2012. november 18., vasárnap

Ősz végi szigetelés II: második nap :)

Ha már szigetelünk, és ráadásul buliztunk is, valami hozzáillő dalt kell betenni! :).Mégha nem is szenvedtünk hajótörést, akkor is illik!! :)

Szóval többé-kevésbé kipihenten ébredtem, a torkom kissé javult. A társaság nagy része még húzta a lóbőrt, viszont engem hamar kidob az ágy. Segítettem a reggeli előkészületekben, és az előző esti "mocsok" eltakarításában. Jason és Warren szokás szerint burrito-t csinált, koleszterin a köbön. Ébredezett a banda, elég nehézkesen, "támadtak fel az emberek halottaikból". Később fotózkodtunk a tengernél, aminek a szintje megint lecsökkent reggelre, rengeteg kagyló (héj) kisodródott a partra.

Warren, mint Jamie Oliver.
 Kagylók, csigák...
Szembefotózkodunk, MERT AZ JÓ!
 Futás-persze, csak fake, de futok, nem? (nem lettem sáros érdekes módon)
 Ez a zongora jelképes dolog, állítólag a szappanopera kelléke volt. Előző nap felült pár ember a billentyűzetre, és a tulajdonos szigorúan ránk parancsolt, ne tegyük...
 Hamarosan mentünk túrázni. "This is the Beach. This is the Bitch. This is the Beach. This is the Bitch" A két szó közti különbséget már ecseteltem ("beach" tengerpart, "bitch" -nőkre egy sértő szó. Hasonló a hangzásuk). Egész nap Warren ezen bölcsességén röhögtem...
Irány fel a hegyre, gyorsan felértünk... Ismertem ezt a szakaszt egész jól...
Vándormadár nem állta meg, hogy ne meditáljon a hegycsúcshoz közel... (FAKE)
 Páran nekivágtunk a második csúcsnak is... A többség nem tartott velünk, inkább visszatért a tengerget focizni, zipline-olni stb.
 Kutyusmutyus... Szegény ebet megint rövid pórázra tették...
 A levelek nagy része lehullott, de azért még lehetett őszi színeket látni.
 Gyorsan felértünk a második csúcsra. Elég zsúfoltság volt, de pár ismerős arcba is belebotlottam.  Egy másik baráti túracsoport is tervezett oda túrát.
Örülünk a fejünknek, hogy felértünk...
 Az ajusshi-kkal való flörtölés után (mármint a bácsik flörtöltek velünk) irány le, a tengerhez. Szép tengerpart volt, Warren felvetette, legközelebb itt kéne kempingezni. (nyáron). Majd a sziklákon átvergődve indulás a szálláshoz!

 Csípős csirkés levest ettünk. Szerintem nagyon jó volt, de nem mindenki értett egyet. Egyesek azt mondták "Ez a kaja sárkányt csinált belőlem". Szó szerint! Pedig annyira nem is volt csípős...Ok, legalábbis nekem nem volt annyira vészes. Tudom, mielőtt kijöttem, én sem ettem meg a csípős kaját, de azóta változtam.
Gyípaci!!!! FAKE: Persze a bácsi vezetett minket...De nagy haladás, hogy fel tudok szállni egyedül a lóra, nem? A pasas széket akart nekem állítani, de én jeleztem, nem kell. Utólagos megjegyzés: izomlázam van, de nagyon... Ami meg  a pacikat illeti, tuti megszokták a lökött túrázókat...
 A természet törvénye:  a pasik vonzódnak a motorok iránt. Énnekem voltak/vannak rossz emlékeim az elektromos motorról (kiskoromban, 10 évesen, bakker, akkor elég béna voltam), ezt nem mertem bevállalni. Otthon nagyon haragszom ezekre a kvadokra, vagy ATV-kre. Itt persze, tengerparon még nem rosszak ezek. Otthon viszont turistautakon mennek... :(.
 "Born to be wild..."
Délután háromkor irány vissza Szöulba, ahol megint rohadtul bedugultunk!!! (diszlájk)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése