Sikerült!!! :)

Elsőnként: Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek: Családomnak, rokonaimnak, barátaimnak (otthoniaknak és ittenieknek is), meg az összes ismerősömnek, akik szurkoltak nekem, biztattak. Köszönöm mindenkinek, aki megértette, hogy "zargatom" őket, ha szükségem volt rájuk...:). Osztálytársnőimnek meg külön köszönet, hogy segítettek a rendezésben és a maradékok eltakarításába!!! Jó kritikát kaptam. Még a disszertációm kell átnézni és beköttetni (január 3-ig), de mind az öt bíráló azt mondta "szép munka". Jó érzés volt, megérte izgulni!!! :) :). Nehéz megírni, hogy most mi mindent érzek... Egy k***a nagy káoszt...

Szóval este 9körül feküdtem le, mivel fáradt voltam, görcsölt a hasam és a hátam, és szinte szétrobbant a fejem. A szoba jelenleg csak az enyém. Lehet, majd jönnek emberek később, de a két csaj, akiket nem bírtam, kiköltöztek (gondolom, 4 hónapra fizettek, én 6 hónapra). Reggel fél 5 előtt fenn voltam, fizikailag sokkal jobban éreztem magam, de sikítani tudtam volna az idegtől... 5 után (akkor nyitják a kolesz kapuját) elmentem futni egy órát.  Majd felöltöztem, csomagoltam, vittem váltásruhát is (védés után át akartam öltözni).

Először a pénteki szeminárium volt megtartva a profokkal, akikkel együtt dolgozunk. Barátságosan kérdezték, "Are you ready?" (felkészültél?). Fél 10 körül kezdtünk el pakolni. Két kínai osztálytársnőm atomrendes volt: Hoztak kávét, amit elfelejtettem venni, emellett segítettek a lötyik kiöntésébe, és a sütik rendezésébe. Én addig beindítottam a projektort és beállítottam a szükséges dolgokat. Több osztálytársam megjelent, elég sokan voltunk. PhD esetén 5 prof a bírálja a disszertációt.

 Kezdődött. Szerintem elég kiegyensúlyozottan mondtam. Először nem volt az a bizonyos lézer, amivel mutatni kell a dolgokat, de indiai barátom hozott nekem. A profok nagyon jó fejek voltak, pozitívan álltak hozzám. Tegnap komolyan megijedtem, mikor a haveromat szívatták. Nem tudtam az ő védésére 100%-ig figyelni, de szemet szúrt a dolog. De az én védésem elég jó hangulatban zajlott, én is oldottabb voltam, mint gondoltam. Az elnök (A prof, akivel gyakot vezettünk előző félévben) tett pár kacifántos kérdést :). A diákok is kérdeztek egyet-kettőt. A diákoknak utána ki kellett menni, a profok még vitatkoztak a munkámon kicsit egymás közt. Mindegyik bíráló mondta, hogy szép munka, és kiküldtek, mondták, szólnak a továbbiakról. Addig osztálytársaimmal ökörködtünk. Tudjátok, mit vittem magammal, mint szerencsehozó kütyüt? Az első maratonom érmét, a Chuncheon-os háromlábú futós érmet! Úgy éreztem, hogy ez egyfajta szimbólum arra nézve, hogy "meg lehet csinálni", nem szabad feladni. Azt hiszem, minden hasonló megmérettetés esetén velem lesz.
Köszönöm, emberek!!!!

 örülörülörül...

 Ökörködünk...

 Ő is Dr. lett :)

 :)

 Jegyzeteket szimbolikusan feldobtam...

Szóval jöttek ki a bírálók, és gratuláltak még egyszer, aranyosak voltak. Örültem, komolyan... Ezután szimbolikusan feldobtam a jegyzeteimet, majd rendbe szedtük a termet. Annyira fáradt voltam, hogy még arról is megfeledkeztem, hogy zsebemben van az előadóterem kulcsa....

 El sem hiszem... Még mindig úgy érzem, mint akit fejbe vágtak. Négy év alatt sikerrel véghez vittem a doktorit (Változó a doktori időtartalma, van, akinek 3 év alatt sikerül. De van, akinek több kell ehhez. Szerencsén is múlik, hogy találtál-e jelentős "okosságot", milyen a témavezetőd, stb.). Ami nem rossz, főleg, hogy most át kellett állnom az angolra (indiaiakat irigylem, ott angolul megy egyetemen az oktatás). Annyira nehéz elhinni ezt a dolgot, hogy elérte az ember a célját, amiért évekig dolgozott. Szóval most is lesz teendő: Véglegesíteni és beköttetni a disszertációmat. Cikkeimet finalizálni és elküldeni folyóiratokhoz. Emellett a kutatás, és a postdoc hely keresése lesz napirenden... Amíg nem találok helyet, addig itt maradok, tehát nem lesz holtidő sem.

Jujj, annyian írtak nekem az fb-s köszönőlevelemre... (megköszöntem a biztatást, és kiírtam, túl vagyok rajta ) Köszi, emberek!!! :) Az egyik ELTE-s haverom meg növesztheti a szakállat!!! :). Hamarosan mennem kell. Osztálytársakkal fogunk főzőcskézni, meg örülni, hogy túl vagyunk a védésen/vizsgán...

Bakker, rég röhögtem ennyit!!! Szóval két osztálytársammal, akikkel haveri a viszony, kitaláltuk, hogy össze kéne röffeni, és főzni együtt. Elmentünk a piacra csirkét venni. Indiai haverom főzött némi curry-s csirkét, nem is engedett minket főzőkanál közelébe. Ez nem ér!!! Közben ökörködtünk...Amit összehordtunk, azon a normális emberek rég kidőltek volna... Utoljára nyáron éreztem ilyent: felhőtlenül élvezni a másik hülyeségét (mikor a csajokkal sátoroztunk).

 Szóval most hullafáradt vagyok, de örülök, mint kismajom a farkának.... Több ELTE-s évfolyamtársamról tudok, akik sikerrel megvédték a disszertációt! Gratula mindenkinek! A többieknek pedig kitartás, tuti sikerülni fog!!! :) Lehet, nem is futok, hamarosan lefekszem aludni, holnap nyolcra Jukjeon-on kell lenni.
Amúgy pedig, boldog Mikulást!!! (Sánta Claus, most hallottam ezt a kifejezést)