Most jöttem meg a karácsonyi "buliból", jól éreztem magam.Aludni nem tudok még, tehát írók róla. A mai nap dolgozgattam kicsit. A laborral délben kaját rendeltünk valami japán étteremből. Délután vettem pár dolgot, mivel ajándékot kellett vinni az eseményre. Nem nagy dolog... Emellett adtam illatmécsest illetve némi édességet a laborban mindenkinek.
Elfelé még beköszöntem a gyülekezetbe, az ottani eseményen nem tudtam részt venni... Holnapra kellett volna tenni, akkor tuti ott lettem volna... Nem volt messze a buli színhelye, de nagyon hülyén volt megoldva az oda való kijutás: A Bundang Line-n végig kellett menni, majd két metróval kellett 1-1 megállót utazni. Ráadásul az egyik vonatra 15 percet vártam, sőt tömeg volt, agresszívnak kellett lennem, és lökdösődnöm kellett (tényleg ez van: ha tömeg van a metrón, az emberek úgy tolakodnának ki is-be is, és lökdösik egymást...), hogy le tudjak szállni. Szardínia-fíling, levegőt is alig lehetett venni, komolyan mondom, pánikroham kerülgetett... Ok, csak viccelek!!! Sokan maguk fölött a levegőben tartva vitték a "karácsonyi tortás" (christmas cake) dobozt, hogy meg ne nyomódjon a süti... Időben érkeztem, a toronyház, az ünnep színhelye pont a kijáratnál volt. Azon filóztam, melyik emeleten van az a bizonyos étterem. Szerencsére egyből belebotlottam ismerős arcokba, így megnyugodtam. Felmentünk lifttel, majd helyet foglaltunk. Már pár ember várt ott minket. Forralt bort csináltunk, fahéjas koreai ital (tea-szerűség...), narancs és cider (Sprite-szerű üdítő) hozzáadásával. Nem lett rossz :). Egyfajta "mindent-bele" levest ettünk, ki voltak készítve a hozzávalók, hús, tengeri herkentyűk, zöldség, tofu, tészta stb. Emellett ehettünk kimcsit, húsféléket meg egyéb "side dish"-nek nevezett dologkat...
Dresscode: Legyen rajtunk valami piros...A legtöbben nagyjából tartottuk.
Forralt bor, koreai módra, naranccsal, fahéjjal és cukros üdítővel.
The "Christmas Man"...
Magyarországon annyira nem ismertek, de máshol népszerűek ezek a kampó-szerű, piros-fehér, borsmentás nyalókák ("christmas cane"). Én hallottam róluk, sőt, a külföldi karácsonyi mesékben, mesekönyvekben sokszor láttam őket. Most ettem ilyent először...
Mindent-bele kaja...
Bolondozunk...
Rengeteget röhögtünk, ökörködtünk... A buli vége felé sorszámot húztunk, és elvehettünk fejenként egy-egy csomagot. Az enyémben volt egy regény angolul (megláttam a könyvet, azt mondtam, nekem kell ez!), mellette vietnámi kávé, de azt továbbadtam. Nem tudok kávét főzni, mivel nincs a környezetemben megfelelő masina. Az egész labor instant-vagy dobozos kávén él... Vagy pedig kávézókban veszik. De a könyvnek örültem :). Tudjátok, könyvek között nőttem fel, emiatt van... Kellemes Ünnepeket mindenkinek még egyszer!!!!! Páran mentek Hongde-re tovább bulizni, de én már nem akartam, inkább irány haza! Tényleg jól éreztem magam, örültem, hogy jöttem, volt egy csomó jó fej ember, ismerős és ismeretlen arcok egyaránt.
Elfelé még beköszöntem a gyülekezetbe, az ottani eseményen nem tudtam részt venni... Holnapra kellett volna tenni, akkor tuti ott lettem volna... Nem volt messze a buli színhelye, de nagyon hülyén volt megoldva az oda való kijutás: A Bundang Line-n végig kellett menni, majd két metróval kellett 1-1 megállót utazni. Ráadásul az egyik vonatra 15 percet vártam, sőt tömeg volt, agresszívnak kellett lennem, és lökdösődnöm kellett (tényleg ez van: ha tömeg van a metrón, az emberek úgy tolakodnának ki is-be is, és lökdösik egymást...), hogy le tudjak szállni. Szardínia-fíling, levegőt is alig lehetett venni, komolyan mondom, pánikroham kerülgetett... Ok, csak viccelek!!! Sokan maguk fölött a levegőben tartva vitték a "karácsonyi tortás" (christmas cake) dobozt, hogy meg ne nyomódjon a süti... Időben érkeztem, a toronyház, az ünnep színhelye pont a kijáratnál volt. Azon filóztam, melyik emeleten van az a bizonyos étterem. Szerencsére egyből belebotlottam ismerős arcokba, így megnyugodtam. Felmentünk lifttel, majd helyet foglaltunk. Már pár ember várt ott minket. Forralt bort csináltunk, fahéjas koreai ital (tea-szerűség...), narancs és cider (Sprite-szerű üdítő) hozzáadásával. Nem lett rossz :). Egyfajta "mindent-bele" levest ettünk, ki voltak készítve a hozzávalók, hús, tengeri herkentyűk, zöldség, tofu, tészta stb. Emellett ehettünk kimcsit, húsféléket meg egyéb "side dish"-nek nevezett dologkat...
Dresscode: Legyen rajtunk valami piros...A legtöbben nagyjából tartottuk.
Forralt bor, koreai módra, naranccsal, fahéjjal és cukros üdítővel.
The "Christmas Man"...
Magyarországon annyira nem ismertek, de máshol népszerűek ezek a kampó-szerű, piros-fehér, borsmentás nyalókák ("christmas cane"). Én hallottam róluk, sőt, a külföldi karácsonyi mesékben, mesekönyvekben sokszor láttam őket. Most ettem ilyent először...
Mindent-bele kaja...
Bolondozunk...
Rengeteget röhögtünk, ökörködtünk... A buli vége felé sorszámot húztunk, és elvehettünk fejenként egy-egy csomagot. Az enyémben volt egy regény angolul (megláttam a könyvet, azt mondtam, nekem kell ez!), mellette vietnámi kávé, de azt továbbadtam. Nem tudok kávét főzni, mivel nincs a környezetemben megfelelő masina. Az egész labor instant-vagy dobozos kávén él... Vagy pedig kávézókban veszik. De a könyvnek örültem :). Tudjátok, könyvek között nőttem fel, emiatt van... Kellemes Ünnepeket mindenkinek még egyszer!!!!! Páran mentek Hongde-re tovább bulizni, de én már nem akartam, inkább irány haza! Tényleg jól éreztem magam, örültem, hogy jöttem, volt egy csomó jó fej ember, ismerős és ismeretlen arcok egyaránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése