Végülis sikerült

Az előadást végül túléltük. Szerintem nem volt rossz, legalábbis elégedett vagyok. A tegnap délelőttöt végig-izgultam, el is kellett mondanunk a főnöknek. Fizikailag sem voltam 100%os, mivel még nem zárult le az a bizonyos légúti rockfesztivál... Dél körül indultunk, megint nehezen jött a Bundang Line... Ennek ellenére egy órán belül ott voltunk. Megérkeztünk, beszálltunk egy tömött liftbe. Hát, ezért utálom a lifteket, mondtam ki... Volt, aki egyet értett velem. Beregisztráltunk, de az idő csigalassúsággal telt.
Lement a két "nagy beszéd"(kb. fél órásak), egyiket egy orosz kutató tartotta, a másikat egyetemünk egyik professzora. Majd 10 perc szünet volt, és jött a "fiatal tudósok" szkciója, amelynek keretén belül én is beszéltem. A második voltam. Eléggé izgultam, de más is. Elvileg heten lettünk volna, de egy előadás elmaradt. Diszkusszió is volt a végén, minden előadót kihívtak, és kérdéseket tettek fel nekünk. Gyorsan véget ért, mivel csak pár kérdést kaptunk. Nem is bántam, örültem, hogy túlestünk.
Szerintem a többi előadó is megnyugodott, mikor lezajlott az egész. Én örültem, hogy még így, "betegen" is meg tudtam csinálni. Csak az izgulásról kellene valahogy leszokni. Hiszen már tartottam előadást, és fogok is. De jelenleg azt hiszem, szerintem a századik után is meglesz az izgulás. Tudom, mondogatják nekem, hogy nem kell, de javíthatatlan vagyok...
Csak utána következtek előadások koreaiul, és a profok fél óráig eldiszkuttáltak utána. Mindezt koreaiul tették. Alig vártam, hogy véget érjen... Mikor az ember nem ért semmit a dolgokból, mégis várnia kell. Volt már ilyen, ilyekor legszívesebben átmennék emo-ba. Ok, csak viccelek XD.
Zárásként egy koreai étterembe mentünk. Ahol tradicionális kaját ettünk, sokfélét, kis adagokban. A legtöbb kaja kimondottan ízlett, sok zöldséggel. A zsíros húst inkább kihagytam, mivel sajnos a koreaiak szoktak ilyent enni... Az indiaiak kaptak külön rizzsel töltött főtt csirkét. A dendzsangcsigét-a kedvenc szójás-zöldséges levesemet -bezzeg a vége felé hozták... A vacsora zárásaként narancsot kaptunk teával. Szerintem gyömbértea volt, de volt benne az a bizonyos jujuba. A profok elég hangosak lettek a makgolitól... A srácok cider-rel keverték a makgolit. Azt mondták, mikor megvicceltem őket utána, hogy olyan, mint a Milkis... (A Milkis egy tejes-szénsavas üdítőital, régen én is szerettem... cider és tej egyben kb.)

A vacsora romjai.
Kilenc volt, mire hazaértem. Másnap reggel döbbenten tapasztaltam, hogy a kártyám nem nyitja a főbejárat ajtaját a koleszban. Kiderült, újra kell aktiváltatni, amit kilectől lehet. Szegény portás bácsi háromszor engedett ki-vagy be. Érdekes módon, előző félévekben a főbejáratot nyitotta, a szobát viszont nem, most meg fordítva... De végül sikerült aktiváltatnom.
Nátha mág megvan, a közérzetem javult. De még sokat fújom az orrom.
Péntektől újra kezdődik a suli. Nem baj, tárgyaim már nem lesznek. Csak a tömeg, zsúfolt menza, meg a naponta kétszer lejátszott egyetemi himnusz miatt nem örülök neki...

Nem tudom...

...mi történt az immunrendszeremmel. Már ősz óta harmadszorra kaptam el ezt a hülye náthát. Hálisten, lázam nincs, enni-futni tudok. Csak teli van az orrom, fáj a fejem emiatt, és a torkom is érzem kicsit. Mintha fáradékonyabb lennék a kelleténél. Közérzetem megint a bányászvarangy segge alatt. Nem értem, miért gyengültem le ennyire. Hiszen naponta sportolok, sokat vagyok szabad levegőn, igyekszem rendszeresen fogyasztani a zöldséget-gyümölcsöt. Holnap prezim, arra igyekszem az emberi formámat hozni.. Időbe hazamegyek majd, hajat mosok, ágya bújok... Remélem, minden rendben lesz :)

Este, a koliban: Már jobban érzem magam, hajmosás után. A meleg víz mintha kitisztította volna kicsit a légjáratokat. Bár hallottam arról a bizonyos inhalációról, mint gyógymódról, mikor meleg, sós víz (vagy gyógynövény-kivonat) gőzét lélegzi be az ember. Ez a fajta meleg pára segített. Vettem C vitamint, és ginzeget is naponta iszom. Tudom, kéne egy-két napos ágynyugalom, de ahogy magamat ismerem, nem hiszem, hogy összejön. Este még nagy nehezen lemondtam a futásról, de holnap reggel tuti cipőbe fogok pattanni. Holnap tessék nekem szurkolni!!!!! XD

Olvadó hó és akadozó közlekedés

Vasárnap reggel éreztem, hogy a rhinovírusok ismét rockkocsmának nézték a légútjaimat. Mérlegeltem kicsit, menjek-e kirándulni, vagy maradjak otthon gyógyulgatni. Gondoltam, nem érdekel, ki kell mozdulni ma. El is indultam nagyon hamar, mivel korai találkozó volt, de a bandát nehezen találtam. Gapyeong állomásra mentünk, ahol kitaxiztunk a busz-terminálhoz. Szép volt a kilátás a buszról, de mögöttem két fószer obégatott (hangosan dumált), és lelkesen szívták a fogukat. Kész ideg lettem a buszút végére... De végre leszálltunk, és irány a terep!
Yeouisan hegyet látogattuk meg ma. A legenda szerint, meglátogatja az ember a hegyet, akkor elhozza neki a szerelmet. Ha nincs kapcsolata, akkor hamarosan eljön az igazi. Ha meg éppen van, akkor a szerelem örök lesz. Nem tudom, mennyire igaz, mindenesetre nagyon szép terep volt.
Makgoli:)))
Loveland? Mit keres ez itt? Ugye vicc?
"De aztán sokat menjünk!!!"
Erre a fotóra büszke vagyok. Egy kismadár! :) Talán japán törpeharkály? (Dendrocopos kizuki?)
Van, aki egy szál pólóban nyomta felfelé:)
Mindenesetre én is kivettem a télikabátomból a bélésként szolgáló polárpulcsit...A hegyoldal havas-jeges volt, eléggé csúszott. Egyesek könnyen vették az akadályt, de nekem kellett a "fél hólánc". Mindenesetre eléggé fárasztó, kaptatós szakasznak találtam, nehezen lehetett vele megbírózni. Sípolt a tüdőm, mere felértünk a csúcsra. Nem tudom, a vírusok okozták-e vagy a csúszós-meredek szakasz, de örültem, mikor túléltük.
Ramen a csúcson:)
Egy csoportkép :)
A további szakaszok, bár nem csúsztak, de a sárnak nagyon nem örültem. A hó olvadozik, de néhol még egész vastagon állt.
Ez a széraz fa tetszett! :)
Kutyusmutyus...
Egy buszmegálló-szerűségben telepedtünk le, és pihentünk. A busz nem akart jönni, taxit készültünk hívni. Errefelé sokkal rosszabb a közlekedés, mint otthon, a falumban, pedig kb. 30 kilométerre vagyunk Szöultól... Taxiért meg, kihasználva a rossz közlekedési viszonyokat, egy vagyont el képesek kérni.Végül sikerrel lestoppoltunk egy kisbusz-szerű járgányt, és bemásztunk a csomagtartóba-úgy zsúfolódtunk össze, mint a szardínia, de örültünk, hiszen megspóroltunk egy csomó pénzt.
Kaja a túra után :)
A rossz közlekedési viszonyok miatt a hazaút túl hosszúra sikerült. A buszra, ami a metrómegállóra ment, nagyon sokat kellett volna várni. De jött egy másik busz egy közelebbi megállóhoz, és arra felpattantunk. A metrómegálló nem volt messze a busz-termináltól, így is sikerült eltévedni, és lekésni a legkorábbi vonatot. Mondták a következő fél óra múlva jön. "Thirten" (13) és és "thirty" (30) hasonló hangzásúak, emiatt egyik koreai pasassal viccelődtem: Számship (30) or sibszám (13)??? De végül jól jártunk, mert hamarosan jött egy expressz járat, ami visszarepített minket Szöulba.
Jól éreztem magam, de hullafáradtan estem ágyba. Sajnos, a légútjaimban a rockbuli még mindig tart, de remélem, majd elmúlik. Ez az enyhébb idő sajnos túlzottan kedvez a kórokozóknak. Már idén télen harmadszorra lettem náthás... :(.

Végre

Ma, harmadik próbálkozásra sikerült a tartózkodási engedélyem meghosszabbítása. :) Thana és én ma délelőtt elindultunk elintézni. Nagyon izgultam, mivel már nekem ez a harmadik nekifutás... Szóval még sokan voltak előttünk, de azért a tegnapinál kevesebben. Elmentünk addig enni. Egy jól kinéző kajáldában ettünk egy bibimpap-szerűséget, ami rizsből állt, amibe retekcsíra és ikra volt keverve. Nem volt nagy adag, de legalább főtt kaja, és egészséges is. Visszatértünk, még mindig várni kellett. De aztán megindult a sor. Egy sráchoz kerültem, akivel tegnap is találkoztam. Megnézte a papírjaimat, most látszott, rendben van minden. Kiderült, egy suliba járunk, ő angol irodalmat tanul. Csak kért tőlem egy bankszámla-kivonatot, egy nagyobb összegről... Elmagyaráztam az igazat: Diák vagyok, most fizettem be a koleszt. Meg ezt a bankszámla-kivonatot egy osztálytársamtól sem kérték. Ezt végre elfogata. Adott egy számot, hogy várjak, és elvette az Alien Card-omat. Thanának bezzeg nem kérték ezen hülyeségeket :S. A fiúk miért mindig szerencsésebbek? auz élet igazságtalan!!!!! Viszont alig 10 perc múlva visszakaptam a kártyát, jövő év márcus végéig meghosszabbítva a tartózkodási engedélyem:). Végre sikerült elintézni-állapítottuk meg örömmel. Csak azt nem értettem, miért kell a tartózkodási engedély meghosszabbításához az a nagy pénzösszeg? Nekem még akkor sem kérték, mikor a vízumot és az Alien Card-ot csináltattam.
Amikor visszatértünk, bekapcsolódtunk az előre hozott labor-rendbetételbe. Bár a srácok sokat dolgoztak, tennivaló akadt bőven. Egy közös vacsi a kínaiban is belefért. Szép tiszta most a munkahely :). Jó látni :).
Elgé fárasztó hetem volt, de sajnos kísérlettel sem haladtam úgy, mint kéne. Mindenesetre két szép gélt csináltam. Pénteken kezdődik a suli, és hamarosan a koli is benépesül. Már nagyon kíváncsi vagyok, kit kapunk, mint harmadik szobatársat.
Szerdán találkoztam egy kedves ismerősömmel- Ginával (ősszel több kiránduláson találkoztunk, megkedveltem) -aki angoltanár. Hamarosan elutazik Koreából (Vissza Amerikába), hogy ideiglenesen, vagy végleg, még nem tudja. Mostanában azt csinálom, ha valami kedves ismerős távozik, egy kagylóhéjra írok neki szerencsekívánó üzenetet: szerintem így egyedi. :).

No comment...

Elment egy délutánom... a semmire. Kifogtam egy ellenszenves, "kákán is csomót keres" ügyintézőt, és megint újabb dokumentumokat kért, amikről nekem dunsztom sem volt... Olyan stílusban beszélt velem, mintha egy utolsó féreg lennék... A végén már sírva mentem el... Ráadásul voltam olyan címeres ökör, hogy délután mentem, amikor tömve volt, és három órát vártam a soromra, mivel annyian voltak. Van még időm elintézni, de UTÁLOM A BÜROKRÁCIÁT!!!

Fura...

...hogy lassan vége a vakációnak, mégis fáradtabb vagyok, mint szorgalmi időszakban. De remélem, nyári vakóció alatt hazajuthatok majd, és kapok legalább három hetet, mint tavaly. Emlékszem, januártól áprilisig azon rettegtem, hogy két hétnél hosszabb időre nem fognak elengedni, mégis megkaptam.
Holnap remélem, végére tudok járni a vízum-ügyintézésnek.
Kicsit már várom a tavaszt. Hogy nem kell kabátot-sapkát és harisnyát hordani. Lehet, hogy tél vége felé más is így van vele, tisztelet a kivételnek -Warren tipikus ellenpélda .
Közeleg a második előadásunk napja, 28án lesz... Már megcsináltam az előadásom, de pont abból a részból készült, ami még nagyon nincs "kész". Őszintén örülök, hogy elfogadták az én pályázatomat is, de izgulok. Ideges vagyok, mi lesz, ha egy ábra "elveszik" (volt már ilyen nyáron...) ? Vagy hogy nem tudok válaszolni a kérdésre a diszkusszió során? Tudom javíthatatlan vagyok, mondanák egyesek. Sajnos az önbizalomhiány régóta komoly problémám. Gyerekkorom óta végigkísér egyfajta "megfelelési kényszer". Ha nem sikerül valami, néha akkor könnyen elkenődöm, ilyenkor egyszerűen képtelen vagyok igazán örülni a más sikerének. Nem megyek bele a részletekbe, de megvan ennek az oka. De dolgozom rajta, hogy leküzdjem. A múlt pénteki sikeres előadás valamennyire "helyre tett", de még van mit javítani.
Szombaton nagytakarítás a laborban, mindenkinek részt kell benne venni. Nekem mindegy végülis, ha kell, szívesen segítek, nem büdös nekem a meló. Annyira nem, hogy összeszedjek valami nyavalyát kibúvóként XD.
Tegnap nagykaja volt, talán az elmaradt holdújévet pótoltunk. Egy "all you can eat" kajáldába mentünk, Moranra. Metróztunk, ami nagyon nem akart jönni. Benyögtem a bandának, gyalog is mehettünk volna (nincs messze, két megálló) erre a többiek egy emberként tiltakoztak ("Messze van"). Persze nagy volt a választék, minden nagyon jó volt, amit kóstoltam.
Pár éve Anyu mondta ezt a kifejezést "Kő van a gyomromban" , akkor sokat nevettem rajta. Most nekem is lett egy "kövem", inkább nem metróztam, hazasétáltam, hogy elmozdítsam. :)
Diplomaosztó is volt most, Hien végzett MsC-n. Annyira vágyom már néha arra, hogy én végezzek. Talán doktori fokozattal már több esélyem lesz arra, hogy jó állásom legyen. Tulajdonképpen szeretem csinálni, amit csinálok. Csak az elakadások, mélypontok esetén meg szoktak fordulni a fejemben olyan dolgok is, amiknek nem szabadna. De ez szerintem sok emberrel előfordult már :))).

Tó a hegyen

A prezentáció végül is sikeres volt. Egy kisebb szeminárium-termeben zajlott, egy szöuli kórházban. Rajtam kívül mindenki koreaiul tartotta, és a diszkussziók is úgy voltak, amikből sajnos semmit sem értettem, és nagyon elhúzták őket. Szünetben egyik régebbi osztálytárssal (Jae-Wu-val) is összefutottam, akit már régen láttam. Sajnos csak a vége felé kerültem sorra, amikor már eléggé ideges voltam, de végül magabiztosan el tudtam mondani.Vicces volt, hogy mikrofont kezembe sem vettem. Szerencsére ez senkinek nem tűnt fel, mivel megfelelő hangerővel beszéltem, a helyiség is elég kicsi volt. Annyira izgultam, hogy kiment a fejemből, hogy mikrofon is van... A végén fáradságot és megkönnyebbülés-félét éreztem. Alig tudtam figyelni az utánam következő három előadásra. Örültem, mivel a végén pozitív kritikákat kaptam. Az az igazság, engem a pozitív visszajelzések szoktak erősíteni, mivel ekkor tudom, hogy jó úton haladok. Az előadások után elmentünk egy kajáldába, ahol pajeont és makgolit fogyasztottunk. A profok később rendeltek egy fura kaját is. Zöldséges hideg tészta volt, hússal. A hús kicsit rágós volt. Megvizsgáltam egy darabot, döbbenten, egyben röhögéssel küszködve állapítottam meg: ez bizony csiga! Rendben, ettem ilyent is, nem is haltam bele XD. A kagylót megszerettem, de csigát eddig nem mertem kipróbálni. A békát viszont továbbra is meghagyon a franciáknak. XD

Éjfél volt, mire ágyba kerültem, összvissz 4 órát alhattam, de futás nem maradt el. . Homyeongsan hegyre mentünk. A metrón elaludtam, Morning Hill szerint úgy lehetett ezt észrevenni, hogy nem dumáltam. A megálló kicsit ismerős volt, egy január végi túra színhelye miatt, de mikor kiértünk, akkor rájöttem, ez számomra teljesen ismeretlen terep.
Cuki pandás sapek :)
Híd. Koreai verzió :) Befagyott folyócska.
Hát az első emelkedő sokkolóan meredek volt, éreztem is rendesen a vádlimat... Pont az az alattomos szakasz, ami nem látszik annyira durvának, de mikor rajta vagyunk, akkor érezzük, hogy valójában nem is olyan könnyű. Gyorsan haladtunk, dél körül már a hegycsúcson voltunk, ahol kajáltunk.
Szép kilátás, felfelé menet:
Fenn vagyunk :) "Ne állj fál lábon, nem vagy te gólya"XD.

Mark disznóbelet készített! Ettem már disznóbelet itt Koreában, 2010 novemberében. Sőt, mi magyarok is eszünk belsőségeket, gondoljunk csak a kolbászra, amit disznóbélbe töltenek... Vagy épp a pacalra, ami marhabendőből készül.
Az a bizonyos disznóbél...
Ebéd után teljesen meglepődtem: Mr. Kim nem felejtette el a köszöntést, amit múlt héten ígért! Egy törpe méretű "sajttortát hozott" ("francia" pékségekben lehet kapni, csokis változatban is), vékony gyertyákkal. Nem akartak a gyertyák meggyulladni, de találékonysággal sikerült megoldani. Örültem a köszöntésnek, el is érzékenyültem (múlt héten már ittunk az én szülinapomra is). Köszönet érte!!!Vágom fel a sütit :)
Továbbmentünk az erdőben, néhol csúszott a terep, a "rejtett jég" miatt. Élveztem a túrát, sokkal jobban, mint múlt héten. Eddie és én később, este megállapítottuk, azért, mivel múlt héten elég keveset mentünk. (Bukhansan és Dobongsan nagy része télen járhatatlan).
Megint egy ütős emelkedő következett, majd elértük a tavat. Körbe lehetett sétálni, de magát a tavat körbekerítették. Homyeong-lake egy mesterséges tó, nagyon szép látvány. Elég magasan helyezkedik el. A gátat már a hegycsúcsról látni lehetett.
Kilátás a gátról.
Hideg szél fújt ott fenn, örültem, mikor elindultunk le. Lefelé menet sok helyen jeges volt az út, egyik csajnak kölcsönadtam fél hóláncomat, a másikat meg én magam használtam. Mindjárt kaptam is Joey-tól, hogy a "Crampon csalás" XD. Hát, fél pár "hólánccal" nehezebb volt menni.Gyorsan leértünk, egy órán belül megtettük a 3 és fél kilométeres utat a tótól a faluig. Amikor megérkeztünk a lakott területre, egy "Eiffel-toronyot" is láttunk! Dunsztom sincs, hogyan került oda, és mire szolgál... De nagyon vicces volt XD.Countryside..
Egy néni bogyókat árult, gyöngysor-szerűen fölfűzve cérnára. Nem tudtam mi az, gondoltam próba-szerencse. Kiderült róla, gingko magja, amit megfőztek. Kicsit főtt kukoricára emlékeztető íze volt. Állítólag egészséges.Egy dakgalbis kajáldában fejeztük be a mai napot, a jól megérdemelt zöldséges csirkével, ami iszonyat jó volt. Kihoztak még nem csípős savanyúkáposztát is-na az nagyon ízlett! Olasz srác meg is viccelt a káposzta miatt, végülis magyarok szeretik a savanyú káposztát... Írjam ki most ezeredjére, hogy "A hülyeség, az megy?"Voltak, akik felöntöttek kicsit (nem kicsit, nagyon) a garatra, Mark a sokadik soju és makgoli után pl. baromi hangos lett, és mined második szava az volt, hogy motherfucker vagy sibál, persze csak viccelődött! XD (csúnya szavak) A vonathoz menvén egyik koreai srác (Jackie) a "be vagyok rúgva"-szót tanította nekem és Eddie-nek koreaiul-már kiment a fejemből... A metró hazafelé tömött volt, mint általában hétvégén. Bírom a "Chuncheon Line"-t, mivel korszerű, új, gyors, és nem utolsó sorban csodás helyeken megy keresztül. De ez az esti zsúfoltság hazafelé, ezt sosem szerettem... :S. Elég fáradt voltam a hétközbeni izgalmak és a kialvatlanság miatt, de nagyon jól éreztem magam most is :).

Izgul

Keveset aludtam, de nem vagyok álmos. Majd alszom, egyik nap hamarabb hazamegyek és ágyba bújok. Tegnap este 11ig javítottam a prezimet, nemcsak a sajátomat, egy másikat is. A srácok sokat segítettek :). Késő este volt már, mikor elindultam haza, hideg szél fújt. A koli felé rohanva azt kívántam, bár lenne egy féreglyuk a kolesz és a labor között, és bár lehetne ilyenkor teleportálni... Pedig ezt a kolesz-labor távolságot egy-két kivételtől eltekintve csak gyalog vagyok hajlandó megtenni. (Sosem ültem még a "katicás buszon", bár most vakáció van, még nem jár)
Tudom, nem kell aggódnom, mivel párszor beszéltem már emberek előtt, nem is rosszul (legalább is azt mondták nekem). Szeretem is csinálni. De mégis félek kicsit, de lehet, ez csak egészséges izgalom. Remélem, menni fog.
Délelőtt a bandának elmondtam. Jó hangulatban telt az egész dolog, rengeteget röhögtünk közben. Most még pár dolgot javítottam rajta, izgulok. Szlovák punk-rock-ot hallgatok (IneKafe és Horkyze Slíze, iszonyat jók!!!), a pörgős zene megnyugtat. Elavult nézet, hogy egy (majdnem) harmadéves doktorandusz nem hallgathat punk rock-ot... Nem tudom, de doktoranduszként is van igényem a "dilire", a viccesre, a poénosra. Inkább legyen az ember kicsit lökött, mint haláli unalmas... Mondták páran, hogy egész jó humorom van. Apu is ilyen, meséltem, gyakran történt, hogy dühöngtem, bosszankodtam valami miatt (sajnos kicsit forrófejű vagyok), és mondott valami vicceset. Nevettem egy jót, és mindjárt nem láttam olyan borúsan a dolgot.
Igyekszem kihozni magamból délután a legjobbat, amit csak lehet, sőt még annál is jobbat. :) Izgulok, de megpróbálom. Reméljük, menni fog. :)

Ez nagyon jó!!! Hiába, a rock örök, és elpusztíthatatlan :D

Antik tízes

Koliba jelentkeztem, jövő héten befizetem a következő hathavit. Van előnye a külföldi létnek, pl. nekem automatikusan történik szinte a kolesz-felvétel, csak fizetnem kell. Nem kell izgulnom, hogy fölveszenk-e vagy sem, mint valaha az ELTE-n (emlékszem, mindig izgultam, amikor kolesz-felvételi volt). Szép, napos idő van. Kicsit várom a tavaszt már -de ha hó fog esni, nem tiltakozom ellene. Honvágyam van most, de nem erős.
Vicces jelenet: Mivel Minotól örököltem a mobilomat (neki új lett, a régit meg odaadta nekem, míg itt vagyok), ő intézi a mobilszámlát is, nekem neki kell odaadnom a pénzt. Tudni kell rólam, gyűjtöm a tíz KRW-s aprókat, és mivel az is szerepelt az összegben, a "gyűjteményemből" adtam az aprót. Pár perc múlva vigyorogva mutatta nekem az egyik tízest, hogy ez 1971-ben gyártották. Hogy ő ilyent nem látott, antik darab, ezt ne adjam neki. Kicseréltem az aprót, az "antik tízes" meg jó lesz nekem szerencsepénznek :)
A tíz KRW-s aprókat már régóta gyűjtöm, a srácok meg is mosolyogtak érte. Nem tudok erre magyarázatot adni. Általánosban volt, aki a két forintosokat gyűjtötte, "mert olyan jó"-indokkal XD. ("Gyűjtöm a ketteseket" Mire én: "de nem az ellenőrzőbe")

Újabb agymenés

Teljesen parázom a vízum- dolgok miatt... Remélem, nem lesz baj, de a héten nem tudom elvinni, mivel a suli csak jövő héten ad ki egy fontos papírt. :( Már tegnap kidühöngtem magam, de úgy néz ki, nem lesz baj. Reméljük.

Egy örömhír: Most olvastam, hogy megnyílt Budapesten a Koreai Kulturális Központ. Örömmel tölt el, hogy otthon is igyekeznek megszetettetni az ázsiai kulturát a magyarokkal. Nekem is ez a célom az írásaimmal, fotóimmal. Majd ha nyáron hazajutok, lehet, ellátogatok oda.

A pénteki szülinapomról most kaptam meg egy képet XD. Végülis, még gyertyafújós képem nem volt... Talán kiskoromból van, de így még sosem kapott le senki...

Tegnap be kell vallanom, kicsit bután viselkedtem, mert fintorgó képet vágtam a gusztustalan hús láttán... (A fáradság, idegesség válthatta ki.) Hálát adok az égnek, hogy van arra lehetőség, hogy akkor nem veszek. Vagy arra, hogy másik menzára menjünk. Kikérem magamnak, nem vagyok finnyás! Kiskorom óta ezzel ugratnak otthon, a rokonságban, meg a suliban is mindig ezt hallottam... :(. Ez nem igaz, hiszen olyan dolgokat is megeszem, amiket mások nem... (pl. spenótot szeretem) Volt, amikor kiskoromban belém is tömték azt a bizonyos cuccot, hát, ellenkező hatást értek el. (Mernék most megtenni, meglenne a következménye!!!) Kikérem magamnak, vannak kaják, amiket utálok, ezen segíteni nem lehet. Röhögjetek ki nyugodtan, van, amit egyik ember szeret, másik nem... Ezen nem lehet segíteni.
Magyarországot a Compact Disco fogja képviselni májusban (Eurovízió!). Nekem tetszik a daluk, remélem, Európának is! :) Sajnos, mostanság az Eurovízión csak az állja meg a helyét, aki angol dalt küld. Bár van pár kivétel, de a döntő többségben angol...
Pénteken prezim, légyszi, szorítsatok!!! :)
Utólagos megjegyzés- Vízum -ügyban megnyugodtam, március végéig kell elintéznem. Felhívtam a Bevándorlási Hivatalt, ott azt mondták.

RIP Whitney Houston :(

Újabb szomorú hír: RIP Whitney Houston :(. Annyi nagy énekes, színész halt meg az utóbbi időben... Amy Winehouse a nyáron, tavaly Gary Moore és Liz Taylor, 2009ben Michael Jackson... RIP... Ma délután séta közben egy idősebb bácsi leszólított, (biciklivel ment), hogy tudom-e, hogy Whitney Houston meghalt?Teljesen ledöbbentem, gondolom, amerikainak nézett.

Makgoli és napfény

Tudom, egy blogba nem kötelező minden nap írni, van, aki évente egyszer, ha ír... Tudom, manapság túl sok agyhajtót iszom XD. Csak viccelek, de le kell írnom néha az élményeimet, tapasztalataimat, mivel el fogom felejteni. És az írás fel is vidít, ha épp rossz kedvem van. Lehet, írónak kéne mennem, nem tudom... Hiányzik többek közt a festés, a rajzolás, kézműveskedés is, de tudom, később arra még lehet időm. Egyelőre írni és fotózni van csak lehetőségem. Ennyi meg nekem is kell...
Szóval ma reggel korán ébredtem, futottam is, mivel visszaludni már nem mertem, hát akkor futok egyet... A levegő csípős volt, de nem túl hideg. Jól esik ilyenkor a mozgás. Nemsokára indultam is Suyu-ra, ahol még nem volt senki, hát nem átvették a SHITY-s utolsó utáni pillanatban érkezős stílust???
Szóval mentünk, csodás, napos idő volt, busz is mintha gyorsabban kiért volna a túraterepre. Nem mentünk nehéz szakaszon, mivel a Bukhansan nagy része télen, hóban járhatatlan. Szerencsére ezen szakaszon kevés hó volt, de néha kapaszkodni kellett... (Yeongbong csúcsra mentünk)
Leérve kicsit elfáradtam, mivel keveset aludtam. Beültünk egy kajáldába. A társaság ivott. A koreai piálás sajnos totál más, mint a magyar. Mi, ha inni van kedvünk, akkor elmegyünk, és mindenki egyénileg veszi meg magának a piáját. (vagy potyakörök is vannak néha XD) Egyetemista szinten is a kikapcsolódásról szól a közös borozás-sörözés. Azonban a társaságomban az ilyen "beülések" inkább a beszélgetésről szólnak. De itt Koreában inkább azt érzem, az embernek az a célja, hogy berúgjon. Addig rendelik a makgolit, vagy a sört, míg a le nem issza magát az ember a sárga földig, és az egész számlát elosztják egyelő részre. Ez nem nagyon fair azokkal szemben, akik keveset isznak (pl. velem), mert fizetjünk a nagyobb ivók piáját...
Szóval itt már lecsúszott a banda torkán némi makgoli XD.
Davidnak is szülinapja volt, felköszöntették őt és engem. De Mr. Kim jövő hétre ígért egy össznépi ünneplést a februári születetteknek :))). Remélem, összejön. Jirisanra nem tudok menni, mivel pénteken későn végzek, és esélyem sincsen este 11ig hazamenni, és átöltözni, és visszatérni... Kiöltözve túrázni nem Így velük megyek, úgyis szombat reggel indulunk Chuncheonba.

27.

Ezt is megértük :). Ma volt az egyik legellentmondásosabb szülinapom. Egyrészt örültem is, mivel sokan írtak nekem. Másrészt, volt egy megrázó élményem is. Szóval kora reggel, labor, gondoltam, elkészítem az előadásom. A srácok szinte egyszerre hívtak, hogy kell valami anyag a laborból-egyik lány asztalán volt, de nem értettem pontosan, mi, és olyan stílusú könyvből sok volt (a srácok sem tudták rendesen megmagyarázni :S). Komolyan az volt, hogy a mobilomon Kyu-hwan-nal, a labortelefonon Mino-val beszéltem. Mint egy vígjáték vicces jelenetében, mikor a szereplő (aki általában nyomozó) mindkét fülénél van 1-1 telefonkagyló XD.
Belesűrítettem a hátizsákomban az összes azzal kapcsolatos kiadványt. Egy kórházba mentünk, valami szemináriumra. Közben kaptam pár szülinapi SMS-t, szobatársamtól, kollégáktól, gyülekezeti tagoktól :). Köszi értük! :))). Szóval kimetróztam Migum megállóhoz (pont 5 perccel a busz indulása előtt értem ki), ahol találkoztam a srácokkal. Hálisten, a keresett anyag is a táskámban volt (izgultam, hogy pont azt felejtem el, volt már ilyen :S), de a legvastagabb könyvet meghagyták nekem :S. A többitől legalább megszabadítottak!!! Szóval buszra ültünk, és mentünk a kérdéses kórházba. Hosszas várakozás után egy szemináriumon vettünk részt (sajnos koreaiul), ebédre nagyon finom szusit ettünk. Én szeretem a nyers halat, de volt, aki annyira nem...
A kórházban idős, már amnéziás betegeket ápolnak, sokan már járni sem tudnak. Mikor ebéd után végigvezettek a kórházban, bemutatták a kórtermeket, és láttuk a betegeket is. Akiknél már jelentkezett az időskori demencia, elbutulás. Megrázó volt... A srácok később mondták, hogy meg is ijedtek tőlünk, mivel csak az orvosokat, ápolókat látják, és mi "új emberek" voltunk. Jól felszerelt kórház volt, foglalkozó termekkel, vallásteremmel. Megvolt a betegek kezeléséhez minden. Hát, nem lennék ápolónő, az tuti...
Mentünk haza, Főnököm kérdezte, milyen volt, elmondtam neki az előbb leírtakat. Azaz, hogy nagyon megrázott. Tudom, még fiatal vagyok, de én is lehetek öreg, magatehetetlen. Tudom, nem szabad ilyenről beszélni, de remélem, azt már nem fogom megérni.. (utóbbit magamban gondolom csak). Az undegraduate diákoktól kapott kekszek kicsit jobb kedvre derítettek (kedves üzeneteik főleg), de a délután folyamán el voltam kenődve, kicsit letört lettem emiatt.
Épp ezen gondolatok kavarogtak az agyamban, miközben az aktuális eredményeket tanulmányoztam. Később Thana kezet rázott velem: "Hallom, szülinapod van. Isten éltessen sokáig!". Pár perc múlva: Főnököm hívott, mikor beléptem a szobájába, ott láttam az egész bandát, akik felköszöntöttek. Egy szép gyümölcstorta díszelgett az asztalon, amin gyertyák égtek. Nagyon örültem, bevallom, el is érzékenyültem. Gyorsan visszarohantam a gépemért a laborba, és lefotóztam, mielőtt elfújtam a gyertyákat. :)
Köszönöm, skacok, és Főnökömnek is köszönet!!! Köszönöm a köszöntést, a kekszeket!!! Köszönöm az összes ismerősömnek, akik írtak nekem, gondoltak rám, örülök nekik nagyon! :)))Jól esett a felszabadult, derűs beszélgetés, miközben a sütit ettük. Mondogatták, hogy én a Bivaly évében születtem, ami nem igaz, mert akkor még a Patkány éve rúgta az utolsókat. (utána is néztem utólag, a Bivaly éve 1985 február 19én kezdődött). Thana mindenesetre megszekált a tejjel (a bivaly miatt) -én visszaugrattam, hogy szülinapjára szójatejet kap tőlem bosszúból! Istenuccse, remélem, áprilisig nem felejtem el! XD.
Végülis elértem pár (elég sok) dolgot a 26. életévemben, de még hosszú az út :). Szobatársamtól is kaptam egy doboz cookie-t :). Tuti csokimérgezésben halok meg XD. Viccet félretéve, holnap úgyis találkozom pár haverral, majd együtt kivégezzük egy részét :)!

XD

Most vettem észre, két ELTE-s csoporttársammal egy napon születtünk. Vicces :)). Szombaton szurkoljatok a Compact Disconak, hogy ők képvislejenek minket az Eurovízión!!! :D

Téli ének

Itt Koreában jelenleg tombolnak a mínuszok. Néha gyönge enyhülés, majd visszaesés. De be vannak fagyva a tavak, folyók, a Han folyót is vastag jégpáncél borítja.
Magyarországon is tartós jelenleg a hideg. Mikor 27 évvel ezelőtt, (pont holnap lesz) készültem meglátni a napvilágot, akkor is állítólag szörnyű idő volt. Hófúvások, hideg, Anyuék így mesélték, mikor nosztalgiáztak. Mondogatták is mindig, "lökött ez, hogy ilyenkor akar kijönni". Van benne valami :). Két éves voltam, mikor az a bizonyos "mesetél" volt (1986-87 tele). Én nem emlékszem semmire, de Szüleim szerint traktorral (vagy orosz tankokkal) kellett szállítani a boltba az árut, mivel csak az tudott elmenni. Bár tuti örültem a hónak, mióta az agyamat tudom, azóta örülök neki! :D Emlékszem a töltésen, vagy a havas úton való szánkózásokra, a hóember-építésre. Van is egy fénykép, még kisiskolás koromból, mikor büszkén pózolok életem első hóemberével. Vagy mikor befagytak a Duna mellékágai, és karácsonyi szünetben sokat csúszkáltunk. Emlékszem, a jég alatt láttam a kagylókat, és a nyomukat. Csodálkoztam, mivel akkor még nem tudtam, hogy a kagylók is tudnak mozogni. Gyerekként annyi fura dologban hittem, pl. hogy az ükapámtól örökölt harangos óránkban szellemek laknak. Vagy az apai nagyszüleim bútorairól is elhittem :). Nevetek rajta most már :).
Szeretem a telet. Téli gyerek vagyok, jobban tolerálom a téli -15 fokokat (bár ha a laborban elromlik a fűtés, ahhoz nem tudok jó képet vágni...), mint a nyári fülledt, esős időt. A nyárnak is megvan a maga szépsége, de az égből folyó izzadságban nem találok semmi örömet. Ráadásul a napozást sem szeretem, mivel könnyen megégek...
Holnap leszek 27... Ezt is megértem, de mostanában annyi minden történt... Sosem éreztem magam ennyire egyedül, ezt nem önsajnálatból mondom. Tudom egy okostojás most mondaná, nem buliban vagyok, vagy hasonlóak... Pont az ilyen beszólások miatt utálom az okostojásokat... Csak nagyon hiányzik egy ember, akihez idekinn tudok fordulni, ha úgy adódik. Akivel meg tudom beszélni, amit meg kell. Tudom, én is sokszor voltam rosszkedvű, ideges az elmúlt időben, de dolgozom rajta, hogy elmúljon. Egyszer vége lesz, kisüt a Nap.
Két prezim is lesz februárban. Egyik jövő hét pénteken, másik pedig február végén. Az utóbbi esetén kétséges volt, mert CV-t kellett küldeni. Elfogadták mindhármunk pályázatát, nemrég közölte vigyorogva Főnököm. Én is ebben reménykedtem, örültem, hogy így lett.
Tél, az Ősz mellett Te is nagyon kedves időszak vagy itt Koreában. Igaza van Warrennek, ilyenkor nagyon jó kirándulni.

Bürokrácia...

Ma elmentem a Bevándorlási Hivatalba, hogy a vízumomat meghosszabbítassam. Két évre kaptam, és hiába három éves a suli, a diplomáciai egyezmény alapján csak két évre kaphatok...
Hát, nem sikerült a dolog. Utálom, hogy mindig hiányolnak valamit. Kokrétan egy bizonylatot hiányotak, az egyetemi tandíjak befizetéséről. Én ugyebár ösztöndíjjal vagyok itt, tandíjat nem kell fizetnem. De be kell mutatnom, mivel ezzel igazolom, hogy regisztráltam a 2012-es tavaszi félévre is. Bosszantó, ráadásul ezt a dokumentumot csak péntektől lehet letölteni. Tehát jövő hétfőn újra meg kell látogatnom a Bevándorlási Hivatalt. Mindenesetre megvettem már a bélyeget, amivel igazolom, hogy kifizettem a hosszabbítás árát, és a kérelmi papír is ki van töltve... Ennek ellenére még egy délelőttöm el fog veszni.... Utálom a bürokráciát... Tudom, örülnöm kéne, hogy nem Kínában vagyok, ahol sokkal merevebbek a szabályok, de akkor is, utálom az ilyen az ilyen procedurákat.
Sajnos, néha az a baj az ázsiai emberekkel, hogy nem tudják rendesen elmondani a dolgokat, hanem hárítanak, hülyeségeket mondanak, vagy épp megjátszák a hülyét. A legrosszabb pofon mindjárt az elején jött: kiutam előtt, mikor egy fontos papírról kiderült, csak január végén jön meg... Mikor már minden le volt fixálva, nem mondhattam semmit le (január elején). Így lett egy plusz hazautam.
A másik ilyen dolog 2010 júliusában történt, mikor a suli követelte a diákokon a hiányzó dokumentumokat. Nekem a BsC diplomát is, ami ugya nekem nincs. 2006-ban vezették be Magyarországon a kétszintű egyetemi képzést, és én meg 2004ben kezdtem az egyetemet. A régi rendszerben, mikor még kaptunk öt (vagy annál több) év után egy mostani Msc-vel egyenrangú diplomát. Nehezen értették meg ezt a felvételi irodában, mivel angolul sem tudnak a legtöbben rendesen. A legrosszabb meg az volt: A diploma és a diploma -kivonat (Europass) fordításának hitelesítését is le kellett adni. Magam sem értem, az Europass esetén miért kell az egész? Mivel a fordítás hitelesítése nem kis pénz, négy oldalért én is elég sokat fizettem. Miért nem volt elég nekik a diploma?
Nincs baj, nem lesz semmi gond, mivel meglesz a fontos dokumentum, sőt, lesz-vízum-hosszabbítás, és Jirisan is (reméljük) :).

Ázsiai körte

Lehet, már mutattam, de ma, gyümölcsbeszerző-körutam során ezt adta az eladó bácsi az almák mellé:Ez azonban nem alma, hanem körte. Először el sem hittem, de egyik kiránduláson megkóstoltam. Tényleg körteíze van :).
Amúgy ez a gyümölcs, a Pyrus pyrifolia, népszerű Koreában, Kínában és Japánban. Másik neve a "nashi" körte. Levelei a kora tavasz szimbólumai közé tartoznak. Koreában is termelik vidéken, van kicsit délebbre egy város, Naju, ahol még múzeum is található ezen körtékről. (hogyan termesztik, gondolom...)
Nagy a víztartalmuk, emiatt nem szokták süteményekbe tenni, vagy lekvárt főzni belőle. Nyersen fogyasztják, meghámozva, feldarabolva. Kirándulások gyakori kelléke, de az ünnepi asztaloknak (chuseok, holdújév) is elengedhetetlen tartozéka. Az általam kedvelt gyümölcsök közé tartozik :).

Myungsangsan és Sanjeong lake

Pocheon már ismerős lehet olvasóim számára. Háromszor jártam ott-először 2010 októberében, Harryvel, majd egy évre rá, a laborral, majd idén decemberben, Warrennel. 2010 októberében már fölmentünk Myungsangsanra, de akkor direkt a lángfüvek (utólag kiderült, euláliák) miatt mentünk. Ugyanis ezen hegyen van egy hatalmas tábla ezen növényekből, és megrendezik az úgynevezett lángfű-fesztivált (Flame Grass Festival). Szép, érdekes látvány szokott lenni ezen növény ősszel. Most viszont a lángfüvek nagy része a téli álmát alussza, készül a jövő őszre, mi pedig végigtúráztunk a hegy gerincén. Pocheon körül van ugyancsak Unaksan, amiről már meséltem, hogy csodálatos volt. Ez ugyanolyan felejthetetlen élménynek bizonyult.

Szóval kora reggel, totál álmosan mentem Jamsil-ra, ahol jött is a busz. Én voltam ott még az egyetlen utas. Sinyongsan megállónál azonban a társaság nagy része fölszállt. Elég hosszú volt az út... Közben Eric vuduzta a tenyeremet bizonyos, magukat masszírozó- bigyóknak valló kínzóeszközökkel, mutatott trükköket, mit csináljak, ha nem tudok aludni, hol masszírozzam a tenyerem, ha javítani akarom az emésztést, májfunkciót, stb. Az út további része alvással telt.
Miután megérkeztünk, először megnéztük a tavat, majd egy kellemes, helyi kajáldában ettünk nagyon finom bibimpapot. Tényleg, annyira más a bibimpap, ha túraútvonalak mentén eszi az ember!
Warren és a tó :).
Elindultunk, néhol rámásztunk a befagyott patakra, hólánccal.
Kellemes terep volt, és az égiek is kegyesek voltak hozzánk. Sütött a Napocska, szél sem fújt. Gyorsan felértünk, mint mondtam, az euláliák megritkultak. Az első csúcsig fölmentünk, ahonnan szép kilátás nyílt. A csúcson állt egy hatalmas, piros postaláda, ha az ember oda bedob egy képeslapot, állítólag továbbítják... Most nem működött.Jason vezetésével a társaság kb. fele lemászott, de a mi bandánk, Warrennel tovább mentünk a gerincen, nagyon élveztem a mászást, bár néhol óvatosan kellett menni, mert csúszott a terep. Közel voltunk nagyon a katonai terepekhez, akik ott szokták végezni a hadgyakorlatot, Warren szerint Észak-Koreába is el lehet látni.
Szép volt nagyon a kilátás, megérte fölmenni :D.

A tó, a magasról :). Szél alig fújt, de ha megálltunk, éreztük, hogy fázunk.Szörny az egyik hegycsúcson :D.
A legmagasabb hegycsúcs :)
Lefelé menet: Warren örül a hónak :)
Ismét a befagyott patak jegén :)
Már hat óra felé járt, mikor leértünk, és már sötétedett, mikor fölvettük a banda "kevésbé sportos" tagjait. Nagyon jól éreztem magam, ma is. Hihetetlen, de most nem is akarok annyira tavaszt... Ilyenkor már ott szokott lenni, hogy nagyon várom, de most... valahogy kevésbé érzem, hogy várnám, inkább örülök a télnek még egy kicsit :).