Végülis sikerült

Az előadást végül túléltük. Szerintem nem volt rossz, legalábbis elégedett vagyok. A tegnap délelőttöt végig-izgultam, el is kellett mondanunk a főnöknek. Fizikailag sem voltam 100%os, mivel még nem zárult le az a bizonyos légúti rockfesztivál... Dél körül indultunk, megint nehezen jött a Bundang Line... Ennek ellenére egy órán belül ott voltunk. Megérkeztünk, beszálltunk egy tömött liftbe. Hát, ezért utálom a lifteket, mondtam ki... Volt, aki egyet értett velem. Beregisztráltunk, de az idő csigalassúsággal telt.
Lement a két "nagy beszéd"(kb. fél órásak), egyiket egy orosz kutató tartotta, a másikat egyetemünk egyik professzora. Majd 10 perc szünet volt, és jött a "fiatal tudósok" szkciója, amelynek keretén belül én is beszéltem. A második voltam. Eléggé izgultam, de más is. Elvileg heten lettünk volna, de egy előadás elmaradt. Diszkusszió is volt a végén, minden előadót kihívtak, és kérdéseket tettek fel nekünk. Gyorsan véget ért, mivel csak pár kérdést kaptunk. Nem is bántam, örültem, hogy túlestünk.
Szerintem a többi előadó is megnyugodott, mikor lezajlott az egész. Én örültem, hogy még így, "betegen" is meg tudtam csinálni. Csak az izgulásról kellene valahogy leszokni. Hiszen már tartottam előadást, és fogok is. De jelenleg azt hiszem, szerintem a századik után is meglesz az izgulás. Tudom, mondogatják nekem, hogy nem kell, de javíthatatlan vagyok...
Csak utána következtek előadások koreaiul, és a profok fél óráig eldiszkuttáltak utána. Mindezt koreaiul tették. Alig vártam, hogy véget érjen... Mikor az ember nem ért semmit a dolgokból, mégis várnia kell. Volt már ilyen, ilyekor legszívesebben átmennék emo-ba. Ok, csak viccelek XD.
Zárásként egy koreai étterembe mentünk. Ahol tradicionális kaját ettünk, sokfélét, kis adagokban. A legtöbb kaja kimondottan ízlett, sok zöldséggel. A zsíros húst inkább kihagytam, mivel sajnos a koreaiak szoktak ilyent enni... Az indiaiak kaptak külön rizzsel töltött főtt csirkét. A dendzsangcsigét-a kedvenc szójás-zöldséges levesemet -bezzeg a vége felé hozták... A vacsora zárásaként narancsot kaptunk teával. Szerintem gyömbértea volt, de volt benne az a bizonyos jujuba. A profok elég hangosak lettek a makgolitól... A srácok cider-rel keverték a makgolit. Azt mondták, mikor megvicceltem őket utána, hogy olyan, mint a Milkis... (A Milkis egy tejes-szénsavas üdítőital, régen én is szerettem... cider és tej egyben kb.)

A vacsora romjai.
Kilenc volt, mire hazaértem. Másnap reggel döbbenten tapasztaltam, hogy a kártyám nem nyitja a főbejárat ajtaját a koleszban. Kiderült, újra kell aktiváltatni, amit kilectől lehet. Szegény portás bácsi háromszor engedett ki-vagy be. Érdekes módon, előző félévekben a főbejáratot nyitotta, a szobát viszont nem, most meg fordítva... De végül sikerült aktiváltatnom.
Nátha mág megvan, a közérzetem javult. De még sokat fújom az orrom.
Péntektől újra kezdődik a suli. Nem baj, tárgyaim már nem lesznek. Csak a tömeg, zsúfolt menza, meg a naponta kétszer lejátszott egyetemi himnusz miatt nem örülök neki...