shit...

Hát, szörnyűek ezek az csajok, akikkel egy szobában élek. Nincs bennük semmi szolidaritás, tisztelet. Semmi olyan dolog, ami kicsit "emberi" lenne. Szerdán roomcheck. Takarítok kicsit, futás után. Ablakot mostam, illetve kitisztítottam a WC-t és az előteret. Egyik csaj valami házit csinál, rám sem néz, nem veszi a lapot. Mielőtt futottam volna, akkor is ágyban tespedett, valami filmet bambult. Futás után (már tudok kocogni, bár még érzem a combom) fölvittem a vödröt, hogy elkezdem rendezni a szobát. Őméltósága továbbra is a leckéjébe mélyed. A másik csaj hazaér, bámul rám, mint borjú az új kapura. Mintha nem látott volna még embert takarítani. Jah, nektek takarító személyzetetek van?? Majd visszamélyed az okosmobiljába, és továbbra is ott tesped a székén. Mint egy grófkisasszony, aki fél összekoszolni a hófehér kacsóit, és aggódik, hogy letörik a körme. Jah, a "cukcsy csaszyk" (iszilolnnal) kezébe nem való törlőrogy....Kedvem lett volna rájuk önteni a koszos vizet, hogy észhez térjenek. Tökre megérdemelték volna.

 

Bakker, tudom, hogy kemény a suli, de én sem lazsálok! Nekem is van állásom, én is dolgozom! Sőt, pénteken lesz a doktori védésem, de veszem a fáradságot, és teszek arról, hogy ne égjünk be, ne kapjunk büntetőpontot, mivel ragad a szobánk a kosztól. Bakker, ők a koreaiak, nekik is olvasniuk kellett a kiírást! Ők is a szobában laknak, nekik is érdekük, hogy rendben legyen! Lassan négy éve lakom itt. Eddig soha nem volt gond, mindig együtt csináltuk az aktuális lakótársaimmal...
 Nem azért a húsz fillérért, de én, végzős doktorandusz létemre megkérdem, ha valami pluszmeló van (pipettahegy-töltés, takarítás, stb) a laborban, hogy kell-e segíteni, mivel nem bírok "ülni" ilyenkor. Van bennem annyi "ember", hogy legalább megkérdem, vagy besegítek, ha nincs sürgős munkám. Vagy legalább elnézést kérek, ha olyan dolgom van, ami miatt nem tudok bekapcsolódni. Tudom, kamaszként én sem voltam különb, de akkor gimis voltam, nem egyetemista! Lehet, Anyu hatására vagyok ilyen... De ezek a lányok nem hiszem, hogy megkapták a megfelelő nevelést, emberséget... Csak a méregdrága kütyüket...

Epilógus... Ma megismétlődött. Felmostam a padlót (este 10 után), a kis liba ott ült a jegyzeteibe mélyedve. Most írtam egy cetlit az ajtónkra, angolul (ennyit csak megértenek)... Ez áll rajta: "Holnap roomcheck. Kitakarítottam majdnem mindent. Ti semmit nem csináltatok. Ti is itt laktok. Nekem is van munkám, nekem sincs időm!!!"... Szánalom a köbön...A másik ribanc pedig éjfél után jön haza, RÉSZEGEN! Összeokádja a WC-t, emellett csapkodja az ajtókat...! Na és mit látok, mikor megyek a fürdőbe? A véres betétje a zuhanyzóban, amit szintén most takarítottam ki. Hajszál híja, hogy nem raktam az asztalára... Utálom őket!!!!