Kolesz-gasztro

Most, hogy ünnepnap van, a kolesz aránylag üres. A legtöbb kollégista hazament, hogy családjával töltse a szünnapokat. Menzák, legtöbb kajálda zárva. Mit tesz az a kollégista, aki valamilyen ok miatt (tanulni kell, dolga van, vagy olyan távol él a családjától, hogy nem éri meg-pl. jómagam) az otthmaradás mellett dönt. Legegyszerűbb megoldás: zacskós kaja, jelen esetben az instant ramen. Nem kell hozzá más csak forró víz, és kampec. De egy idő után uncsi, a fülén jönne ki az embernek. Második opció: nyers kaján élni, kekszen, péksütin, miegymás (szobatársak le tudják nyúlni a másikét :), mint néha mi is :) ). De egészségtelen, hizlal, és idő után nem élvezhető. Rendelni is lehet, de az drága, csak alkalmankénti megoldás. És lehet, hogy az ünnep miatt plusz felárat pakolnak a kajára, nem tudom. Bár a kolesz felé gyakran járnak fel motoros ételfutárok. Szinte csak aludni járok "haza", de előfordul, hogy esti futásom (sportpálya van a kolesz előtt :)))) során több motor is elszáguld mellettem.
További dolog: főzés, egyszerű dolgok összedobása. Sajnos, a konyha nem alkalmas bonyolult dolgok készítésére, sütő is hiányzik. Szóval nem tudok Jamie Olivert játszani, de nem is akarok. Gyakorlott kollégistaként mégis van némi tapasztalatom, ha nem is sok.
Még hétfőn beszereztem két dolgot: tojást és édesburgonyát (batáta). Mindkettő értékes tápanyagokat tartalmaz, és gyorsan, könnyen elkészíthető. És a batátát szeretem, mikor kóstoltatták velem, ízlett. Csak kölcsön kell vennem szobatársam edényét, (megengedte, hogy használjam) és egész kellemes menüt lehet összeállítani!


Régi koleszomban több lehetőség volt, sütő és több főzőlap a tűzhelyen. Ezen kívül fritőzt, szendvicssütőt is beszereztek. Ötödévesen én is készítettem egyszerű kajákat. Például tököt sütöttem, amit Anyuval imádunk! :)). Emellett spenót, vagy éppen hagymás bab (egyik srác azt hitte, konzerv, mondtam, én főztem) vagy éppen mirelit kaják is voltak a repertoáromban. Tudom, nem nagy gasztronómiai különlegesség, de akkor is, megvolt az öröm, hogy igen, a saját főztömet eszem. Még a teljesen szimpla ebéd is nagyon jól tudott esni ezzel a tudattal. Húsvétkor akkoriban, tojásfestés ürügyén bundás kenyeret csináltam, bár az nem lett az igazi. Nem mondom, szobatársaimmal rendeltünk néha pizzát, de nem volt mindennapi eset.
A szomszéd szobában a csajok viszont egész komplex dolgokat össze tudtak állítani. Kicsit irigyeltük őket, de engem büszkeséggel töltött el a tudat, hogy ha főzni nem is tudok annyira, de egy tojás vagy krumpli megpárolása nem okoz nehézséget!