Laza túra, és az eddigi legcikibb élményem

Vasárnap reggel. Futás közben megállapítottam: szép napunk lesz ma is. De még egyelőre túl sok volt a felhő. Korán indultam, mivel távoli állomás, de a vonatok most nem átalltak pontosan jönni. Még nem volt ott senki. Egy tojásos koreai szendvics elfogyasztása után (cukrot is tesznek bele, no comment, én nem igényeltem. undorító a zöldséges rántotta cukorral, fúj) falngáltam egyet a környéken, és hamarosan jöttek a többiek, több ismerős, haver jelen volt.

Tömegnyomor volt ma is, a vasárnap, és biztos a kellemes idő miatt. A buszon is tömeg-nemá... A mai gyaloglás elég laza volt, 3-4 órát, ha töltöttünk a hegyen. Nem is mentünk egy csúcsra sem fel, kissé egyhangúnak érződött, bár ennek ellenére nem lett rossz napom. Majd indultunk Jongno-o-ga felé, ahol egy vásárcsarnok volt. A terv szerint ott makgoli és pajeon fogyasztást ütemeztünk be. Beérve az épületbe először a disznócsülkök tűntek fel. Ma sem hoznak lázba, ecseteltem, otthon sem szerettem. Viszont a tojásos-krumplis palacsintatészta isteni kaja :). Tengeri herkentyűvel, hússal, de simán is. Makgolival főleg. Amúgy a kajálás folyamán egy zoknimajom is szerephez jutott, aminek Makgoli lett a neve :). Kreatív találmány :).

Tehát az egyik legcikibb élményem, mióta a kontinens túloldalán vagyok. Ne tessék disznó dologra gondolni, csak szerintem volt kissé kellemetlen. Szóval a vásárcsarnok mellett olcsón -végkiárusítás? - lehetett kapni gyümölcsöt. Gondoltam: a görögdinnye úgyis drága a környéken, ahol lakom. Itt meg töredéke annak, akkor veszek már egyet, nem baj, ha Lőric belecsinált! (Lőrinc nap után Magyarországon már nem érdemes dinnyét venni). Tehát némi alma kíséretében vettem egy gyümölcsöt. Sajnos, elejtettem a szatyrot, megrepedt a dinyne.
Nem volt nagy kár, ítéltem meg, és egy árustól kaptam egy zacsit, tehát dupla csomagolás. Sétáltam Jongno-sam-ga felé, és belül szerintem úgy mosolyogtam, mint az almák a táskámban, hogy volt egy szép napom :). A metrón lábam mellé tettem a sérült gyümölcsöt, és elpilledtem, elgondolkodtam. Leszállás előtt: két nő döbebnten mutogat valamit: kiderül,a dinyelé folyt ki! Csak tudnám hogy... Leszálltam, hogy ne legyen nagyobb kár, és az alma -hátizsákmban volt zacsijába is belehúztam a már megvislet dinnyét. Féltem, hogy balhé lesz belőle, dehát már elment a vonat...
A koleszba érve rendbetettem, és megállapítottam: íze isteni! (szobatársam szerint is). De ilyen kínos helyzetben még nem voltam, mióta Koreában élek. Remélem, nem lesz belőle nagy gond: annyi más súlyosabb dolog van, ezért bűntetni a metrón... 100 ilyen történhet egy nap. De nekem akkor is okozott pár kellemetlen pillanatot...