Téli ének

Itt Koreában jelenleg tombolnak a mínuszok. Néha gyönge enyhülés, majd visszaesés. De be vannak fagyva a tavak, folyók, a Han folyót is vastag jégpáncél borítja.
Magyarországon is tartós jelenleg a hideg. Mikor 27 évvel ezelőtt, (pont holnap lesz) készültem meglátni a napvilágot, akkor is állítólag szörnyű idő volt. Hófúvások, hideg, Anyuék így mesélték, mikor nosztalgiáztak. Mondogatták is mindig, "lökött ez, hogy ilyenkor akar kijönni". Van benne valami :). Két éves voltam, mikor az a bizonyos "mesetél" volt (1986-87 tele). Én nem emlékszem semmire, de Szüleim szerint traktorral (vagy orosz tankokkal) kellett szállítani a boltba az árut, mivel csak az tudott elmenni. Bár tuti örültem a hónak, mióta az agyamat tudom, azóta örülök neki! :D Emlékszem a töltésen, vagy a havas úton való szánkózásokra, a hóember-építésre. Van is egy fénykép, még kisiskolás koromból, mikor büszkén pózolok életem első hóemberével. Vagy mikor befagytak a Duna mellékágai, és karácsonyi szünetben sokat csúszkáltunk. Emlékszem, a jég alatt láttam a kagylókat, és a nyomukat. Csodálkoztam, mivel akkor még nem tudtam, hogy a kagylók is tudnak mozogni. Gyerekként annyi fura dologban hittem, pl. hogy az ükapámtól örökölt harangos óránkban szellemek laknak. Vagy az apai nagyszüleim bútorairól is elhittem :). Nevetek rajta most már :).
Szeretem a telet. Téli gyerek vagyok, jobban tolerálom a téli -15 fokokat (bár ha a laborban elromlik a fűtés, ahhoz nem tudok jó képet vágni...), mint a nyári fülledt, esős időt. A nyárnak is megvan a maga szépsége, de az égből folyó izzadságban nem találok semmi örömet. Ráadásul a napozást sem szeretem, mivel könnyen megégek...
Holnap leszek 27... Ezt is megértem, de mostanában annyi minden történt... Sosem éreztem magam ennyire egyedül, ezt nem önsajnálatból mondom. Tudom egy okostojás most mondaná, nem buliban vagyok, vagy hasonlóak... Pont az ilyen beszólások miatt utálom az okostojásokat... Csak nagyon hiányzik egy ember, akihez idekinn tudok fordulni, ha úgy adódik. Akivel meg tudom beszélni, amit meg kell. Tudom, én is sokszor voltam rosszkedvű, ideges az elmúlt időben, de dolgozom rajta, hogy elmúljon. Egyszer vége lesz, kisüt a Nap.
Két prezim is lesz februárban. Egyik jövő hét pénteken, másik pedig február végén. Az utóbbi esetén kétséges volt, mert CV-t kellett küldeni. Elfogadták mindhármunk pályázatát, nemrég közölte vigyorogva Főnököm. Én is ebben reménykedtem, örültem, hogy így lett.
Tél, az Ősz mellett Te is nagyon kedves időszak vagy itt Koreában. Igaza van Warrennek, ilyenkor nagyon jó kirándulni.

Dirty memories (mocskos emlékek) -Iszapfesztivál Boryeongban

Tavaly nyáron óriási émény volt, mikor elutaztunk a Climbing in Koreával (egyik túracsoportom) Boryeongba, a sárfesztiválra. Jó sok embert megismertem, barátkoztam velük össze. Szóval nagyon jó volt, eveztünk előtte a tengerben. Most nézem a dátumokat, sok túracsoport már hirdeti a kirándulást oda. De az a baj, hogy idén július 16-24ig lesz, amikor én már Európában leszek (és augusztus 10-12 közt tervezem a visszatérést Ázsiába). Nem panaszkodom, hiszen ez a konferencia az álmom volt, ami most teljesül. Meg majdnem egy év után újra látom az otthoniakat, akik már nagyon hiányoznak, és ez a két tény kárpótol. Meg még ott a jövő nyár is :))).
De azért bemutatom most, de nem kizárt, ha még egyszer odavet a sors, akkor sem hagyom ki, hogy írjak róla.
Szóval Boryeong South Chungcheong tartományban van, és egy hatalmas tengerparttal büszkélkedhet: Daecheon Beach. Évente, júliusban megrendezik a sárfesztivált ezen a tengerparton. Nagyon népszerű esemény, nagy tömeg szokott lenni. Az emberek iszappal kenik be önmagukat, van iszapcsúszda, különféle sáros játékok, színes sár-festés, tengerben pancsolás. Konceretek is vannak, homokszobor kiállítással. Sáros szépítőszereket árulnak, ugyanis az iszappakolás állítólag szépít.
A tavalyi évet azonban most rekonstruálom pár fotóval. Lehet, sokan azt gondolják, nem nagy szám, de nekem nagy élmény volt. Először láttam tengert, megismertem pár jó fej embert (ez rímel :)))). Ha valaki Koreában él, és beleesik a július a tartózkodási idejébe, ki ne hagyja!!!!

Evezős képek:).

A buli területén- Csak ciderrel(ez az üccsit takarja jelenleg) koccintunk :))

Először tengerparton:
Koszosan az igazi!!! -Bár jómagam kicsit be voltam rezelve, hogy a sarat nem lehet kimosni -csak ijesztgetés volt, hát megjegyzem, ki tudtam!!! Csak ugrattak :S
Pancsi, ruhástul-meleg volt a tenger...
Várunk, hogy befessenek színes sárral:
Én nem akartam, de végül engem is odaráncigáltak...
Persze a piros-fehér-zöldet nem véletlenül választottam :)))
Szépek vagyunk :)))
Hoppáááá!
Koreai Swárceneggerekkel pózolós: nem tudtam választani közülük :D! Amúgy tetszik ez a kép:).

Homokszobrászat, ez a polip különsen tetszett :)))
Egy szép naplemente, tenger felett, tudom giccs, de mégsem:) Ok, a belógó vezetékektől eltekintve:)))

Csodás nap volt, az ember koszos volt, és még élvezte is!!! Sőt, az volt a legmenőbb, aki a lgkoszosabb lett, bár ezt a versenyt nagyon nem nyertem meg...
Csak úgy jött, hogy írjak róla. Talán azért, mivel elkezdték a szervezni rá a túrát, többek közt Warren is :). Kár, hogy most nem lehetek ott :(. De nem búsulok, hiszen most van a cseresznyefa-virágzás, hamarosan csodás fotók várhatóak. És a Buddha születésnapja alkalmával rendezett laterna-fesztivál is közeleg! :))))

Egy éve...

...repültem ki a családi fészekből. Hivatalosan holnap lesz egy éve, január harmadikán még az utolsó otthon töltött éjszakámra készültem. Ok, valójában az már érettségi után megvolt, de akkor vonattal mentem, nem röpcsivel:) Most így hitelesebb, nem? És akkor kéthetente haza tudtam utazni, nem úgy, mint most...
Utolsó napom otthon, még állt a fenyőnk, csomagok összekészítve, és akkor esett le, hogy elmegyek. Méghozzá jó sok időre. Egyszerre voltam szomorú és boldog, izgatott és ideges. Hisz életem egyik vágya látszik ezzel az úttal beteljesedni, de akkor is, annyi buktató!
A bécsi reptéren csomagokon ülve totál izgultam, mi lesz kinn.

Gömbölyű a földgolyó...
Gnocchi ez? Vagy zöld... (nem mondom meg mi?)
Átszállás (Dubai Airport):
Hegyek... A Himalája!!!
Hamarosan ott vagyunk....

Hát első benyomás: nagyon hideg van itt. Előző nap esett le egy csomó hó. Nem ismertem ezt a részt, de Szöulról azt hittem évekkel ezelőtt, hogy Athénnal van egy magasságban, akkor nem lehet vészes a tél. Hát ebben tévedtem, szerencsére, hogy figyelmeztettek előzőleg, és felszerelkeztem meleg cuccokkal:).
Az érkezés utáni első pár óra fehér folt... Próbálok rá visszaemlékezni, de annyira sokkos állapotban voltam....  Az első dolog, amire tisztán emlékszem, hogy a reptéri busz után taxival mentünk a sulihoz. A kolesz (egyből felismertem, hogy itt vagyunk) előtt van egy lejtő, ami nem túl meredek, sokkal gyengébb, mint a Duna menti töltések. Viszont akkor vastag hóréteg vilt az úton, és a kocsi nem tudott fölmenni a taxi ott! Háromszor is nekifutott. Az is megmaradt, mikor a srácokkal elsétáltunk a laborhoz, örülök, hogy "hurrá, sportpálya a kolesz mellett"! Két álmatlan éjszakám, volt, mire legyűrtem a nyolc óra különbséget.
De az egy év alatt megszerettem Koreát, de nagyon, főleg a második félévemtől, mikor összebarátkoztam kintiekkel:). Az karácsony-újév alatt nem volt túl könnyű, de hála a kinti ismerőseimnek, sokkal könnyebben túljutottam rajta. De az ünnepeknek hatalmas előnyük : turistajelzésnek kiválóak, mutatják, hagy jó úton haladunk!
Még két év, nyáron, ha minden jól megy, félidő! Aztán meg, hogy maradok Koreában még 1-2 évet, vagy más vizekre evezem? Majd az idő eldönti...