Karácsony előtti agymenés

Pár évvel ezelőtt, egyetemistaként már a vizsgaidőszak miatt voltam berezelve, évfolyamtársaimhoz hasonlóan. Általában már karácsony előtt is vizsgáztam, sőt, két ünnep között is (bár annál nagyobb öröm volt, hogyha sikerültek. Mert általában sikerrel jártam-persze tanultam rendesen, bár stréber sosem voltam.). Mégis szerettem a karácsonyt, hiszen, ha csak pár órára is, de kiszakadtam a vizsgára készülés-dologból (fenyődíszítés, ajándékok, kicsi pihenés, sütizés-azért jó visszagondolni rá...). Persze ajándékokat mindig vettem (vagy gyártottam, főleg gyerekként, de azért most is bennem van a kreativitás-dolog. Szerencsére :) :) ) az otthoniaknak, amit igyekeztem személyessé tenni. Mindig is szerettem a kivilágított Pestet, és a Vörösmarty-téri vásárt is... Bár ott nem vásároltam (max azokat a finom szaloncukrokat :) ), de élveztem a hangulatát.

Később "ellestem" az ott árult természetes fenyődíszeket, a szép, természetes anyagból készült tündéreket. A tipikus "ilyent én is tudok csinálni"-érzéssel  beszereztem hobbiboltokban a szükséges dolgokat, és elkezdtem gyártani a cukiságokat :) :). Bár nem voltak tökéletesek, de mutatósak lettek. Mindig nevetek, mikor a pesti koleszban (szüleim előtt "elsunnyogtam") ezt, és vizsgára készülés közben "alkottam". Csak akkor meséltem erről otthon, miután kiderült: jól sikerült a vizsgám. Következő évben (mielőtt kijöttem), sok "fontos embernek" csináltam ilyent, és nagy arattam velük :) :).

 

Nálunk -szerencsére- nem a "műfenyő alá betuszkolt plazmatévéről" szólt a karácsony. Egyrészt, utálom a műfenyőket :). Mindig olyan dolgokat kaptam, amiknek hasznát vehetek. Persze volt pár "nagyobb dolog" is, de mindig akkor kaptam meg őket, amikor otthon tudták, szükségem lesz rá (pl. a túrahátizsákom, laptopom). Nem világítottuk ki az ünnepek során a házat. Kamaszkoromban, később egyetemista koromban meg egyre több természetes dísz került a fenyőnkre. Az üveggömböket, ezüstszálakat, szaloncukrot és az égőket felváltották az tobozok, diók (ezeket befújtuk ezüst-arany vagy színtelen festékkel), almák, szalmadíszek, emellett az általam (is) készített tündérek... Harmadéves voltam, mikor már teljesen természetes díszekkel lett dekorálva a karácsonyfánk. Nem tudom, de nekem jobban tetszett... Bár sütit minden évben csináltunk, de ez természetes dolog. Különben is, nem azért kell aggódni, hogy mit eszünk akarácsony és újév között, hanem arra kell figyelni, mit eszük újév és karácsony között :) :). Mióta sportolok, azóta az ünnep sem volt ürügy, hogy elmaradjon a torna :). Csak téli szünet után s**r volt visszamenni a suliba... :( :( Blee...

Itt, Koreában, már ezerszer mondom, nem nagy ünnep a karácsony. Persze a boltokban nyomatják a "Jingle Bells"-feldolgozásokat (jelenleg herótom van a karácsonyi daloktól), és néhol, üzletekben, kávézókban kirakják azt a bizonyos műfenyőt. Én továbbra is allergiás vagyok a műfenyőkre... Tudom, a fenyőfa-mészárlásnak sem vagyok híve.Ha lesz saját fészkem, akkor vagy gyökeres fenyőt veszek. Vagy pár fenyőágat teszek vázába, az is jól néz ki (bár, ha egyszer gyerekem lesz, tuti rákényszerülök a plafonig érő fára) :).

Folyamatosan honvággyal küszködöm. bár tudom, otthon sem csinálnak nagy ügyet az ünnepekből, főleg, hogy én távol vagyok. Ez a negyedik karácsonyom távol otthontól. Jó lenne most repülőre ülni, de nem lehet. Jó érzés, hogy már hamarosan (február végétől) hivatalosan is nevem elé tehetem a Dr. jelzőt :). 

Hiányzik egy csomó itteni barátom is, akiket nagyon szerettem, de elmentek... Vannak azért itt is emberek, akiket kedvelek, de sok "olyan" ember hiányzik...

 Azt hiszem, 24-én elmegyek kikapcsolódni, "karácsonyozni" a haverokkal. Jelenleg sajnos még mindig "utálom a karácsonyt". A karácsonyi dalokat csak punkos feldolgozásban tudom meghallgatni. Remélem, lesz esély újra megszeretni az ünnepeket. Később, valamikor...De most honvágyam van...