Péntek reggel elég erős fejfájással ébredtem. Olyan érzésem volt kb. mintha előző nap nagyon berúgtam volna (kb. ilyen lehet, nem tudom, még sosem voltam mattrészeg), tompa fejfájás, kimerültség, nem volt erőm semmire. Egyik percben éhséget éreztem, másikban pedig torkomban volt a gyomrom... Volt már ilyen máskor is, egy stresszesebb időszak után. Most is stresszes félévem volt, és kijött rajtam a sok idegesség. Visszafeküdtem kicsit, fél órát aludtam, azután jobban lettem. Egyik barátom azt tanácsolta, kocogjak egyet. Megpróbáltam, és használt, bár még mindig nem voltam 100%, de legalább a "működőképes" lettem.Gondolkodtam a másnapi maratonon, de végül megpróbáltam. Egyik futóklubos csajtól vettem meg a rajtszámot, félmaratonra, bár helyben is lehetett regisztrálni.
Ma reggel sétáltam a friss hóban a metróhoz, és vonatoztam Yeouido-ra. A két héttel ezelőtti állapothoz képest nagy a különbség... Két hete még +10 fokban futottam itt a maratont... Most meg leesett a hó, bár hideg annyira nem volt. Nem hiszem, hogy zéró alá ment a hőmérő higanyszála, olyan 1-2 fok lehetett. Nem fáztam annyira. A vastag pulcsit már futás előtt le kellett venni, soknak bizonyolt. Több futó nyári "outfit"-ben feszített, sortban-trikóban. Azért azt kicsit túlzásnak éreztem, hiszen nem fáztam harisnya-hosszú futónaci, hosszúujjú felső kombinációban. Kesztyű, fülpánt és sál is volt nálam. A kesztyűre nem volt szükség, a fülpántra sem nagyon...
Éreztem, nem vagyok 100%, de gondoltam, lesz ami lesz, ha nem megy, visszafordulok a 10km-es fordulónál. Átöltözés után tornáztam a tömeggel, és hamarosan indult a félmaratonos-maratonos csoport. Sajnos beigazolódott a balsejtelmem, és tényleg nem bírtam olyan gyorsan futni, mint szerettem volna. Néha szúrt a hátam... De gondoltam, most az a lényeg, hogy végig tudjak menni, ha s**r idővel is. Leküzdtem a visszafordulással kapcsolatos kísértést (Az 10kmes fordulónál már túl voltam a holtponton), és úgy gondoltam, ezt nekem végig kell szaladnom. Lassan fogytak a kilométerek, de azért haladtam. Jól estek a biztatások, most is, amiket a külföldi futóktól, vagy az ajusshik-tól kaptam... Most is számtalanszor rám vigyorogtak, de ezt már megszokhattam... A fordulót 58 perc alatt értem el (osip-pálbun, mondták az ajusshi-k...), a visszaút kínszenvedés volt. 16km-nél annyira leesett a vércukrom, hogy még a kólát is megittam (pedig alapjáraton utálom a kólát...). Aztán végre beértem... Most jobban megviselt ez a félmaraton, mint a mondjuk Chuncheon maraton (akkor rendben volt a fizikumom...). A teljes maratonosokat nem irigyeltem, mikor láttam, még egy nagy kört kell futniuk...Hiába, a kondíció sokat számít... Nekem most ez nem volt (höhö). Azért örültem, hogy sikerült. Az egyik ajusshi még pózolt velem egy fotó erejéig, amit már megszoktam.
Célbaérés után (épp karácsonyi slágereket nyomattak...) még sütött a nap. Mikor a campusra értem, már havazott. Most is esik a hó. Hiába, tél van. Jövö héten megyek síelni :) :)!
Ma reggel sétáltam a friss hóban a metróhoz, és vonatoztam Yeouido-ra. A két héttel ezelőtti állapothoz képest nagy a különbség... Két hete még +10 fokban futottam itt a maratont... Most meg leesett a hó, bár hideg annyira nem volt. Nem hiszem, hogy zéró alá ment a hőmérő higanyszála, olyan 1-2 fok lehetett. Nem fáztam annyira. A vastag pulcsit már futás előtt le kellett venni, soknak bizonyolt. Több futó nyári "outfit"-ben feszített, sortban-trikóban. Azért azt kicsit túlzásnak éreztem, hiszen nem fáztam harisnya-hosszú futónaci, hosszúujjú felső kombinációban. Kesztyű, fülpánt és sál is volt nálam. A kesztyűre nem volt szükség, a fülpántra sem nagyon...
Célbaérés után (épp karácsonyi slágereket nyomattak...) még sütött a nap. Mikor a campusra értem, már havazott. Most is esik a hó. Hiába, tél van. Jövö héten megyek síelni :) :)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése