Bringa és kimcsi

Vasárnap reggel, 7 óra. Futni kéne. Fáj a fejem, minden bajom van, inkább pihentem egyet. 10/re kellett Jamsil-ra menni. Jamsil-on van az a  bizonyos kölcsönző, ahol ingyen kapjuk a bringákat, amik viszonylag jó állapotban vannak.  Hamarosan indultunk. Hideg szél fújt, 30km-t nyomtunk, szembe széllel, sok emelkedővel, kevés lejtővel. 15km és a cél között pl. szidtam magamat, hogy ebben a hidegben tekerésre adtam a fejem. Kínszenvedés volt, féltem, lábujjaim a bakancsban maradnak (höhö). De szerencsére ez nem történt meg... Másoknak is voltak hasonló "nyűgjei". Nagyon végtelennek tűnt az egész tekerés, de aztán végre ott voltunk.

Aztán délután két óra körül ott voltunk, az emelkedőn feltoltuk a "gépeket" a botanikus kertnek nevezett objektumhoz.
Ez a tündéri fenevad is örült, mikor megdögönyöztem!!!!

A kert. A kimcsigyártás egy üvegházra nyíló épületben zajlott,

 Édesburgonyát is csináltak nekünk...

 Először lereszeltük a retket, feldaraboltuk a hagymát és a retek levelét. Majd mindezt egy nagy kádba öntöttük. Ezután összekevertük fűszerekkel: Gyömbér, paprikapor, rizsmasszát is tettek bele. Végül a rákot.

Ezután elő voltak készítve az erjesztett kínai kel darabok, ezeket kellett bekenni levelenként a masszával. Közben lelkesen kóstoltuk a csípős-sós káposztát, és ittuk a makgolit.

 Készül a kimcsi... Bizonyos emberek szavai: "Egyszerű: Addig inkubálod a káposztát, és az egyéb cuccot, míg hullaszagú nem lesz"-megjegyzem, olyan ember írta ezt nekem, aki folyton lehurrogott engem, hogy 'hogy tudod ezt a s**rt megenni???

 

Végül édesburgonyát is ehettünk. Sajnos nem tudtunk sokáig maradni, hiszen eleve késve érkeztünk. Elpakoltuk a kimcsit, és indultunk visszafelé. Egy darabon országúton kellett tekerni, majd végre elértük a bicikliutat.

 Visszafelé már könnyebben ment a dolog, mivel főleg lejtők voltak, illetve hátszéllel mentünk. Páran metróra szálltak Paldang-nál (kb. 40km után), de mi négyen csak visszabringáztunk a kölcsönzőhöz... 60km-t mentünk összesen, ami eddig a bringás rekordom. Hiányzott már, de nagyon, ezer éve nem csináltam...

Elég jó tempóban haladtunk, volt egy nagy emelkedő, ahol ketten, csajok feltoltuk a csőszamarat (Warren meg kiröhögött minket, hogy puhányok vagyunk...).

 Naplemente a Han-folyónál.

Gyorsan visszatértünk Jamsil-ra, megelőztük a metrózó embereket, bár hamarosan ők is megjelentek. Most már nagyjából "kezdenek leesni" a pénteki dolgok...