel is mesélte. Sok koreai lány mondogatta nekem, hogy fogyni akar. A plasztikai sebészetnek hatalmas a reklámja. Klinikák reklámozzák magukat a metrókon. Sok csaj egyetlen célja, hogy jó, lehetőleg gazdag férjet szerezzenek. Sokan csakis ezért akarnak diplomát szerezni, hogy "eladhatóbbak" legyenek. A fiúk meg igyekeznek "villantani" a lányok előtt. Ez kb. olyan, mint a pulykák, vagy a pávák esete. Mikor a hímek igyekeznek minél szebb, mutatósabb tollazatot fejleszteni, hogy a nőstények felfigyeljenek rájuk. A nőstények meg igyekeznek a legszebb hímet megszerezni. A fogyasztói társadalom pedig keményen kihasználja ezt (is), meg bármi mást.
Az itteni "Fájting" üzemmód nem nyerte el a tetszésemet, sőt, utálom, ha ezt kiabálják nekem. Persze, mi magyarok is szoktuk szurkolni a másiknak. De itt úton-útfélen ezt hallja az ember. Fighting, azaz küzdeni. Persze, hogyha valamibe belevágok, azt igyekszem véghez vinni, különben rossz érzést okoz, és örülök, hogy képes voltam erre. De itt annyira jelen van a megfelelési kényszer, a versenyszellem, hogy az nem emberi. Gyakran "túl sok". Elsősorban ez okozza a nehéz pillanataimat :(.
Arról gondolom, sokan hallottak, hogy gyerekkoruk óra keményen fogják az ittenieket, Különórák suli után, mindenféle külön foglalkozás, amiknek nagy részét nem is szereti a gyerek. Mivel a többi gyereket "felül kell múlni".
Szóval bár szeretek Ázsiában, de amit a koreai "dorámák és a k-pop világa" mutat, az egy szürreális, nem létező világ. Sajnos, ezt én is csak megerősíteni tudom. Sőt, Szöul kissé mintha gócpontja lenne a stressznek. Ha a munkahelyen valaki frusztrált, ideges -amit megértek, mivel én is sok dolog miatt izgulok, idegeskedem, sajnos gyakran alaptalanul - akkor ez ráragad a másikra. Ez sajnos nem egészséges... :( Az állandó stressz, nyomás miatt az öngylikosságok száma is kirívóan magas Koreában. Próbálnak ellene védekezni. Pl. Metrókban az elektromos ajtók. Vagy koleszban is minden emeleten van egy kisebb, 1-2 személyes terasz szerűség, ami a TV szobából nyúlik ki. Néha úgy kiraknám a bakancsomat szellőztetni, meg jó dolog lenne reggel kiállni oda, élvezni a friss, reggeli levegőt, és teázni, kávézni. De sajnos nem lehet kimenni, le van zárva. Anyu szerint a potenciális öngyilkosságot akarják így megakadályozni. (Más tészta, hogy a harmadikról való lezuhanás még nem mindig végzetes. Max az ötödikről...)
Egy jó iromány erről, érdemes elolvasni. Tualjdonképpen elindított bennem egyfajta agymenést. Sajnos Koreával az a baj, hogy bár keleti ország, de majmolni akarja a nyugatot. (kicsit a mi EU mániánkkal analóg). Elég erőteljes és görcsös majmolás.
Vicces példa pl. ha angol szavakat akarnak hangullal reprodukálni :) Itt pl. az "English" (inglisö, hangullal olvasva) szót. Sokszor szakadtam már a röhögéstől, mikor pl. a "Let's Be" kávé helyett "Leszbi" kávét olvastam a hangul írás miatt :). De sorolhatnám :).
Komolyra fordítva a szót: Amit én is észrevettem, a külsőségekre nagyon is tudnak ügyelni. Szinte kínosan. De sokan mondják, a mögöttes tartalom az már más kategória.
Pl. angoltanulásba sok pénzt fektetnek, rengeteg amerikai, brit angoltanárt alkalmaznak, jó fizetésért. Mégsem beszél mindenki jól angolul. Több angolszakos diákkal találkoztam, akik két értelmes mondatot nem képesek kimondani. Persze főleg túracsoportban sok koreai ismerősöm van, akik tényleg jól beszélik az angolt. Vagy kora reggeltől késő estig benn vannak a munkahelyen. Persze, ellátják rendesen a feladatukat, nem arról van szó. De nincs az, hogy egész idő alatt güriznek. Sajnos itt sok helyen az a "divat", addig nem lehet hazamenni, míg a főnök benn van. Ezt nem értem miért, talán hogy mutassák, hogy ők mennyire elkötelezettek a munkájuk iránt :S. Gyakran betegen is bemennek dolgozni. Nem a náthára gondolok, hanem mondjuk gyomorprobléma, láz stb, amik tényleg igényelnének pár nap pihenőt. A munka utáni ivásról is sokat hallottam: Ha a főnök inni akar, a kollégáknak is menni kell. Így sokan sajnos rászoknak a piára. Grr... Még mázli, hogy nálunk senki sem iszik :)
De ahogy figyelem a fiatalokat, észreveszem, sokan a legmenőbb kütyüvel "nyomulnak", gyakran cserélik őket. Emellett a lányok azon görcsölnek, hogy elég vékonyak, csinosak legyenek, és ahogy Gabriel is mesélte. Sok koreai lány mondogatta nekem, hogy fogyni akar. A plasztikai sebészetnek hatalmas a reklámja. Klinikák reklámozzák magukat a metrókon. Sok csaj egyetlen célja, hogy jó, lehetőleg gazdag férjet szerezzenek. Sokan csakis ezért akarnak diplomát szerezni, hogy "eladhatóbbak" legyenek. A fiúk meg igyekeznek "villantani" a lányok előtt. Ez kb. olyan, mint a pulykák, vagy a pávák esete. Mikor a hímek igyekeznek minél szebb, mutatósabb tollazatot fejleszteni, hogy a nőstények felfigyeljenek rájuk. A nőstények meg igyekeznek a legszebb hímet megszerezni. A fogyasztói társadalom pedig keményen kihasználja ezt (is), meg bármi mást.
Arról gondolom, sokan hallottak, hogy gyerekkoruk óra keményen fogják az ittenieket, Különórák suli után, mindenféle külön foglalkozás, amiknek nagy részét nem is szereti a gyerek. Mivel a többi gyereket "felül kell múlni".
Szóval bár szeretek Ázsiában, de amit a koreai "dorámák és a k-pop világa" mutat, az egy szürreális, nem létező világ. Sajnos, ezt én is csak megerősíteni tudom. Sőt, Szöul kissé mintha gócpontja lenne a stressznek. Ha a munkahelyen valaki frusztrált, ideges -amit megértek, mivel én is sok dolog miatt izgulok, idegeskedem, sajnos gyakran alaptalanul - akkor ez ráragad a másikra. Ez sajnos nem egészséges... :( Az állandó stressz, nyomás miatt az öngylikosságok száma is kirívóan magas Koreában. Próbálnak ellene védekezni. Pl. Metrókban az elektromos ajtók. Vagy koleszban is minden emeleten van egy kisebb, 1-2 személyes terasz szerűség, ami a TV szobából nyúlik ki. Néha úgy kiraknám a bakancsomat szellőztetni, meg jó dolog lenne reggel kiállni oda, élvezni a friss, reggeli levegőt, és teázni, kávézni. De sajnos nem lehet kimenni, le van zárva. Anyu szerint a potenciális öngyilkosságot akarják így megakadályozni. (Más tészta, hogy a harmadikról való lezuhanás még nem mindig végzetes. Max az ötödikről...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése