2011. július 31., vasárnap

Láttam már Koreában is szép szurdokvölgyet...

...de a mi Rám -szakadékunk hihetetlenül csodálatos! Magyarországon ezen szurdokvölgyeket szeretem leginkább. Három barátom egy túrát szervezett a hazatérésem ürügyén: Elvonatoztunk Nagymaros Dömösi átkelőig, majd ott átkompoztunk a Dunán. Eléggé fel volt duzzadva, féltem, hogy a komphajó nem tud átmenni, de mégis elég gyorsan átért.
Majd megindultunk. A Vadálló Kövekhez másztunk fel elsőnek, ahol volt némi energia-utánpótlás.
Attila-fej- tényleg olyan mint egy süveges-szakállas pasas feje. Egy honfoglaló magyar, esetleg hun vagy épp akármilyen nomád... Vagy mongólok... -ezt direkt írtam hosszú ó-val, mivel a South Park-ban (mikor a kínai pasas Nagy Falat épít SP köré, és "büdös mongólok" :D)
Egy kis házisüti, jó lett. Tudom, ettől a Schobert Norbi és Rubint Réka hátast dobott volna, vagy benyomta volna: "ez nemcsak a hátsót, hanem a rákot is hizlalja" XD. De túra alatt, ha az ember folyamatosan mozog, megbocsájtható.

Tiszteletemre csináltak egy S-es pólót (M es a méretem, csak kicsit a Miss Piggy szindróma) egy két évvel ezelőtti túránk emlékére. Ugyanis 2009-ben velük: Endzsivel, Bandival (Tata, Klotild, Ubul stb. kinek mi XD) és Kovarekkel sátoroztunk 4 csodás napot a Cserehátban (Kovareket ott ismertem meg). Nagyon örültem neki. Még két ember jött: Kovarek barátja, Ágoston, és egy közös barát, Margit. Őket aznap ismertem meg. Tökjó társaság, és szép idő. Állítólag én hoztam el az utóbbit-legalábbis ők azt mondták. Fújt a szél, néha beborult az ég, de tökéletesen esőmentes nappal ajándékozott meg minket a sors.
Ezek utá a Prédikálószék (Paptrónus -pletykák szerint egy ismerősük nem jegyezte meg rendesen a nevét) következett, ahonnan szép kilátás nyílt a Duna-kanyarra:). Itt pihentünk kicsit.
Aztán egy hosszabb, monoton lefelé menet következett, majd a Szőke-forrás völgyén keresztül eljutottunk a Rám -szakadék bejáratáig:). Csodálatos szurdokvölgy ez is, de fotózni nem nagyon tudtam, mivel nem adták a képek vissza a szépségét.
Állítólag tavaly sok gomba nőtt errefelé, idén sajnos csak a Clamidiák. Bandi teleszedett egy nagy szatyrot, és az élete árán is felvitte a gombát a szakadó esőben a Rám-szakadékon!! XD. Magyarul: életét áldozta (volna) a gumbákért. :))) Hála az Égnek nem lett baja.
A szakadék csodálatos volt!!!! :)))
Hol korláton, néhol létrán kellett mászni, ami csúszott. A patak folyt, néha csodás vízeséseket formált a sziklákon. Ide még majd jövök!!! A Bulamsanhoz, Suraksanhoz hasonló állítólag is abban, hogy télen kész öngyilkosság itt menni :S.
Végül a Lukács -árok vagy a Vörös-árok mellett vacilláltunk. Délután 4 volt, ha délután 2 lett volna, akkor én igent mondtam volna a hosszabbra (Árpád-vár, Vörös -árok), de végül nem, a Lukács -árkon át mentünk. Itt szerencsére kevés sárral megúsztuk. Aztán kiderült, így is az utolsó kompot értük el, de előtte még megkóstoltuk a capucchinot a helyi kávézóban- hát az bejött! :)
Csodás nap volt, kár hogy hamar vége lett. Rég röhögtem ennyit, mint most. És totál el is fáradtam! Köszi, srácok-csajok, köszönöm, hogy megszerveztétek, és eljöttetek!!! Kár, hogy nem tudok Veletek annyit túrázni, de annyira örültem neki! Már nagyon hiányoztak a dumák, amiket le tudtok nyomni XD.
Bevallom, Koreában többek közt az ilyenek is hiányoznak. A szép magyar tájak, vagy épp európai városok. Ezeknek hangulatát nem lehet pótolni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése