Imádom ezt a dalt és ezt a zenekart is:). Nagyjából már rendeződött a belső órám, már lyuk sincs az éjszakámon. A sulira már nincs gondom, bár még koncentrációm nem a régi. De hamarosan bele fogok jönni abba is. Remélem.
Vasárnap SeRok-kal ebédeltünk a Han -folyóhoz közel, japán kaját, majd dumáltunk. Kimentünk a folyópartra, de tűzött a Nap. Így kerestünk árnyékos helyet, és letelepedtünk. A közelünkben egy család volt, két gyerek, a férj norvég, a feleség koreai (aranyos volt). Két gyerekkel voltak, egy kétévesforma kisfiúval, aki mindig le akarta nyúlni egy másik társaság Hello Kitty-s rollerjét. Ordított, mikor szülei elvették tőle. A kislány egy pár hónapos baba volt, imádni való a felálló hajával. Meredten lesett engem, ujjaimat nem akarta elengedni, mikor megdögönyöztem. Nem tudom, régen sosem szerettem a gyerekeket, sőt, idegesítettek, most már nem... Sőt, épp ellenkezőleg, már nem bosszankodom annyira, ha környezetemben túlzottan hangos kiskorúak is tartózkodnak. (bár hosszútávon nem örülök nekik)
Koleszban megint megkaptam a kajajegyeket, mindig maradt pár az utóbbi időben, de most eldöntöttem: elhasználom őket. Új szobatársunk még nem költözött be. Nekem mindegy, ki lesz, hogy néz ki, milyen az öltözködése stb., feltéve, ha nem az éjjel "élő" (főleg nem hangosan)- nappal alvó típus lesz. Bárkivel megférek én, feltéve ha nem ad okot ennek ellenkezőjére... Most az intézetbe főleg kínai diákok jöttek. Indiai nem jött idén, vietnámi diákot sem láttam újat. Annyira jó lenne pár európai (nem feltétlenül magyar) osztálytárs is, néha eszembe jut. Azért mondom, mert általában jól kijövök a kirándulásokon az európaiakkal, könnyen megtaláljuk a közös hangot.
Gyülekezetben örültek nekem, mikor vasárnap sétáltam a templomba Bokjeong-ról, akkor találkoztam egyik sráccal. Dumáltunk mindenről, közben megemlítette, aznap én fogom felolvasni a bibliai idézetet: "Mivan???" Volt a reakcióm, mivel erről senki sem szólt nekem. De sebaj, megoldottam. :). Jó látni, mind túracsoportban, mind gyülekezetben, hogy visszavártak, és sok kedves, jópofa, rendes ember vesz körül, még ha nem is mindig látom őket. Amikor csak lehet, igyekszem jól érezni magam, túrázni, ismerősökkel összefutni.
Lehet, hogy olvasóim emlékeznek a "Helyi Casanovák" című fejezetemre. Blokkoltam a zaklató srác számát, az SMS-eit SPAM-ként menti el a mobilom. Most véletlenül ráakadtam ezekre, amiket tavaly, májusban írt. Undorító dolgokat írt abba a két üzenetbe, aminek az angolja teli volt nyelvtani és helyesírási hibákkal. Hát bakker, rebegjen hálaimát az őrangyalának, hogy nem májusban olvastam ezt...
Meséltem, hogy az egyik osztálytársamtól, akit nagyon kedvelek, és akitől kaptam indiai rágcsát, mikor visszatért. Ígéretemhez híven vittem neki csokit hazulról. Kedd délután találkoztunk a lépcsőfordulóban, rám vigyorgott, és mondta, "The chocolate, you gave me was nr1" (elsőosztályú a csoki, amit hoztál). Erről jut eszembe, mikor a gyülekezetben Ahmednek adtam oda a (már megolvadt) csokit, a követekzőt mondtam: "Isten éltessen sokáig, a csokit fogyasztás előtt tedd be a fagyasztóba!" :) :)
Megint egy monszunesős nap... Egész délután-este szakadt. Érjen már véget ez az időszak!!
Vasárnap SeRok-kal ebédeltünk a Han -folyóhoz közel, japán kaját, majd dumáltunk. Kimentünk a folyópartra, de tűzött a Nap. Így kerestünk árnyékos helyet, és letelepedtünk. A közelünkben egy család volt, két gyerek, a férj norvég, a feleség koreai (aranyos volt). Két gyerekkel voltak, egy kétévesforma kisfiúval, aki mindig le akarta nyúlni egy másik társaság Hello Kitty-s rollerjét. Ordított, mikor szülei elvették tőle. A kislány egy pár hónapos baba volt, imádni való a felálló hajával. Meredten lesett engem, ujjaimat nem akarta elengedni, mikor megdögönyöztem. Nem tudom, régen sosem szerettem a gyerekeket, sőt, idegesítettek, most már nem... Sőt, épp ellenkezőleg, már nem bosszankodom annyira, ha környezetemben túlzottan hangos kiskorúak is tartózkodnak. (bár hosszútávon nem örülök nekik)
Koleszban megint megkaptam a kajajegyeket, mindig maradt pár az utóbbi időben, de most eldöntöttem: elhasználom őket. Új szobatársunk még nem költözött be. Nekem mindegy, ki lesz, hogy néz ki, milyen az öltözködése stb., feltéve, ha nem az éjjel "élő" (főleg nem hangosan)- nappal alvó típus lesz. Bárkivel megférek én, feltéve ha nem ad okot ennek ellenkezőjére... Most az intézetbe főleg kínai diákok jöttek. Indiai nem jött idén, vietnámi diákot sem láttam újat. Annyira jó lenne pár európai (nem feltétlenül magyar) osztálytárs is, néha eszembe jut. Azért mondom, mert általában jól kijövök a kirándulásokon az európaiakkal, könnyen megtaláljuk a közös hangot.
Gyülekezetben örültek nekem, mikor vasárnap sétáltam a templomba Bokjeong-ról, akkor találkoztam egyik sráccal. Dumáltunk mindenről, közben megemlítette, aznap én fogom felolvasni a bibliai idézetet: "Mivan???" Volt a reakcióm, mivel erről senki sem szólt nekem. De sebaj, megoldottam. :). Jó látni, mind túracsoportban, mind gyülekezetben, hogy visszavártak, és sok kedves, jópofa, rendes ember vesz körül, még ha nem is mindig látom őket. Amikor csak lehet, igyekszem jól érezni magam, túrázni, ismerősökkel összefutni.
Lehet, hogy olvasóim emlékeznek a "Helyi Casanovák" című fejezetemre. Blokkoltam a zaklató srác számát, az SMS-eit SPAM-ként menti el a mobilom. Most véletlenül ráakadtam ezekre, amiket tavaly, májusban írt. Undorító dolgokat írt abba a két üzenetbe, aminek az angolja teli volt nyelvtani és helyesírási hibákkal. Hát bakker, rebegjen hálaimát az őrangyalának, hogy nem májusban olvastam ezt...
Meséltem, hogy az egyik osztálytársamtól, akit nagyon kedvelek, és akitől kaptam indiai rágcsát, mikor visszatért. Ígéretemhez híven vittem neki csokit hazulról. Kedd délután találkoztunk a lépcsőfordulóban, rám vigyorgott, és mondta, "The chocolate, you gave me was nr1" (elsőosztályú a csoki, amit hoztál). Erről jut eszembe, mikor a gyülekezetben Ahmednek adtam oda a (már megolvadt) csokit, a követekzőt mondtam: "Isten éltessen sokáig, a csokit fogyasztás előtt tedd be a fagyasztóba!" :) :)
Megint egy monszunesős nap... Egész délután-este szakadt. Érjen már véget ez az időszak!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése