Ha már megjött a tél, síeltünk egyet :). Imádok síelni. Már tudatosulnak a dolgok, de még kicsit érzem a "fáradt vagyok"-dolgot... Kicsit még mindig bennem van az "elegem van"-érzés, a sok idegeskedést, fals infót még mindig nem hevertem ki.
Korán indultunk, sms jött Warrentól: "Szállj fel a 11-es buszra, menj X-állomásig..." Szívbajt kaptam, azaz nem értettem, mi ez. Később kiderült, félrement az SMS, másnak akarta küldeni, aki egyénileg ment. Hála az égnek, hamarosan jött a mi járgányunk is. Kis dugókkal, de megérkeztünk viszonylag időben. A kölcsönzőben először rövid lécet kaptam "Mivel csaj vagy"... -mondták, de kiharcoltam, hogy adjanak kicsit hosszabbat. Egy kicsit "kavarogtunk", nem tudtuk, merre kell menni a sípályákhoz. Már méltatlankodtam: "A lábamon akarom már látni ezeket a ****** léceket, nem a nyakamban vagy a kezemben"... De hamarosan megkaptuk a bérletet is. A "rutinosabb" csoport ment a felvonó felé. A könnyű pályával kezdtünk-ezt a szabályt mindig tartani fogom síelésnél. Még egy érv, miért nem snowboardozom... Szegény haveromnak mindig ki-be kellett csatolni azt a deszkát. A lécet meg egyszer fölcsatolod, aztán fönn van végig. Hacsak nem pihensz, vagy nem taknyolsz egy nagyot a lejtőn, mert akkor leeshet.
Hóember a ticketing office előtt...
Hurrá, csúszunk!!!
Kaja: budejjiggae-t ettünk a koreai étteremben. A 부대찌개 egyfajta "mindent bele"-leves... A SPAM (gyíkhús...blee) miatt nem igazán szeretem, de most jól esett a meleg kaja...
Ismét a felvonó, közben hóágyúzzák a még meg nem nyitott sípályát...
:):)
A hóágyú... Vándormadár még nem látott hóágyút akcióban...
:)
A lejtők az osztrák piros szintűekhez voltak hasonlóak, "feketepálya" itt nincs. . Koreai lejtők nem húzósak, de azért van pár fekete erősségű lejtő, pl. a "Red"-a Yongpyeong-on (tavaly bár szemezgettünk vele, de nem merünk lecsúszni rajta, inkább elkanyarodtunk a "New Red" felé, ami erősebb pirospálya volt...) vagy a High1-on az Apollo (aminek közelébe sem mertem menni. A Hera-n nyomtam főleg, ami szintén erős piros volt...)
Fél 5ig csúszhattunk, majd vissza Szöulba. Jamsil előtt ronda dugók voltak...
Korán indultunk, sms jött Warrentól: "Szállj fel a 11-es buszra, menj X-állomásig..." Szívbajt kaptam, azaz nem értettem, mi ez. Később kiderült, félrement az SMS, másnak akarta küldeni, aki egyénileg ment. Hála az égnek, hamarosan jött a mi járgányunk is. Kis dugókkal, de megérkeztünk viszonylag időben. A kölcsönzőben először rövid lécet kaptam "Mivel csaj vagy"... -mondták, de kiharcoltam, hogy adjanak kicsit hosszabbat. Egy kicsit "kavarogtunk", nem tudtuk, merre kell menni a sípályákhoz. Már méltatlankodtam: "A lábamon akarom már látni ezeket a ****** léceket, nem a nyakamban vagy a kezemben"... De hamarosan megkaptuk a bérletet is. A "rutinosabb" csoport ment a felvonó felé. A könnyű pályával kezdtünk-ezt a szabályt mindig tartani fogom síelésnél. Még egy érv, miért nem snowboardozom... Szegény haveromnak mindig ki-be kellett csatolni azt a deszkát. A lécet meg egyszer fölcsatolod, aztán fönn van végig. Hacsak nem pihensz, vagy nem taknyolsz egy nagyot a lejtőn, mert akkor leeshet.
Hóember a ticketing office előtt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése