Őszelő a Seoraksan völgyében

Úgy néz ki, visszavonhatatlanul "őszbe csavarodik a természet feje" . A Seoraksan völgyében/gerincén már egyre több színes levelet lát az ember. Ma reggel a buszból viszonylag ködös tájat láttnk. A "pihenő" után egy balesetnek is tanúi lettünk. Hatalmas dugó volt, pár percig, ugyanis egy autó nekiment egy turistabusznak. Szerencsére, ahogy néztem, nem sérült meg senki, de a kocsi tropára ment. Nem tudom, ki volt a hibás, de nem irigylem sem a túrázókat, sem a kocsi sofőrjét/utasait...

Mire elértük a hegyoldalt, arra feloszlott a köd, kisütött a Napocska. Az "öngyilkosjelöltek", ok, nem viccelődöm ezzel, a mászók szálltak ki először, hogy meghódítsanak valami általam életveszélyesnek ítélet csúcsot. Hamarosan mi, túrások is kiszálltak. A pottyantós budi bűzének túlélése után indultunk felfelé. Jól kiépített, lépcsős szakasz volt. Láttunk egy vízesést, amik a koreaiakat emlékeztette valamire, de nem bírták kinyögni, mire. Gondolom, valami csúnyára. A táj gyönyörű volt, sokan vicceslődtek fotózkodáskor, hogyha mutatnák ismerőseiknek, akkor azt hinnék, photoshop segítségével rakták oda magukat a "háttérhez".... :)

"Fake background"? -egy túrót :)

 A hegycsúcson :)

 Megjelentek az ősz színei :).

Nem volt húzós terep, de gyönyörű volt a táj, majdnem túlöltöztem. Annyira nem volt vészes, de ijesztgettek, hogy hideg lesz, végül kellemes idő volt :). Megálltunk ebédelni, közben mókusok rohangáltak körülöttünk. Kellemes terep volt. Most inkább nem rizsázom arról, mennyire élveztem... Jól éreztem magam, annyi biztos. Egy pataknál megálltunk hűsölni, bele mertünk menni, nem volt hideg. A fiúk még úsztak is. Nem normálisak :). Végül egy buddhista szentélynél pihentünk, majd kényelmesen lesétáltunk a  völgybe, ahol különféle boltok voltak. Buddhista ereklyéket, mindenféel fűszert és zselét árultak. A busz előtt megpillantottunk egy "foot spa"-t, azaz lábfürdőt. Kellemes volt benne sétálni, áztatni az elgyötört tappancsunkat.
Lábáztatás a kis patakban :). Nem volt hideg, még meg mertük kockáztatni :).

 Szkarabeusz:)

 A patak :)

 Pihi a Buddha-templománál. Sokan beszóltak, mielőtt észrevették a szentélyt, hogy "WC?", majd kiderült, még nem, hehehe :).

A "foot spa" vize kellemes meleg volt. A kövek a víz alatt a talpmasszázst szolgálják :).

A tappancsos "totem" tetszett :).

 Majd mentünk a "mászókat" várni. Volt a környéken egy kajálda, gondoltuk, eszünk valamit, mivel már fáradtak és kajásak voltunk. Tudom, 30 embert nem könnyű ellátni. De elég lassan hozták a kaját. A vendéglős ajusshi kicsit bunkó volt. Volt, akinek meg is feledkeztek a kajájáról, A minőség, legalábbis a bibimpapot illetően (volt, aki a hallevesben is csalódott), sem volt a legjobb (bár lehet, amiatt nem tudtam élvezni, hogy aggódtam a mászók miatt), és nem is volt olcsó annyira. A mászósok két órát késtek... Hétkor indultunk, és két óra alatt lenn voltunk Szöulban, nem volt semmi dugó :). A srácok Chimek-ről beszéltek, hogy kinek van kedve hozzá. Amiről kiderüt: pipi és sör (chicken + mekdzsu -utóbbi koreaul a sör). Nem tartottam velük, mivel már fáradt voltam, és még volt egy kis dolgom.

Kicsit hiányzott az a hangulat, amit a hegygerincen, vagy a csúcsról a hegygerinc felé menet szoktam átélni. Az a bizonyos: "Hurrá, teljesítettem" érzés. Tudom, rengeteg túraútvonal van errefelé, és még nagy eséllyel jövök ide később is :). 

A kajáldát, és a mászók késését leszámítva jól éreztem magam, örültem, hogy az utolsó pillanatban lefixáltam ezt a túrát :) :). Még egy vicces megállapítás: A koreai ajumák szeretnek fotózkodni a szakállas külföldiekkel. Egyik srácnak ugyanis szakálla van, és a koreaiak arcszőrzete (és egyéb más szőrzete úgy értem, kéz, láb, has) hát... nem annyira fejlett. Persze, hogy tetszik nekik:). Állítólag sok koreai férfi szeretne szakállat, dehát nem mindenkinek adatik meg.