2014-újév hajnala és reggele

BÚÉK mindenkinek még egyszer!!! Klassz szilveszterem, újévem volt! Most, mint mondtam, nem mentünk el Szöulból, de fölmentünk a Bekunde-re, ami a Bukhansan legmagasabb csúcsa.Szóval Szilveszter estéjén találkoztunk, és elmentünk kajálni. Nehezen találtunk beülős helyet, mivel a legtöbb kajáldában zárni készültek. Már azon voltunk, pizzát/gyorskaját rendelünk. De szerencsére, az utolsó pillanatban észrevettünk egy koreai éttermet, ahol rendes (és finom) koreai kaját ehettünk, és még drága sem volt. Többek közt zöldséges-csípős tésztát (Chuncheonban specialitás, de én dakgalbira szoktam voksolni mindig), tofus "húsgombócot" (dumpling), vagy helyi csontlevest.  Éjfél körül "koccintottunk" üdítővel/vízzel/sörrel, és boldog új évet kívántunk egymásnak. Egyik srác apartmanjában aludtunk, ugyanis hajnali indulást terveztünk másnapra, és a banda 99%-ának esélytelen lett volna otthonról kiérni kora reggeli 4-re a túraterepekhez. "Sok jó ember kis helyen is elfér"- alapon 9en "csöveztünk" a lakásban. Elfértünk kényelmesen, mivel galériahelyiség is rendelkezésünkre állt. Én jól aludtam, de volt, aki arra panaszkodott, hogy a banda pasi tagjai közül páran hangosan horkoltak. 3óra alvás után keltünk, és mentünk taxit fogni. Míg a többiekre vártunk, megnéztük a közeli buddhista szentélyt, ami újév alkalmából szépen ki volt világítva lámpásokkal.

Túracsoportunk "hegyi menedékháza"... 

 Kreatív dekoráció...

 A buddhista szentély. A lámpásokba állítólag kívánságokat írtak...

 Hamarosan indultunk föl a csúcsra. Mivel korán kezdtük, és nem volt messze a hegycsúcs, a menedékházban pihentünk. Érdekes, Szöulban napközben nincs hideg, sőt, kellemes idő volt az utóbbi napokban. A hegyen pedig megmaradt a hó, sokat estünk-keltünk. Ha megálltunk, gyorsan fázni kezdtünk, ami téli hajnalokon gyakori jelenség. Igyekeztünk felöltözni, nem izzadni, minden óvintézkedést megtettünk. "Előre, hobbitok!"-mondta egyik srác. A csúcsra való feljutás során nem volt annyira zsúfolt a terep, mint szokott. Reggel 7 körül világosodott, de a Nap nehezen bukkant elő. Egyik csajjal megelégeltük a fázást, elindultunk lefelé. Na, az már macera volt, nyomultak volna az emberek fel-és lefelé is... Elhiszem a tényt, amit egyszer mondtak, miszerint a "A Bukhansan Nemzeti Park a világ egyik legzsúfoltabb NP-je..." . Van benne valami, főleg, hogy itt van közvetlenül Szöul mellett... Én nem adtam fel a reményt, hogy meglátom a Napot, hiszen 2012ben is 8 körül jelent meg csak. Beigazolódott a sejtelmem, aminek örültem :). Főleg amiatt, hogy tavaly ilyenkor, a Seoraksanon "nem jött össze"... Koreában (és talán Japánban is) hatalmas hagyomány, hogy az év első napfelkeltéjét megcsodálja az ember, lehetőleg hegyoldalról, tengerpartról. Fesztiválokat is szoktak rendezni ez alkalomból a keleti partoknál... 

 Fááázunk, mint a kutyák...

 Végül megpillantottuk!!!!

 Egyik új ismerősömmel a menedékháznál sokat vártunk forrócsokit szürcsölve, de  a többiek nem akartak jönni. Mikor meguntuk, és elkezdett rázni minket a hideg, lesétáltunk.

 Gyönyörű téli életképeket láttunk itt is :). Imádom a havat, még mindig...

 A parkolóban futottunk össze a bandával, majd irány le, kajálni!! Elvileg Dobongsanra is mentünk volna, de a kevés alvás, kimerültség miatt ezt sztronóztuk. Nem bántam, mivel én sem voltam/vagyok a legpihentebb :).

Köszönet minden ismerősömnek, haveromnak, akik eljöttek ma, nagyon örültem Nektek!! :) Jó kis hajnal/reggel/délelőtt volt, örültem, hogy idén sem maradtam első napfelkelte nélkül :) . BÚÉK  még egyszer!!! :) :)