Olvadó hó és akadozó közlekedés

Vasárnap reggel éreztem, hogy a rhinovírusok ismét rockkocsmának nézték a légútjaimat. Mérlegeltem kicsit, menjek-e kirándulni, vagy maradjak otthon gyógyulgatni. Gondoltam, nem érdekel, ki kell mozdulni ma. El is indultam nagyon hamar, mivel korai találkozó volt, de a bandát nehezen találtam. Gapyeong állomásra mentünk, ahol kitaxiztunk a busz-terminálhoz. Szép volt a kilátás a buszról, de mögöttem két fószer obégatott (hangosan dumált), és lelkesen szívták a fogukat. Kész ideg lettem a buszút végére... De végre leszálltunk, és irány a terep!
Yeouisan hegyet látogattuk meg ma. A legenda szerint, meglátogatja az ember a hegyet, akkor elhozza neki a szerelmet. Ha nincs kapcsolata, akkor hamarosan eljön az igazi. Ha meg éppen van, akkor a szerelem örök lesz. Nem tudom, mennyire igaz, mindenesetre nagyon szép terep volt.
Makgoli:)))
Loveland? Mit keres ez itt? Ugye vicc?
"De aztán sokat menjünk!!!"
Erre a fotóra büszke vagyok. Egy kismadár! :) Talán japán törpeharkály? (Dendrocopos kizuki?)
Van, aki egy szál pólóban nyomta felfelé:)
Mindenesetre én is kivettem a télikabátomból a bélésként szolgáló polárpulcsit...A hegyoldal havas-jeges volt, eléggé csúszott. Egyesek könnyen vették az akadályt, de nekem kellett a "fél hólánc". Mindenesetre eléggé fárasztó, kaptatós szakasznak találtam, nehezen lehetett vele megbírózni. Sípolt a tüdőm, mere felértünk a csúcsra. Nem tudom, a vírusok okozták-e vagy a csúszós-meredek szakasz, de örültem, mikor túléltük.
Ramen a csúcson:)
Egy csoportkép :)
A további szakaszok, bár nem csúsztak, de a sárnak nagyon nem örültem. A hó olvadozik, de néhol még egész vastagon állt.
Ez a széraz fa tetszett! :)
Kutyusmutyus...
Egy buszmegálló-szerűségben telepedtünk le, és pihentünk. A busz nem akart jönni, taxit készültünk hívni. Errefelé sokkal rosszabb a közlekedés, mint otthon, a falumban, pedig kb. 30 kilométerre vagyunk Szöultól... Taxiért meg, kihasználva a rossz közlekedési viszonyokat, egy vagyont el képesek kérni.Végül sikerrel lestoppoltunk egy kisbusz-szerű járgányt, és bemásztunk a csomagtartóba-úgy zsúfolódtunk össze, mint a szardínia, de örültünk, hiszen megspóroltunk egy csomó pénzt.
Kaja a túra után :)
A rossz közlekedési viszonyok miatt a hazaút túl hosszúra sikerült. A buszra, ami a metrómegállóra ment, nagyon sokat kellett volna várni. De jött egy másik busz egy közelebbi megállóhoz, és arra felpattantunk. A metrómegálló nem volt messze a busz-termináltól, így is sikerült eltévedni, és lekésni a legkorábbi vonatot. Mondták a következő fél óra múlva jön. "Thirten" (13) és és "thirty" (30) hasonló hangzásúak, emiatt egyik koreai pasassal viccelődtem: Számship (30) or sibszám (13)??? De végül jól jártunk, mert hamarosan jött egy expressz járat, ami visszarepített minket Szöulba.
Jól éreztem magam, de hullafáradtan estem ágyba. Sajnos, a légútjaimban a rockbuli még mindig tart, de remélem, majd elmúlik. Ez az enyhébb idő sajnos túlzottan kedvez a kórokozóknak. Már idén télen harmadszorra lettem náthás... :(.