Holnap utazom. Para, nagyon is... Rémálmaim voltak.
Most szereztem be a vízelszívó dobozokat. A Seven-Elevenben ezer forintnak megfelelő pénzért hármat kaptam, a szobára elég. Amúgy is a koli (2007ben nyitották meg) szigetlése jó, és rendszeresen van légkondizva.
Fülledt az idő, alig több, mint fél órát küszködtem az elemekkel (futás) mikor kifogott rajtam...
Főnökömnek néha olyan ötletei támadnak, hogy az ember nem tudja, röhögjön-e kínjában. Tegnap kitalálta, hogy viszünk kaját, mert olcsóbban kijövünk. Rám is bízott egy nagy adag rizst. Ok, max 3 kiló, de akkor is. Algákat könnyen összenyomom (ebben gyakorlatom is van, hiszen kérésre viszek haza, és egy 16os csomagot zanzásítottam össze), súlyuk nincs, de a rizs... Ojje, lehet parázni a túlsúlyos csomagtól :S. De remélem, nem lesz az...
Holnap megyek, olyan hihetetlen, annyira örülök! Egyben a para, idegesség, sok dolog miatt, de remélem, jó lesz, Egyszerre telt ez a majdnem egy év gyorsan is, meg lassan is. Furcsa érzés, főleg, hogy meséltem, azt hittem, fél év után sikerül hazajutnom. És ezalatt az idő alatt Ázsia sokkal természetesebb közeg lett, mint az első fél évben. Persze otthonról is fogok írni, ha lesz időm és inspirációm-de az írás szenvedélye inkább akkor jött, mikor kijöttem. Gondolom, olvasóim is inkább érdeklődnek a koreai dolgaim iránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése