Stairway to Heaven or Highway to Hell?

Nem kell semmi rosszra gondolni, csak a tegnapi túrámról írok, ami Dajeon környékén volt -Daedumsan hegyen! Tulajdonképpen idegesen indultam el, mivel a ramaty időt mondtak aznapra. Az eső szitált, mikor kiléptem a koleszból. MZ/X csodamasinája nem jött meg, elveszett a fénypostán...
Úgy látom, ezt a túrát többen lemondták, mert a 45 személyes busz nem volt teli. De ettől még több kedves ismerősbe is belebotlottam :).Mikor megálltunk mosdó-szünetre, akkor tényleg szakadt, villámlott, dörgött. Féltem, hogy a mai napot elmossa az eső. Szerencsére nem így történt:): Mire odaértünk elállt, de Isten ezt a napot nem fotózásra termetette! Akkora köd volt ugyanis, hogy az ember örült, ha az orráig ellátott! Ok, olyan durva nem volt a helyzet, de az állítólagos szép kilátásból semmit sem láttunk. A reggeli torna, a kezdeti mászások után eljutottunk egy szakadékot átívelő hídohoz -bevallom, kissé beijedtem, mikor valaki hülyeségből megrezegtette, majd egy szakadékok felfele menő lépcsőhöz, ami egy sziklára vitt fel. Hát ez volt a bizonyos "Stairway to Heaven", hisz a köd miatt eléggé úgy nézett ki, mintha a semmibe nyúlt volna, azaz a mennyországba vezetett volna. Ha viszont ez leszakadna (hálisten elég stabilra csinálták meg, és ha ráadásul a biztonsági előírásokat be is tartják), akkor lett volna a "Highway to Hell" :). Ok, tudom, a rockőrület még mindig tart :).





A hegycsúcsra felérve viszont egyre többnek elő kellett vennie a "szellem -maskarát" -magyarul (Végülis Halloween hamarosan itt van :)), az általános iskolás koromból ismert esőkabátot, hisz a ködszitálás a lefelé mászás közben zuhévá alakult át-hát szépen telibe is talált minket! De ebben az időben nagyon kísérteties, misztikus volt a táj.
Viszont a lejutás elég hosszasnak tűnt, néha esés-keléssel, eltévedéssel. De megnyugvás volt utána száraz ruhát venni -hát a túragatyám ma sem úszta meg szárazon -szó szerint!


Amikor leértünk, egyik srác valami giznenges italt kóstoltatott velem, ami egészséges-rémes íze volt, szerintem a fertőzések is emiatt félnek tőle! Leérés után veszi észre az ember, hogy már zörög a bendője, és örömmel esik neki a helyi kajáldában rendelt bibibapnak, tofus levesnek, vagy egyéb más jellegzetességnek! A buszon pihengetés után karaokéztünk, ami klassz buli volt, a néha elszúrt dallamok ellenére is!