Végre kirándulóidő!!!! Egy nagyon nagy túra Bukhansanban.

A keddi esőzéseknek volt egy óriási haszna: végre elmúlt a hőség és a fülledt idő. Sőt, 20-22 fokra lehűlt a levegő, ami kellemes kirándulóidő. A szerdai hosszas Bukhansan-túrát a beharangozott rossz idő (persze nem jött be:)) miatt átrakták csütörtökre, Chuseok harmadik napjára. Am nem is volt nagy baj, mert szerdán nem volt túl nagy kedvem túrázni, gondolván, biztos most nagyon csúszhatnak a sziklás terepek.

Szerencsém volt: a haverom, aki szervezte, elhalasztotta csütörtökre. A belső órám most sem hagyott cserbe, fel tudtam kelni korán, bár a későn érkező vonatok miatt így is késtem pár percet. Csak négyen indultunk el. A nap ragyogóan sütött.
Nem vagyok kezdő túrázó, de egy valami nem változott: az első egy óra még most is holtpont maradt. Amikor az embernek megfordul agyában: miért vág bele? Tudott volna kicsit többet aludni, átejtőzni az utolsó szabadságnak kiírt munkanapot. Szerencsére csak futólag, mert a friss levegő, a táj szépsége, és a ragyogó napsütés elfeledtette a kezdeti nehézségeket, és örömmel kapaszkodtam fel a nehéz terepeken! Mert azért húzós emelkedők voltak, hogy feljussunk a csúcsokra.
Néhol érintettük a Szöul köré épült falakat is ("koreai nagy fal"), és hamarosan elértünk egy pihenőt, ahol pár percre megálltunk. Sajnos, a Bukhansan legnagyobb hegycsúcsán tömegnyomor volt. Nem mi voltunk az egyetlenek, akik kihazsnálták a szép időt és szabadnapot. Elég sokat kellett várni, mire fel-és lejutottunk. Másodjára mentem fel ide, de első alkalommal a köd rontotta az élményt. Most viszont a tömeget leszámítva a kilátás csodálatos volt! Dobongsant azonban ejtettük ma, mivel már így is majdnem kilenc órája fötörtünk, kis pihenőkkel. Haverom, aki vezette a mai napot, tréfálkozott egyik leágazásnál: "Itt az utolsó lehetőség, hogy Dobongsanra felmenünk". Tudtam, hogy csak viccel, nem is hagytam szó nélkül. Fáradtak voltunk, és már késő lett volna a leérés. Tehát irány a Buddha-templom, majd a túrázóterep vége, ahol megettünk egy tengeri herkentyűs - zöldhagymás palacsintatésztát. Ami nem is lett volna baj, de a koreai zöldhagyma olyna erős, hogy a magyar zölpaprika elszégyellné magát mellette! :)
Megérte ezt a napot, az izomláz ellenére is! Éljen az ősz, éljen a túrázás!!!