Sobeksan, a bolygók, és a hó...

Reggel korán ébredtem, mivel a kínai p***ák hangosan dumáltak a folyosón...Szétrúgtam volna őket... Aztán meg én voltam a szabályszegő, mikor csapkodtam az ajtót, mivel nem tudtam aludni a korábbi szobatársaimtól...

Na mindegy. Szóval vonatoztam ki, egyből jött a szerelvény, felugrottam rá. A kisboltban a Led Zeppelin Whola Lotta Love-t nyomatták. "Ez a nap jól kezdődik"-gondoltam mosolyogva, mikor kifizettem a tejet. Kicsit elfogott a nosztalgia. Már 14-15 évesen kezdődött nálam ez a "rock'n roll"-őrület. Szerettem LZ-t, nem tagadom. Klasszikusok, tényleg jó zenét játszottak.

Szóval időben jött a busz, és simán megérkeztünk a gyönyörű, havas hegyhez.  Mivel az általam eddig ismeretlen útvonalon csillagvizsgáló obszervatóriumok vannak, emiatt sok helyen bolygók modelljével találkoztunk. A táj gyönyörű volt, és az idő is. Bár Warren -18 fokokkal ijesztgetett minket, de  nem fújt szél, ami sokat jelentett. Voltak, akik pólóban nyomták a gerincig. Én is elraktam a hátizsákomba a télikabátom felső rétegét. Gyanítom, a csillagvizsgálók miatt nagyrészt műút lenne itt. Azaz, tuti az van, mivel kilátszott egy-egy darabon az aszfalt...

 Piros bogyók...

A szél nem fújt, majdnem melegem volt...

 A Szaturnuszon pózolunk. Szerintem olyan viccesek voltak ezek a bolygó-modellek, imádtam őket...

 Haverommal hülyülünk... :)

 Ez az objektum olyan, mint az obszervatórium Gyeongju-ban...

 "Nehogy megégessen!" A Nap modellje, itt kezdődtek az "tényleges" túraterepek :).

 A fákat imádtunk!!!

 Birobong felé...

 Még több hó...

 Már a csúcsról le: A csillagvizsgáló a távolban... Jó sokat mentünk azért...

 A híres száraz fa...Itt volt pár "karácsonyfaalap+-szép, formás fenyők, ráadásul hó is volt rajtuk... Romantikus, nem? Fradista, zöld-fehér karácsonyfa...:)

Lefelé menet: ismertem már ezt a völgyet-elég gyorsan haladtunk. Nemzeti parkos bácsikkal... Nagyon bírom őket. És ahogy nézem, ők is engem...

Végre leértünk, a többiekre várni kellett, de hamarosan jöttek. Addig beültünk egy cuki kajáldába. Kimcsis-tofus szójalevest ettünk makgolival. A löttyöt teáskannába hozták ki: Kérdeztük, mi a különbség a hagyományos palackos makgoltól. Erre az ajusshi mondta: "Csak beleöntjük az üvegből a kannába"...

Hat óra múlt, kimentem, tök sötét volt. Megborzongtam, és már a levegő is lehűlt. Valamikor most volt a téli napforduló, (amiről anatómia -gyakorlat tanárom úgy vélekedett: "Ma van az év legrövidebb napja, de arra van még idő, hogy beírjuk a maga jegyét"-én vigyorogtam, ő komoly képpel adta elő.), nem tudom, ma-e vagy tegnap. De most volt, innentől már hosszabbodnak a nappalok. Magyarországon már januárban már észrevehető a dolog. Csodák mégis vannak: késve indultunk, ami vasárnap este "veszélyes", mivel gyakran bedugulnak az utak. Viszont most nem volt semmi, dugómentesen mentünk, mosdószünetet sem kellett tartani. Aztán a metró épp akkor érkezett, amikor beérkeztem a megállóba. Klassz nap volt, kellenek az ilyen dolgok, hogy eliminálják a honvágyat :) :)