...lesz az a bizonyos "nagy nap"... Teljesen be vagyok rezelve!!!! Remélem, a Mikulás meghozza a sikeres védést... Vidám zenét nyomatok, hogy ne izguljak. Vicces, doktoranduszként szerettem meg a Junkies-t. Gimiben kellett volna :). Tegnap vettem egy rahedli kekszet, rágcsát a nagy eseményre. Még lötyit kell, narancslevet, paradicsomlevet (Koreában gyümölcsnek számít, de nekem akkor is ZÖLDSÉG), vagy aloe levet (nem viccelek, Koreában népszerű az aloe-s üdítő)... Főnököm tök jó fej, mondogatja nekem: "Gondolj a maratonra. Ne akarj sietni, élvezd a futást!" vagy "Ne izgulj! Kocogj egy nagyot!"... Osztálytársnőm szerint pedig: "Azért engedte főnökünk, hogy végezz, mivel tudta, elérted azt a szintet, amit kell"... Tudom, vele gyakran ellentmondásos volt a viszonyom, de a vége felé egészen megkedveltem őt.
Amúgy kellemes idő van most, tipikus november-fíling. Az igazi tél azonban bármikor megjöhet. Szombaton majd meglátjuk, lesz-e a Chiaksanon hó. Reméljük, igen :). Aztán vasárnap pedig lehet, megtanulok kimcsit csinálni. Már rég ki akartam ezt próbálni! Még egyelőre nem fenyeget a veszély, hogy elmegyek Ázsiából, de azért később jól jön...
Viszont most valami szmog jött Kínából a héten. Lehet, hogy az idegesség is benne volt, de gyanítom, ez is közre játszott. hogy elég fáradékony voltam a héten. Nem veszélyes néztem pár statisztikát. Kicsit felfújták, gyanítom. Hétvégére állítólag kitisztul az idő.
Később: Délelőtt elmondtam a prezit Főnökömnek. Mondta, most sokkal kiegyensúlyozottabb voltam. Remélem, holnap is jó lesz. Vettem még sós rágcsát (tegnap egy rahedli édeset szereztem be) és üdítőt. Egyik indiai srác mondta "nyugi, csak lazán". Hát, nem tudom, menni fog-e. Sokat csúfoltak régen. Ha egy apró hibát elkövettem, akkor már jöttek a megalázások. Talán innen ered, hogy annyit izgulok. Félek, hogy mikor gúnyolnak ki. Gyakran rémálmaimban is megjelenik ez a kigúnyolás-dolog...
Vicces, 20 éve, kisiskolásként, még vártam, hogy a piros ruhás ember telirakja a cipőimet csokival (midig jó kislány voltam, még úgy is, hogy nem ettem meg a székelykáposztát! Most sem szeretem, büszkén ki merem mondani!!!), készültem verssel a Mikulás-napi műsorra, és az utána lévő bulira a Faluházban. Nem sejtettem, hogy 28 évesen mit fogok csinálni ezen a jeles napon!!! Tudtam, már ovisként is, hogy nincs Mikulás, sem Jézuska, se nem húsvéti nyuszi. Sőt, 6 éves korom óta beszálltam a karácsonyfa- diszítésbe otthon!!!
Néha el sem hiszem, hogy már itt tartok. Nem is olyan régen még 2010 január eleje volt, mikor csomagoltunk. Akkor még néha kétségeim is voltak, hogy végig tudom ez vinni. Voltak mélypontok, volt, mikor közel voltam ahhoz, hogy feladjam. De szerencsére nem tettem meg. Hála az égnek, nem olyan fából faragtak engem, aki egy kis nehézség esetén megfutamodik. Talán a sportnak köszönhető, hogy ilyen vagyok....
Amúgy kellemes idő van most, tipikus november-fíling. Az igazi tél azonban bármikor megjöhet. Szombaton majd meglátjuk, lesz-e a Chiaksanon hó. Reméljük, igen :). Aztán vasárnap pedig lehet, megtanulok kimcsit csinálni. Már rég ki akartam ezt próbálni! Még egyelőre nem fenyeget a veszély, hogy elmegyek Ázsiából, de azért később jól jön...
Viszont most valami szmog jött Kínából a héten. Lehet, hogy az idegesség is benne volt, de gyanítom, ez is közre játszott. hogy elég fáradékony voltam a héten. Nem veszélyes néztem pár statisztikát. Kicsit felfújták, gyanítom. Hétvégére állítólag kitisztul az idő.
Később: Délelőtt elmondtam a prezit Főnökömnek. Mondta, most sokkal kiegyensúlyozottabb voltam. Remélem, holnap is jó lesz. Vettem még sós rágcsát (tegnap egy rahedli édeset szereztem be) és üdítőt. Egyik indiai srác mondta "nyugi, csak lazán". Hát, nem tudom, menni fog-e. Sokat csúfoltak régen. Ha egy apró hibát elkövettem, akkor már jöttek a megalázások. Talán innen ered, hogy annyit izgulok. Félek, hogy mikor gúnyolnak ki. Gyakran rémálmaimban is megjelenik ez a kigúnyolás-dolog...
Vicces, 20 éve, kisiskolásként, még vártam, hogy a piros ruhás ember telirakja a cipőimet csokival (midig jó kislány voltam, még úgy is, hogy nem ettem meg a székelykáposztát! Most sem szeretem, büszkén ki merem mondani!!!), készültem verssel a Mikulás-napi műsorra, és az utána lévő bulira a Faluházban. Nem sejtettem, hogy 28 évesen mit fogok csinálni ezen a jeles napon!!! Tudtam, már ovisként is, hogy nincs Mikulás, sem Jézuska, se nem húsvéti nyuszi. Sőt, 6 éves korom óta beszálltam a karácsonyfa- diszítésbe otthon!!!
Néha el sem hiszem, hogy már itt tartok. Nem is olyan régen még 2010 január eleje volt, mikor csomagoltunk. Akkor még néha kétségeim is voltak, hogy végig tudom ez vinni. Voltak mélypontok, volt, mikor közel voltam ahhoz, hogy feladjam. De szerencsére nem tettem meg. Hála az égnek, nem olyan fából faragtak engem, aki egy kis nehézség esetén megfutamodik. Talán a sportnak köszönhető, hogy ilyen vagyok....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése