Ismét hárman vagyunk. Új csaj kissé megkésve, de épp most fészkeli be magát a szobába (gyanítom, valaki visszamondta a koleszt, és helyére ő jött). Aranyosnak tűnik, ápolónőnek tanul. Mesélte, járt Budapesten :). Volt már ilyen szakos szobatársam, osztálytársak is azzal a csajjal. Most mérgeztük meg magunkat némi junk food-dal (keksz, "hagymakarika", meg egyéb mérgek), ismerkedés címén :). A másik lánnyal már régóta együtt vagyunk, és összeszoktunk. Kicsit rossz, ha szemeszterenként új embert kell megszokni :(. De eddig nagyjából mindig sikerült.

Vicces, lassan hat éve vagyok koleszos (3 év ELTE, több, mint 2,5 év itt, és még egy évig tuti az leszek). Hát, ezt sem gondoltam volna. Általánosban és gimi elején mindig a kolesszal ijesztgettek, ha  valamit nem ettem meg, vagy nem tudtam alkalmazkodni. Emiatt féltem tőle. Aztán untam a bejárást gimiben, és akkor már szimpatikusabb lett a koleszos lét. Harmad éves egyetemista lettem, mikor végre fölvettek. Hát, ahhoz képest, hogy otthon saját szobám van, elég hamar megszoktam, hogy nem két másik csajjal osztozkodom a szobán. Sőt mi több, mikor hazamegyek, inkább fura dolog, hogy csak enyém a szoba :) :). Bevallom, ha szobatársa(i)m néha hazamen(nek), akkor viszont viszont örülni szoktam a dolognak.