Elkezdődött a szorgalmi időszak. Tömeg van az egyetemen, nekem is több lett a munkám. Oktatni is elkezdtem, most épp a következő órán írandó szintfelmérőn agyalok, milyen kérdéseket tegyek be. Elég nagy meló, pluszmunka (lesz) összeállítani az órai anyagot, de meg tudom oldani.  Sokat kell ismételnem, feleleveníteni, amiket régen tanultam. Főleg amiatt, hogy a dolgok nagy részét ELTE-s koromban, magyarul tanultam. Bár az is igaz, négy éve angolul foglalkozom a kutatással/tudománnyal. De talán ezzel sokat tanulhatok.Tulajdonképpen örülök, mivel ez volt a vágyam... Vicces, hogy kamaszként egyetemi oktató (is) akartam lenni :). Ez nem vicc, tényleg volt egy ilyen vágyam.

 Elég fáradt vagyok, elég stresszes volt a február, a szülinapomtól a diplomaosztóig történt pár dolog. Elvileg vakáció volt az elmúlt időszak, de sajnos én nem sokat érzékeltem belőle. Csak annyit, hogy üresebb a campus. Viszont kezdem az új szobámat megszokni, és már rendesen/nyugodtabben alszom. Szerencsére csendes hely viszonylag. Azaz kisebb az alapzaj, mint a koleszban volt, talán amiatt, hogy saját szoba. Hétvégén Saryangdo-ra megyek, aztán jövő hétvégén lefutom a Seoul International Marathon-t. Egész télen az utóbbi izgatta a fantáziámat, és nagyon várom. Jó lesz sortban-pólóban nyomni. Remélem :).

Aztán lefixáltam két másik kettőt. Attól, hogy "tanárnéni" lettem, még nem hanyagolhatom el a sportot :) :). Amúgy idén is lesz követségi találkozó :). Remélem, a kokárdám nem keveredett el a költözés során. Ha igen. vállalom a felelősséget, mármint ha  megszekálnak :) :). Ovis koromból az egyik emlékem, hogy nemcsak a székely káposztát (még most is) utáltam, hanem a kokárdát is... :) :).