Szóval Pyeongchangban töltöttem 3 napot. Csütörtökön a reggeli futás nem maradt el, koleszból való kijelentkezés is simán ment -"csilvál guil" (7. 9. -július 9) -magyaráztam a portásnak a visszaérkezésem napját:). De zokniért vissza kellett rohannom a szobába. Az a helyzet, annyira elszoktam tőle, hogy ez kiment a fejemből. Nem volt késő, ittam egy aloés lötyit, és rohantam a metróhoz, 15 perc múlva már Yatap megállóhoz. A 3 megállónyira található a buszpályaudvar a sulitól, szóval királyság! Kyu-hwan is jött, főnököm még őt is küldte ide. A busz is benn állt, és hamarosan indult is. Szinte csak a miénk volt a jármű, kényelmesen el tudtunk helyezkedni, bóbiskoltam, gyönyörködtem tájba.Bocsi, Kyu-hwan, ezzel csak azt akarom rekonstruálni, milyen kényelmes volt!
Wonjunál, kb. félúton lett egy pihenő, ahol lábamat kinyújthattam, majd megérkeztünk. Jinbunál át kellett szállnunk, két cukker kutyust láttunk ott, míg vártunk. Nem szeretem az ölebeket, csak már kiütközött a kutyahiány XD.
Horeb üdülőtelepen volt az esemény színhelye, oda is buszoztunk. Csak először eltévedtünk-bár nem nagyon. Láttunk a buszból egy elegánsabb hotelt, de Horeb üdülőtelepre mentünk, amit a honlapon feltűntettek. A szállótól nem messze: 15 percnyire helyezkedett el egy turistaház, és a sportpályák. A turistaházhoz mentünk, ahol senki, semmi. Hívtuk a szervezőket, kiderült, a hotelban lesz a szállás. Hát sibál!- mondtam, amit az ember bosszúságában mond. Majd röhögve sétáltunk le, élvezve a hegyi levegőt, és gyorsan meg is érkeztünk.
A szálló kívülről:
Belülről.
És a szoba -ázsiai stílusú-ondollal (padlófűtés), földön -takarókon alvós helyiség.
Érkezés után regisztráció, kaptunk egy kék vagy narancssárga, a szervező tudományos társaság által "aláírt" pólót, ez lett a mez (mi kéket) . Az előző bejegyzésemben lévő képeken abban feszítünk. Ezen kívül adtak két kisebb törülközőt, USB elosztót, és a programfüzetet.
Menni kellett azonnal a pályára. Kicsit nehezményzetem, hogy kaja kimaradt, de rájöttem, ez inkább folyadékhiány, mikor a játék szüneteiben nekiestünk a lötyiknek.
Fociztunk, először, abban inkább a fiúk produkálták magukat, de én is élveztem, jó sokat futottam. A többi lány is inkább csak szaladgált, soh hasznunkat nem vették. Sosem focitam... Majd foci és baseball keverék játék jött-foot-baseball-, ahol ütők helyett rúgtuk a focilabdát, de a szabályok nagy része a basebal-al egyezett. Kidobó-szerűséget is nyomtunk, amit általános iskolából ismertem. Végül egy röpi-foci keveréke játék került sorra, ami nekem nem tetszik, a röpi amúgy sem a kedvenc sportom. Élveztem a játékokat. Ha majd kapok fotókat, feltöltöm. Most nem tudok, mert a játékokban részt vettem.
Az Incheon University-ről három indiai srác jött, plusz másnap érkezett egy bangladesi a Dongguk University-ről (Szöulban van, közel a történelmi városközponthoz, azaz a Namsan Area-hoz). Az incheon University-ről jött társasággal: három indiai sráccal, meg egy aranyos koreai lánnyal az első nap összebarátkoztam. Sétáltunk kicsit az erdőben, hülyültünk ezen a hálón, jó volt.
De sajnos elkezdett szakadni az eső. Volt egy hosszú, és unalmas nyitőbeszéd, és előadás, amin el is aludtam a fáradság miatt. Majd végre kaja, ami nem volt túl jó, a táborhely menzáján ettünk. Sajnos szakadt az eső, vissza kellett menni a szállóba, esti programok kimaradtak :(. Akármilyen szép hely volt, az emberek behúzódtak a szobájukba, nem nagyon tudtam kihez csapódni.
A profok épp nagyban dumáltak az egyik helyiségben, nyitott ajtón át, én épp készültem körülnézni. "EVA!".kiabáltak ki nekem."Kóstoltad már a koreai bort?"- kérdezték, mikor beértem. "Még nem!" Ott ültek egyik szobában a padlón, és borozgattak, nasikkal körülbástyázva. (mogyi, szárított tengeri herkentyű, imádom, kukoricás chips, ezt utálom...) Hát, Korea nem arról híres, hogy jó bort tud csinálni! Elég fos íze volt neki, azt meg kell vallani, bár ezt nem hangoztattam. Meséltem, hogy a magyar bor mennyire híres, egyik prof ivott is, túl édesnek találta, sejtettem, miről van szó, de nem mertem mondani. Másnap eszébe jutott, hogy Tokaji Aszút ivott :). Magyar bort Koreában nem lehet kapni, talán csak Itaewon körül, de abban sem vagyok biztos. Ágyba bújtam, direkt a kisebbik lámpát nem kapcsoltam le, hogy lakótársaim, ha csöngetnek, fel tudjak ébredni. Jöttek ők is, két keleti gyógyászatot tanuló csaj- Kyunghee University-re járnak. Ez is híres suli, Hassan is ott tanul (aki haverom, szintén volt a június 25i túrán). Egész jól aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése