2014-újév hajnala és reggele

BÚÉK mindenkinek még egyszer!!! Klassz szilveszterem, újévem volt! Most, mint mondtam, nem mentünk el Szöulból, de fölmentünk a Bekunde-re, ami a Bukhansan legmagasabb csúcsa.Szóval Szilveszter estéjén találkoztunk, és elmentünk kajálni. Nehezen találtunk beülős helyet, mivel a legtöbb kajáldában zárni készültek. Már azon voltunk, pizzát/gyorskaját rendelünk. De szerencsére, az utolsó pillanatban észrevettünk egy koreai éttermet, ahol rendes (és finom) koreai kaját ehettünk, és még drága sem volt. Többek közt zöldséges-csípős tésztát (Chuncheonban specialitás, de én dakgalbira szoktam voksolni mindig), tofus "húsgombócot" (dumpling), vagy helyi csontlevest.  Éjfél körül "koccintottunk" üdítővel/vízzel/sörrel, és boldog új évet kívántunk egymásnak. Egyik srác apartmanjában aludtunk, ugyanis hajnali indulást terveztünk másnapra, és a banda 99%-ának esélytelen lett volna otthonról kiérni kora reggeli 4-re a túraterepekhez. "Sok jó ember kis helyen is elfér"- alapon 9en "csöveztünk" a lakásban. Elfértünk kényelmesen, mivel galériahelyiség is rendelkezésünkre állt. Én jól aludtam, de volt, aki arra panaszkodott, hogy a banda pasi tagjai közül páran hangosan horkoltak. 3óra alvás után keltünk, és mentünk taxit fogni. Míg a többiekre vártunk, megnéztük a közeli buddhista szentélyt, ami újév alkalmából szépen ki volt világítva lámpásokkal.

Túracsoportunk "hegyi menedékháza"... 

 Kreatív dekoráció...

 A buddhista szentély. A lámpásokba állítólag kívánságokat írtak...

 Hamarosan indultunk föl a csúcsra. Mivel korán kezdtük, és nem volt messze a hegycsúcs, a menedékházban pihentünk. Érdekes, Szöulban napközben nincs hideg, sőt, kellemes idő volt az utóbbi napokban. A hegyen pedig megmaradt a hó, sokat estünk-keltünk. Ha megálltunk, gyorsan fázni kezdtünk, ami téli hajnalokon gyakori jelenség. Igyekeztünk felöltözni, nem izzadni, minden óvintézkedést megtettünk. "Előre, hobbitok!"-mondta egyik srác. A csúcsra való feljutás során nem volt annyira zsúfolt a terep, mint szokott. Reggel 7 körül világosodott, de a Nap nehezen bukkant elő. Egyik csajjal megelégeltük a fázást, elindultunk lefelé. Na, az már macera volt, nyomultak volna az emberek fel-és lefelé is... Elhiszem a tényt, amit egyszer mondtak, miszerint a "A Bukhansan Nemzeti Park a világ egyik legzsúfoltabb NP-je..." . Van benne valami, főleg, hogy itt van közvetlenül Szöul mellett... Én nem adtam fel a reményt, hogy meglátom a Napot, hiszen 2012ben is 8 körül jelent meg csak. Beigazolódott a sejtelmem, aminek örültem :). Főleg amiatt, hogy tavaly ilyenkor, a Seoraksanon "nem jött össze"... Koreában (és talán Japánban is) hatalmas hagyomány, hogy az év első napfelkeltéjét megcsodálja az ember, lehetőleg hegyoldalról, tengerpartról. Fesztiválokat is szoktak rendezni ez alkalomból a keleti partoknál... 

 Fááázunk, mint a kutyák...

 Végül megpillantottuk!!!!

 Egyik új ismerősömmel a menedékháznál sokat vártunk forrócsokit szürcsölve, de  a többiek nem akartak jönni. Mikor meguntuk, és elkezdett rázni minket a hideg, lesétáltunk.

 Gyönyörű téli életképeket láttunk itt is :). Imádom a havat, még mindig...

 A parkolóban futottunk össze a bandával, majd irány le, kajálni!! Elvileg Dobongsanra is mentünk volna, de a kevés alvás, kimerültség miatt ezt sztronóztuk. Nem bántam, mivel én sem voltam/vagyok a legpihentebb :).

Köszönet minden ismerősömnek, haveromnak, akik eljöttek ma, nagyon örültem Nektek!! :) Jó kis hajnal/reggel/délelőtt volt, örültem, hogy idén sem maradtam első napfelkelte nélkül :) . BÚÉK  még egyszer!!! :) :)

Évzáró dolgok...

. Ma van 2013 utolsó napja, holnap ilyenkor remélem, tiszta idő lesz a Bekundae-n, és meg tudjuk csodálni az első napfelkeltét 2014-ben (talán már le is érünk a hegyről...).

Nem teszek irreális újévi fogadalmakat  (ezeket érdemes elolvasni, nagyon jók!! "Visszahozom a diszkókortszakot"-jó is lenne ABBA-ra vagy Boney M-re bulizni, és ezt itt hullakomoly, nem irónia...), amiket nem lehet betartani. Különben is, szerintem ezek a fogadalom- dolgok annyira nem jók. Bármikor el lehet kezdeni a dolgokat, pl. sportot, helyes táplálkozást, rendszeresebb életmódot stb. Nem kell megvárni vele a másnapot/ hétfőt (ja, ma hétfő van? Jövő hétfőn!!) /jövő hónapot/újévet... höhö

Most nem melózom, csak lazulok, AC/DC-t hallgatok, imádom a vidám, pörgős stílusukat. AC/DC olyan zenekar, akiket soha nem lehet megunni, klasszikusok, mindig előveszem őket, időről időre szerepel a zenei repertoáromban. Egyrészt, végeztem a fontosabb teendőkkel, másrészt, a többi dolgot csak az ünnep után tudom intézni. Mivel nemcsak rajtam múlnak azon bizonyos dolgok, vagy épp olyan ember segítsége kell hozzájuk, aki nincs benn. A szakdogámat még majd fel kell  feltölteni  az egyetem honlapjára (blee...)

Amúgy tegnap jött egy "késő esti szülinapozás". Esti futás előtt és után jelzett indiai haverom, hogy egyik, kínai osztálytársnőnknek (mi hárman nagyon jóban vagyunk) szülinapja van, és köszöntsük fel éjfélkor. Indiaiak mindig ezt csinálják, ezzel érvelt. Vettünk tortát is (azaz ő szerezte be, de közösen fizettük), és elmentünk a csajhoz. Éjfélig ökörködtünk, és éjfél körül köszöntöttük fel. Aztán indiaiak másik szokása, hogy az ünnepelt képébe tömik a sütit, és az illető úgy néz ki, mint egy ovis, aki összemaszatolja magát evés közben!!! (höhö) Állítólag az is szokás, hogy szemetet öntenek az illető fejére (azért ez túlzás...). Örült nagyon az ünnepelt a dolognak, de egy tuti: nem hiszem, hogy februárban megoldható, hogy ők a kolesz elé jöjjenek éjfél körül. Főleg, hogy fiúkat nem fogadhatok lányszobában... Az enyémet talán máshogy fogjuk megülni :) :). Én tuti nem hagyom magamat összekenni sütivel!!!

 Össze kell maszálni az ünnepeltet...

 Próbálok optimista lenni 2014-el kapcsolatban. 2013 kicsit zavaros, ellentmondásos volt. Alapjában véve jónak lehet mondani, hiszen teljesítettem a legfontosabb célokat, amiket kitűztem magam elé ("újabb okosságok", doktori, cikkek, sport), klassz helyeken jártam (Korea összes nemzeti parkjában, ez is cél volt!), megismertem pár (sok) jó fej embert. De voltak olyan ótvaros pillanatok is, amiket (a jelenleg nem ismert) ellenségeimnek sem kívánok. Gyakran éreztem magam egyedül, sok barátom elment, vagy épp olyan emberek zaklattak, akik a hátam közepére sem kellettek... Azt a sok idegességet sem kívánom senkinek, amiket én éltem át a disszertáció írása közben (nem a disszertáció, hanem a vele járó "bürokrácia" volt a fő probléma).

Ma végre kézhez kaptuk a "házi készítésű Bibliákat". Legalább 10 példányt kell nyomtatni. Azt értem én, hogy mind az 5  bírálónak kell 1-1 példány. DE: mi a túróért kell a sulinak 5 példány? Miért kell kivágni egy csomó  fát a disszertációnk érdekében, mikor az esőerdők pusztulnak, és a föld oxigénvagyona van veszélyben (Egyik ELTE-s haverommal ezen a költői kérdésen filóztunk évekkel ezelőtt... )?

 Hozzánenyúlj, ez az én munkám!!!!!

De azért próbálok bizakodni. Egyik percben tök bizakodó vagyok. Hiszen fiatal vagyok, talpraesett, sportos, jól beszélek angolul, sok dologban (nemcsak szakmai) ügyes, bányarém sem vagyok, és még sok lehetőségem van arra, hogy a további terveimet is véghez vigyem. Máskor meg, sokkal inkább az ellenkezője ugrik be. Próbálom lenyugtatni a "negatív démonokat", ami legtöbbször nem nehéz. Remélem, akárhová is vet az élet, szeretni fogom azt, amit éppen csinálok. Egy biztos: akármi is lesz, szeretnék nem elbizakodni. Én sem örülnék neki, ha valamelyik barátom vagy haverom így viselkedne velem.Tudom, előfordul, hogy suli, meló, új társ, költözés és egyebek révén kicsit eltávolodnak a haverok. De akkor is, eddig, ha hazamentem, mindig jó volt látni az ismerős arcokat, és (majdnemhogy) ott folytatni, ahol egy éve abbahagytuk :). 

Szóval remélem, jól fognak telni a szilveszteri bulik, kevés piával, rókával és gyors józanodással! :)

Rosszakat álmodtam az éjjel. Mindenféle s**rságokat, pl. hogy konferencián voltam, de eszembe jutott hirtelen, fél órán belül indul a gépem... Sőt, az útlevelem sem volt nálam. Aztán valami karácsonyfát dekoráltam... Közben hallottam, hogy fikáznak többen is, olyan emberek, akik eredetileg nagyon biztatóan viselkednek velem...  Szóval kakául aludtam. Hideg van, majd ma este futok, istentisztelet után.

Pár nap, és vége van 2013-nak. Most épp csak "lazítok" hétvégén, meg van egy kis dolgom, amit be akarok fejezni. Szilveszter-újév napján a Bakeunde-re megyünk, megnézni a napfelkeltét. Jó lesz, remélem. Tavaly a Seoraksan-on semmit nem láttunk... Annyiból jobb, hogy az év első napján nem kell 7 órát utazni Gangwon-do-ból Szöulba, mivel a horrorisztikus dugók vannak (tavalyelőtt és tavaly is... Mellesleg hótorlasz, hófúvás...). 2012 első napján délután kettőkor indultunk Yongpyeong környéki birkafarmról, és este 9-10 lett, mire Bundanghoz értünk. Egy hétre rá ugyanoda mentünk (másik bandával, kiindulópont volt ugyanaz). Szombat délután 5 körül indulhattunk, 8 körül már Jamsil-nál voltunk. Mégis, ez a napfelkelte-dolog elég nagy tradíció itt, állítólag szerencsét hoz. Nem tudom, mi az igazság belőle. Sok szép helyen néztem már napfelkeltét, sok klassz emlékem van erről a dologról.

Pénteken rendes fotóssal csináltattam igazolványképet, mivel javasolták. Automatában elég rizikós: vagy sikerül, vagy nem. Ha nem, az gáz. Persze a koreaiak imádják a photoshop-ot... Pl. felesleges hajszálak, bőrhibák, esetleg vékonyítják az illetőt, vagy formásabbra alakítják őket... Egy profi fotós ezt jól meg tudja oldani...

Fail...

 Na, persze...

Ok, azért nekem is eltávolítottak pár felesleges hajszálat...

Romantikus szerelmes dal, ismét, hehehe

Pihent agy ismételten... Most találtam, és padlót fogtam rajta!! :) :)

"Ettél már"?

Koreaiak előszeretettel teszik föl ezt a kérdést, már sokszor kaptam kollégáktól, Főnökömtől meg egyéb emberektől, hogy "vacsoráztál?" "ebédeltél rendesen?".  Azt hiszem, ez a koreai háborúra vezet ez vissza, amikor nem volt elég élelem...

Most vettem először banánt idén. Futás előtt jól fog esni. Karácsony másnapján megszenvedtem a disszertáció-dologgal, de végül sikerült elintézni a nyomtatást. Aztán zh-javítás, Főnököm "karácsonyi ajándéka" a nagy köteg zh... Nem panaszkodom, mert kajáltunk is előtte/utána. Srácoknak utána, nekem előtte, mivel én a disszertációs dolgokkal kínlódtam. Vicces, a tészalevesből megettem a kagylót és a levet, kimcsivel keverve, hogy csípősebb legyen. Szóvá tették, hogy nem ettem meg a tésztát, mire mondtam, nem szeretek este enni. Ma összeszedtem az összes dokumentumot, amit a postdoc jelentkezéshez kér(het)nek, keddig pár helyre jelentkezem. Jövő péntekig meg a leadom a doktorimat. Január lesz elég pörgős, melós, síelni is akarok januárban, állítólag laborral is megyünk még télen... Haverokkal jobb, de akkor is, a csúszás az csúszás :) :). 

Mai szellemi kreálmányom: "Ha félsz a ráktól, könnyebben megkapod"-mondtam osztálytársnőmnek, aki panaszkodott, hogy lehet, pár év múlva rákos lesz. Van benne valami. Ha az ember fél a betegségtől, akkor könnyebben bekövetkezhet. Emellett próbálom a kis agyacskámat úgy beállítani, hogy optimista legyek, és elhiggyem, el fogják fogadni a cikk(j)e(i)met, a megkapom a pozíciót, amit szeretnék... Egyik haverom bölcsessége erre: "Ha hiszel a Mikulásba, könnyebben megkapod az ajándékokat"-imádom ezt a haveromat (is) :) :). Persze, mindig imádom a haverjaimat, barátaimat, családtagjaimat, ha bolondoznak :).

Karácsony másnapja

..Koreában már csak egy egyszerű munkanap. Tegnap nem csináltam semmit. Csak filmeztem, bambultam a karácsonyi filmeket. Délután elmentem sétálni. Nem volt semmi karácsonyi hangulat a városban, leszámítva a kivilágított "teret",  illetve a gyülekezet épületet, ami szintén karácsonyi díszekkel volt teli.
Kicsit levandalizálták idén...

 Christmas cake... A gyülekezeti "bulin+ foróztam.

 Kutyusmutyus

 Karácsonyi naplemente...

Honvágy megvolt rendesen... Ettem zöld teás ho-tteokot (tudom, nem a legegészségesebb, de nagyon finom), és vettem gránátalmát is (nem olcsó, de egészséges és imádom) kedvező áron. Rá vagyok kattanva erre a klassz gyümölcsre. Azt hiszem, ha majd egyszer kertes házam lesz, lesz gránátalma-ültetvényem is, és el fogom adni a gyümölcsöt, és gazdag leszek (és bilibe ér a kezed.)... Viccet félretéve, bár mediterrán növény, de pl. Pesten is sikerrel termelik. A kávézókból karácsonyi zenék helyi feldolgozásai szűrődtek ki. A "Last Christmas"-tól hülyét kapok (szeretnék bocsánatot kérni George Michael-től ezen kijelentésért, kiengesztelésként mondom: sok jó dalt írtak, amiket tiniként szerettem :) :))
Még egy karácsonyi kép., mivel otthon még ünnep van... Tudom, megérdemelnénk, mi, az évente egyszeri, nagy fenyőmészárlás miatt... Annak ellenére is, hogy azokat a fenyőket direkt erre a célra termelik.

Még egy dolog: Viccesek ezek a "ronda karácsonyi pulcsik" (ugly sweater), amiket az amcsik viselnek ünnepekkor. Föl nem venném, még ha fizetnének sem, annyi szent! (höhö)

Szóval idén:
1. Sikerrel megvédtem a disszertációmat, februártól hivatalos is lesz a dolog.
2. Lefutottam márciusban az első félmaratonom (összesen 11-et csináltam idén, személyi rekord: 1 óra 53 perc), és októberben pedig az első maratonom (utána egy hónappal még egyet :), személyi rekord 4 óra 5 perc ). Emellett a futóklubban egy biztató, támogató társaságra leltem.
3. Szakmailag is jött több érdekes/új eredmény, amit publikálni lehet. 
4. Elfogadtak két összefoglaló cikkem, remélem, az egyik kutatási cikkemet is elküldtem most.
5.  Megismertem egy csomó jó fej embert, és sok klassz helyen jártam.  Persze rossz tapasztalatok is voltak, sajnos...
6. Elég rosszul kezdődött ez az év. Nem haladhattam az elképzeléseim szerint, és sok balhé volt egy bizonyos emberrel a kolerikus stílusa miatt. Még mindig rossz rágondolni, nehezen találtuk a közös hangot, bár azóta már jól kijövünk.
7. Egy szemesztert oktattam is, amit szerettem is.
8. Augusztusban hazamentem (első osztályon, valami miatt a Szöul- Moszkva gépen oda raktak), ami jó volt, bár a vége felé eléggé bennem volt a szorongás. Ez a szorongás sokáig bennem volt, de már jól vagyok.
9. Védés után kimerültség, fáradság... Karácsonykor sajnos honvágy, a tegnap előtti jó buli ellenére is... :(. Néha az az érzés, hogy a barátaimnak csak akkor vagyok fontos, ha kell nekik valami. Bár ez nem igaz. Szerencsére. Most már jól vagyok.
10 Egész évben hülye szobatársak... Remélem, most már lesz esély saját szobára a koleszban/vagy apartman...

Na és mit is várok az új évtől?
1.  Egy postdoc pozíciót, szeretek is csinálni, és ami mellett "életem is lehet".
2. Szeretném, ha az eredményeimet mielőbb publikálhatnánk, és még remélem, találok "okosságokat".
3.  Nem akarom abbahagyni a futást: Személyi rekordot félmaraton (1:50 alá menni) és maraton (4 óra alá menni) terén.
4. Utazgatni kicsit, szeretnék elmenni Japánba, Thaiföldre többek közt. Ja és persze Ulleungdo-ra is...
5. Lelki egyensúlyt, lehetőleg a legkevesebb balhét, konfliktust. Tudom, néha elkerülhetetlen, de akkor is. Azt szeretném, ha barátaim tényleg barátok maradjanak.
6. Kipróbálni pár új dolgot, pl. jóga.
7. Egy "szőke herceget" -höhö. Vagy Johnny Depp-et (tényleg csak viccelek, egy jó fej, rendes emberrel is beérem :))
8. Alkotni is szeretnék, festeni-rajzolni továbbra is. Sőt,  esetleg főzni is szeretnék ("főzni mindenki tud, csak nem tud róla"-mondtam egyszer egy barátomnak, mire ő "Persze, egyszerű: Beletenni a fagyasztott pizzát a sütőbe" )
9. Saját "fészek", ahol nyugodtan tudok pihenni.
10. Családomnak, rokonoknak, barátoknak is egészséget, és sok sikert továbbra is :) :)

Szóval karácsony másnapja, ami itt szimpla munkanap, elég stresszesen telt...

Karácsonyi buli

Most jöttem meg a karácsonyi "buliból", jól éreztem magam.Aludni nem tudok még, tehát írók róla. A mai nap dolgozgattam kicsit. A laborral délben kaját rendeltünk valami japán étteremből. Délután vettem pár dolgot, mivel ajándékot kellett vinni az eseményre. Nem nagy dolog... Emellett adtam illatmécsest illetve némi édességet a laborban mindenkinek.

Elfelé még beköszöntem a gyülekezetbe, az ottani eseményen nem tudtam részt venni... Holnapra kellett volna tenni, akkor tuti ott lettem volna... Nem volt messze a buli színhelye, de nagyon hülyén volt megoldva az oda való kijutás: A Bundang Line-n végig kellett menni, majd két metróval kellett 1-1 megállót utazni. Ráadásul az egyik vonatra 15 percet vártam, sőt tömeg volt, agresszívnak kellett lennem, és lökdösődnöm kellett (tényleg ez van: ha tömeg van a metrón, az emberek úgy tolakodnának ki is-be is, és lökdösik egymást...), hogy le tudjak szállni. Szardínia-fíling, levegőt is alig lehetett venni, komolyan mondom, pánikroham kerülgetett... Ok, csak viccelek!!! Sokan maguk fölött a levegőben tartva vitték a "karácsonyi tortás" (christmas cake) dobozt, hogy meg ne nyomódjon a süti... Időben érkeztem, a toronyház, az ünnep színhelye pont a kijáratnál volt. Azon filóztam, melyik emeleten van az a bizonyos étterem. Szerencsére egyből belebotlottam ismerős arcokba, így megnyugodtam. Felmentünk lifttel, majd helyet foglaltunk. Már pár ember várt ott minket. Forralt bort csináltunk, fahéjas koreai ital (tea-szerűség...), narancs és cider (Sprite-szerű üdítő) hozzáadásával. Nem lett rossz :). Egyfajta "mindent-bele" levest ettünk, ki voltak készítve a hozzávalók, hús, tengeri herkentyűk, zöldség, tofu, tészta stb. Emellett ehettünk kimcsit, húsféléket meg egyéb "side dish"-nek nevezett dologkat...
Dresscode: Legyen rajtunk valami piros...A legtöbben nagyjából tartottuk.

 Forralt bor, koreai módra, naranccsal, fahéjjal és cukros üdítővel.

 The "Christmas Man"...

Magyarországon annyira nem ismertek, de máshol népszerűek ezek a kampó-szerű, piros-fehér, borsmentás nyalókák ("christmas cane"). Én hallottam róluk, sőt, a külföldi karácsonyi mesékben, mesekönyvekben sokszor láttam őket. Most ettem ilyent először...

 Mindent-bele kaja...

 Bolondozunk...

 Rengeteget röhögtünk, ökörködtünk... A buli vége felé sorszámot húztunk, és elvehettünk fejenként egy-egy csomagot. Az enyémben volt egy regény angolul (megláttam a könyvet, azt mondtam, nekem kell ez!), mellette vietnámi kávé, de azt továbbadtam. Nem tudok kávét főzni, mivel nincs a környezetemben megfelelő masina. Az egész labor instant-vagy dobozos kávén él... Vagy pedig kávézókban veszik. De a könyvnek örültem :). Tudjátok, könyvek között nőttem fel, emiatt van... Kellemes Ünnepeket mindenkinek még egyszer!!!!! Páran mentek Hongde-re tovább bulizni, de én már nem akartam, inkább irány haza! Tényleg jól éreztem magam, örültem, hogy jöttem, volt egy csomó jó fej ember, ismerős és ismeretlen arcok egyaránt.

Tegnap ismét a szívbajt hozták rám a felvételi irodában: Hogy a papír, amit leadtam, hibás: a bírálók sorrendjére nézve. Főnököm azt mondta, ez rendben van. Kiderült, megváltoztattak egy dolgot, amiről én nem tudtam. Honvágy változatlanul megvan, és nagyon egyedül érzem magam. Néha az az érzésem, az embereknek csak addig vagyok jó fej, amíg kell valami segítség tőlem. Tudom, ez nem igaz, de akkor is. Tényleg jó lenne most hazamenni. Részben emiatt is hallgatok az egyik haveromra: menjek el a karácsonyi bulira, amit egyik túracsoportom szervez. Kaja jó lesz (mindent bele-leves :)). Még valami kisebb dolgot kell kitalálni az "ajándékcserélős" dolog esetén.Sajnos én nem kaptam Chuseok-ra azt a bizonyos nagy doboz "gyíkhúst" (SPAM), amit el tudnék ajándékozni. Már vannak ötleteim, hová pályázzak postdoc pozíciót, egyelőre Koreán belül. Az is lehet, hogy elmegyek a jelenlegi sulimból (bár Szöulban lenne a legjobb), de az is megeshet, hogy maradok.

Amúgy mint mondtam, a karácsony itt nem nagy buli. Kicsit irigylem az otthoniakat, amikor a munkahelyi karácsonyokról meg évzáró bulikról mesélnek. Közös kajálások bár nálunk is megvannak a nagy ünnepek körül...

Majd meglátjuk... Mindenesetre kellemes  karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek! :) :) ( sportoló fernyője:) ). Nekem nem lesz most sem fenyőm, csak ez tetszik nekem :).

Sobeksan, a bolygók, és a hó...

Reggel korán ébredtem, mivel a kínai p***ák hangosan dumáltak a folyosón...Szétrúgtam volna őket... Aztán meg én voltam a szabályszegő, mikor csapkodtam az ajtót, mivel nem tudtam aludni a korábbi szobatársaimtól...

Na mindegy. Szóval vonatoztam ki, egyből jött a szerelvény, felugrottam rá. A kisboltban a Led Zeppelin Whola Lotta Love-t nyomatták. "Ez a nap jól kezdődik"-gondoltam mosolyogva, mikor kifizettem a tejet. Kicsit elfogott a nosztalgia. Már 14-15 évesen kezdődött nálam ez a "rock'n roll"-őrület. Szerettem LZ-t, nem tagadom. Klasszikusok, tényleg jó zenét játszottak.

Szóval időben jött a busz, és simán megérkeztünk a gyönyörű, havas hegyhez.  Mivel az általam eddig ismeretlen útvonalon csillagvizsgáló obszervatóriumok vannak, emiatt sok helyen bolygók modelljével találkoztunk. A táj gyönyörű volt, és az idő is. Bár Warren -18 fokokkal ijesztgetett minket, de  nem fújt szél, ami sokat jelentett. Voltak, akik pólóban nyomták a gerincig. Én is elraktam a hátizsákomba a télikabátom felső rétegét. Gyanítom, a csillagvizsgálók miatt nagyrészt műút lenne itt. Azaz, tuti az van, mivel kilátszott egy-egy darabon az aszfalt...

 Piros bogyók...

A szél nem fújt, majdnem melegem volt...

 A Szaturnuszon pózolunk. Szerintem olyan viccesek voltak ezek a bolygó-modellek, imádtam őket...

 Haverommal hülyülünk... :)

 Ez az objektum olyan, mint az obszervatórium Gyeongju-ban...

 "Nehogy megégessen!" A Nap modellje, itt kezdődtek az "tényleges" túraterepek :).

 A fákat imádtunk!!!

 Birobong felé...

 Még több hó...

 Már a csúcsról le: A csillagvizsgáló a távolban... Jó sokat mentünk azért...

 A híres száraz fa...Itt volt pár "karácsonyfaalap+-szép, formás fenyők, ráadásul hó is volt rajtuk... Romantikus, nem? Fradista, zöld-fehér karácsonyfa...:)

Lefelé menet: ismertem már ezt a völgyet-elég gyorsan haladtunk. Nemzeti parkos bácsikkal... Nagyon bírom őket. És ahogy nézem, ők is engem...

Végre leértünk, a többiekre várni kellett, de hamarosan jöttek. Addig beültünk egy cuki kajáldába. Kimcsis-tofus szójalevest ettünk makgolival. A löttyöt teáskannába hozták ki: Kérdeztük, mi a különbség a hagyományos palackos makgoltól. Erre az ajusshi mondta: "Csak beleöntjük az üvegből a kannába"...

Hat óra múlt, kimentem, tök sötét volt. Megborzongtam, és már a levegő is lehűlt. Valamikor most volt a téli napforduló, (amiről anatómia -gyakorlat tanárom úgy vélekedett: "Ma van az év legrövidebb napja, de arra van még idő, hogy beírjuk a maga jegyét"-én vigyorogtam, ő komoly képpel adta elő.), nem tudom, ma-e vagy tegnap. De most volt, innentől már hosszabbodnak a nappalok. Magyarországon már januárban már észrevehető a dolog. Csodák mégis vannak: késve indultunk, ami vasárnap este "veszélyes", mivel gyakran bedugulnak az utak. Viszont most nem volt semmi, dugómentesen mentünk, mosdószünetet sem kellett tartani. Aztán a metró épp akkor érkezett, amikor beérkeztem a megállóba. Klassz nap volt, kellenek az ilyen dolgok, hogy eliminálják a honvágyat :) :)