Alig három óra alvás után (tegnapi ünneplés kicsit felkavarta a gyomrom) mentem Jukjeon-ra, ahogy egyik ismerősömmel megbeszéltük, hogy ott találkozunk. A busz időben jött, gyorsan a túraterepre értünk. Ahogy fölfelé haladtunk, úgy lett fehérebb a táj. Azt hiszem, ha idén lassan is, de megjön a tél!!!
Ahogy mentünk föl a kaptatókon, egyre több zúzmarát láttunk. A kaptatók után lemaradtam a gyorsabb emberektől, de a lassabbak még messze jártak. Egyedül akartam kicsit lenni, kellett, hogy letisztázódjanak bennem a dolgok. Már "kezd leesni", tudatosulni bennem, hogy mi történt tegnap. Még nem voltam teljesen felszabadult, de úgy éreztem, mint aki mázsás súlyoktól szabadult meg.
Lementünk a kaptatón, és hamarosan kitisztult az idő is. A völgyben még nem volt hó...
Kaja... Már hideg volt este felé.
Kutyusmutyus
Hazafelé kártyáztunk: "Cards Against Humanity"-t játszottunk (iszonyatjó, a "kreatív asszociációt" fejleszti, angolul főleg!!), ronggyá röhögtük magunkat közben...
Ahogy mentünk föl a kaptatókon, egyre több zúzmarát láttunk. A kaptatók után lemaradtam a gyorsabb emberektől, de a lassabbak még messze jártak. Egyedül akartam kicsit lenni, kellett, hogy letisztázódjanak bennem a dolgok. Már "kezd leesni", tudatosulni bennem, hogy mi történt tegnap. Még nem voltam teljesen felszabadult, de úgy éreztem, mint aki mázsás súlyoktól szabadult meg.
Később utolértem a gyorsabb bandát, akikkel végig együtt lógtunk. A csúcson hideg szél fújt...
Lementünk a kaptatón, és hamarosan kitisztult az idő is. A völgyben még nem volt hó...
Kaja... Már hideg volt este felé.
Kutyusmutyus
Hazafelé kártyáztunk: "Cards Against Humanity"-t játszottunk (iszonyatjó, a "kreatív asszociációt" fejleszti, angolul főleg!!), ronggyá röhögtük magunkat közben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése