Szóval kora reggel, totál álmosan mentem Jamsil-ra, ahol jött is a busz. Én voltam ott még az egyetlen utas. Sinyongsan megállónál azonban a társaság nagy része fölszállt. Elég hosszú volt az út... Közben Eric vuduzta a tenyeremet bizonyos, magukat masszírozó- bigyóknak valló kínzóeszközökkel, mutatott trükköket, mit csináljak, ha nem tudok aludni, hol masszírozzam a tenyerem, ha javítani akarom az emésztést, májfunkciót, stb. Az út további része alvással telt.
Miután megérkeztünk, először megnéztük a tavat, majd egy kellemes, helyi kajáldában ettünk nagyon finom bibimpapot. Tényleg, annyira más a bibimpap, ha túraútvonalak mentén eszi az ember!
Warren és a tó :).
Elindultunk, néhol rámásztunk a befagyott patakra, hólánccal.
Kellemes terep volt, és az égiek is kegyesek voltak hozzánk. Sütött a Napocska, szél sem fújt. Gyorsan felértünk, mint mondtam, az euláliák megritkultak. 
Az első csúcsig fölmentünk, ahonnan szép kilátás nyílt. A csúcson állt egy hatalmas, piros postaláda, ha az ember oda bedob egy képeslapot, állítólag továbbítják... Most nem működött.
Jason vezetésével a társaság kb. fele lemászott, de a mi bandánk, Warrennel tovább mentünk a gerincen, nagyon élveztem a mászást, bár néhol óvatosan kellett menni, mert csúszott a terep. Közel voltunk nagyon a katonai terepekhez, akik ott szokták végezni a hadgyakorlatot, Warren szerint Észak-Koreába is el lehet látni.Szép volt nagyon a kilátás, megérte fölmenni :D.
A tó, a magasról :). Szél alig fújt, de ha megálltunk, éreztük, hogy fázunk.
Szörny az egyik hegycsúcson :D. 
A legmagasabb hegycsúcs :)
Lefelé menet: Warren örül a hónak :)
Ismét a befagyott patak jegén :)
Már hat óra felé járt, mikor leértünk, és már sötétedett, mikor fölvettük a banda "kevésbé sportos" tagjait. Nagyon jól éreztem magam, ma is. Hihetetlen, de most nem is akarok annyira tavaszt... Ilyenkor már ott szokott lenni, hogy nagyon várom, de most... valahogy kevésbé érzem, hogy várnám, inkább örülök a télnek még egy kicsit :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése